A RepRap mögött álló Dr. Adrian Bowyer és csapata nemcsak azzal hívta fel fejlesztésükre a figyelmet, hogy az képes önmagát kinyomtatni, hanem azzal is, hogy nyitott forráskódú, azaz bárki képes előállítani és összeszerelni egy ilyen nyomtatót. A projekt weboldalán ugyanis részletes tervek találhatóak arra vonatkozóan, hogy miként épül fel a 3D készülék és miként kell azt alkatrészeiből összeszerelni. Meglepő azonban, hogy a projekt weboldalán "a gép által ki nem nyomtatható" alkatrészeket is emlegetnek, ami a projekt képeit elnézve érthető, hiszen a RepRap jelenleg csak műanyagból készült anyagokat képes előállítani. Az alapanyagok és a különleges alkatrészek webboltokból mindenesetre könnyen beszerezhetőek, együttes áruk pedig 400 euro körül mozog.

A rendszer úgy működik, mint egy nyomtató, tinta helyett vékony, gyorsan megszilárduló műanyagrétegeket fecskendez ki magából, amelyekből késztárgyakat lehet építeni - a tesztek során többek között már ajtókilincset, szandált és kabátakasztót is készítettek.

A bath-i egyetemen tanító Bowyer szerint az otthoni műanyaggyár semmiben sem lóg ki a házinyomtatók és CD-címkézők világából, egy ilyen 3D nyomtatóval a lehetőségek gyakorlatilag végtelenek - az emberek pontosan megtervezhetik maguknak azokat a tárgyakat, amiket akarnak. A webről könnyen letölthetnek maguknak tárgyterveket, ha pedig azok nem tetszenek nekik, akkor könnyen újratervezhetik azokat. Mindezek mellett bárki készíthet barátainak vagy családjának egy RepRap nyomtatót, amivel utána azok is azt készítenek maguknak, amit csak akarnak.

A RepRap nyomtatót a cheltenhami tudományos fesztiválon mutatják be, itt egyszerre működtetik majd az eredeti gépet és az azáltal készített másolatot is. Chris diBona, a Google nyitott forráskódú programokért felelős menedzsere csak úgy kommentálta a bejelentést, miszerint "A RepRap konkrétan a számítógépünk mellé helyezett Kína lehet."