A legáltalánosabb válaszok a fenti két kérdésre: „fene tudja”… és „senkinek”. A számítógépes és egyéb elektronikus játékok film-feldolgozásai kivétel nélkül a borzasztó- és a közepesen-nézhetetlen skálán mozognak. A jobban sikerült darabok (pl. Resident Evil vagy Hitman) egészen nézhetőek, legalábbis a maguk kellemesen zsongító gyermetegségében. A legtöbb feldolgozás (Tomb Raider, Mortal Kombat, Portal, Doom) azonban említésre sem méltó.
Színes gömbök a labirintusban - kiváncsiak vagyunk mi lesz a film sztorija...
A legfőbb gond a játékok film-adaptációival az, hogy egy játék, az játék- a film pedig egy egészen más műfaj. A kettőt összegyúrni lehet, de nem érdemes, mint ahogy sós tortát, vagy pálinkás-palacsintát sem fogyasztunk, pedig a technika adott hozzá… Valószínűleg ennek a műfajok közötti háborúnak leszünk szemtanúi akkor is, amikor majd a Pac-Man alapján készült mozit fogjuk megnézni. Igen, nem tévedés: Pac-Man, aki a nyolcvanas évek Japán játékgépeiről kiindulva ért el világsikert, és aki nem más, mint egy nagy sárga gömb, aki egy labirintusban pöttyöket eszik…. Nos ebből lesz kérem szépen a film! Forgatókönyvíró legyen a talpán, aki ebből képes kihozni egy B movie-t. A filmet most jelentették be a Cannes-i fesztiválon, a Crystal Sky Pictures fogja kiadni, rendezője Paul Anderson, az egészen nézhető Resident Evil mozikat is jegyző fiatalember lesz – az RE sorozat mellesleg még a legnézhetőbb játék-feldolgozás, de Paul ide vagy oda, a kérdés még mindig adott: milyen mozis-élményt lehet kihozni egy sárga, gömbölyű izéből aki egy labirintusban szaladgál?
Ha valakinek kedve támadt Pac-Man-t játszani a hír kapcsán, megteheti flash-ben, itt.
