Az Edinburgh-i Egyetem kutatói számítógépen modellezték az amazonasi hal viselkedését, s számításaik szerint a Poecilia formosának mintegy 70 ezer évvel ezelőtt el kellett volna tűnnie bolygónk vizeiből – olvasható a BBC News hírei között. Az amazonasi fogaspontyfélék azonban élnek és virulnak, s mindez annak köszönhetik, hogy más halfajok hímjeivel lépnek párkapcsolatba, hogy beindítsák a szaporodási folyamatot. A születő ivadékok azonban anyjuk pontos klónjai, s nem örökölnek semmit a hím DNS-készletéből.

Általában, amikor valamilyen faj egyedei aszexuális úton szaporodnak, néhány nemzedék múltán kóros genetikai változások következnek be: többnyire elveszítik szaporodóképességüket, s gyakorta kihalnak.

Az edinburgh-i kutatók számítógépes modelljük révén kiszámították, hogy a sok ezer nemzedéken keresztül kialakuló genetikai elváltozások okán mikor kell(ene) az amazonasi fogaspontyféléknek kipusztulniuk. A számítások szerint ennek 70 ezer éve kellett volna bekövetkeznie, s hogy ez mégsem így történt, a kutatók azzal magyarázzák, hogy a halacskák időnként egy kis DNS-t „vételeznek” a reprodukciót beindító hímektől a génállomány felfrissítése érdekében.

Laurence Loewe, az Edinburgh-i egyetem biológiai intézetének munkatársa szerint a kutatások bebizonyították, hogy az amazonasi fogasponytféléknek valamilyen rendkívüli túlélési technikájuk van.

„Lehet, hogy idegenekkel történő alkalmi szexuális kapcsolat segíti a túlélést" – mutatott rá Laurence Loewe, akinek reményei szerint a további kutatások révén válaszokat kaphatnak a rejtélyre. Véleménye szerint ezeket a túlélési technikákat a természetben más fajok is alkalmazhatják, vagyis a felfedezésnek, amelyet a BMC Evolutionary Biology című tudományos szaklapban publikáltak, szélesebb jelentősége lehet.