Valószínűleg senkinek sem tiszta, hogy mit vár az a rengeteg potencianövelő szert áruló „cég”, amely naponta megbombáz minket trükkösebbnél trükkösebb tárgyú és tartalmú halandzsaleveleivel. Vajon mire számítanak, ki fog egy ilyen levél alapján akár egy fogkefét is megvásárolni?
Sajnos azonban úgy tűnik, hogy mégis megéri nekik, mert különben miért is fáradnának, ha ugyanis csak száz ember is beugrik, az már megélhetést biztosít ezeknek a kiváló cégeknek. Persze az, hogy milyen meggondolásból kapjuk ezt az elképesztő mennyiségű szemetet, mit sem számít, amikor már ki sem látszunk a spamből.
Amikor az ember napi 60 levelet kap, és ebből ötöt címeztek neki valódi emberek értelmes üzenettel, akkor vadul nekiáll keresgélni a Google-n, hogy vajon mit tehet. A válasz elszomorító: azon túl, hogy kismilliószor felhívják a figyelmünket, mire figyeljünk oda, hogy ne árasszon el a spam, arról vajmi keveset beszélnek, hogy mi a teendő, amikor már késő.

Amúgy számtalan alkalommal a felhasználó nem tehet a spamjeiről, ismerek olyat, aki garantáltan nem követte el a gyakori hibák egyikét sem, mégis tele van levélszeméttel. Valószínűleg egyébként azért, mert az email szolgáltatója trehányul szűr, de ezen megint csak hiába kesergünk utólag.
Sokan persze türelmetlenül rávágják, hogy használjunk egy jó spamszűrőt és kész. Igen ám, csakhogy ezek csak e-mail kliensekkel műkődnek, és ha valaki hozzászokott a webes felülethez, akkor nem szívesen vált az Outlookra vagy a Thunderbirdre. Arról nem is beszélve, hogy a csak POP3 kiszolgálást ismerő fiókokról kénytelenek vagyunk az összes spamünket is letölteni, a szűrés csak ezután történik meg, és így megy az idő. Ráadásul így nem hagyhatjuk fenn az email-fiókunkban a leveleinket, mert a programok ritkán törlik le a spamet a szolgáltatói fiókunkból. Ha pedig ez nem történik meg, ott vagyunk, ahol a part szakad, a winchesterünkön szép spam mentes a környezet, de ha nem az otthoni gépet használjuk, akkor aligha tudjuk normálisan elérni a mailjeinket.

Ha viszont a szűrőnk csípőből kitörli a levélszemetet, nincs esélyünk felülvizsgálni a döntését, ami komoly hátrány, hiszen a szűrők gyakran tévednek. Ezzel elérkeztünk a szűrők másik nagy problémájához: volt már olyan levelem, amely öt üzenetváltásból álló beszélgetést tartalmazott, a szűrő ezt megelégelte, és az utolsó levelemet betette a spamek közé, de hogy miért, az rejtély. Azok számára, akik e-maillel dolgoznak nap mint nap, iszonyúan bosszantó lehet, hogyha a fontos üzeneteik a szemét között landolnak.
A szűrők beállítása ráadásul egy kezdő felhasználónak nem olyan magától értetődő: mi is az a POP3, az SMTP, meg az IMAP? Emailt pedig lassan mindenki használ, sőt az internet legfontosabb funkciója továbbra is az elektronikus levél.

A Gmail spamszűrője valóban jól működik

Mit lehet akkor tenni? Jelenleg az egyik, ha nem a leghatásosabb, spam-szűrő a Gmailbe épített filter. A legtöbben, akik Gmailre váltanak, kevesebb spamet kapnak, és ami mégis bejön, az körülbelül 99% pontossággal a Spam mappában landol. Elég egy-kéthetente megtekinteni a spameket, gyorsan átfutni, nem került-e közéjük fontos levél, és utána mindtől egyetlen kattintással megszabadulhatunk.
Igen ám, de ma már az ember email-címét legalább olyan nehéz megváltoztatni, mint a telefonszámát: hiába küld az ember körlevelet vagy SMS-ek tömkelegét, még két év múlva is a régi e-mail címére fognak írogatni egyesek. Ezért azután a legokosabb, ha létrehozunk egy Gmail fiókot, és ide irányítjuk a leveleinket a régi címről. A Gmail megszűri majd a spamet, és máris könnyebb dolgunk lesz. A beérkező leveleinkre azonban már az új Gmail címünkről válaszoljunk, és így azok, akikkel rendszeresen kommunikálunk velünk, áttérnek az új címünkre. Eközben persze időről időre kénytelenek leszünk kiüríteni a régi postafiókunkat, hogy ne duguljon be a spamtől, de legalább válogatnunk nem kell. Az új email címünkre persze nem árt vigyázni, mostantól van értelme azoknak a tippeknek, hogy hogyan kerüljük el az újabb spam-áradatot. Egy-két hónap után pedig, ha úgy érezzük, hogy rendesen üzemel az új fiókunk, akkor leállíthatjuk a továbbítást a régi címünkről, és élvezhetjük a (majdnem) spam mentes életet. Ugyanezt eljátszhatjuk a vállalati e-mailünkkel is, persze akkor az eredeti címet soha nem törölhetjük, ki, és azt a fiókot is karban kell tartani, de legalább nem kell mindennap ezzel vesződni.

Az ember persze ennél egyszerűbb és hatékonyabb megoldásra vágyna, de sajnos a 21. században egyelőre úgy tűnik, nem győzhetjük le a spamet: együtt kell élnünk vele, és ha megtalált, akkor nincs más megoldás, mint menekülni.