Az olvadás öngerjesztő folyamatot eredményez © AP

A The Independentben megjelent cikk tanúsága szerint nyár végén akár egy vitorlással is el lehet majd érni az Északi-sarkot a nyílt vízen. Ez a klímaváltozás hatásainak egyik leglátványosabb és legaggasztóbb jele.

„A tudomány szempontjából az Északi-sark csak egy helyszín a Földön, azonban szimbolikus értelemben nagyon nagy jelentősége van” – nyilatkozta a brit lapnak Mark Serreze az coloradói US National Snow and Ice Data Centre szakértője.

Ez a folyamat nem csak negatívumokkal jár, ebben az esetben ugyanis a sarkköri partvonalon elterülő országok könnyedén hozzáférhetnek a jelentős olaj-, és egyéb ásványtartalékokhoz, amelyeket eddig a vastag jégtakaró miatt nagyon költséges lett volna kitermelni.

A sarkkör-kutatók vélekedése szerint idén nyáron 50 százaléknál több az esély a teljesen jégmentes Északi-sark kialakulására, mivel a korábbi, egybefüggő, vastag jég helyét nagy mennyiségű, de vékonyabb jégtakaró vette át, mindössze egyetlen év leforgása alatt.

Az ilyen vékony jég érzékenyebb a nyári napsütéses hónapokra, így könnyebben elolvadnak. A jelenlegi műholdas adatok alapján elmondható, hogy az olvadás mértéke gyorsabb, mint tavaly, amikor rekordmennyiségű jég tűnt el az Északi-sarkról. A változást jól érzékelteti az a tény, hogy a Jeges-tenger jelentős része nyílt vízfelületté változott, s a jég-víz határa alig több mint 1100 kilométerre húzódik az északi pólustól.

Serreze szerint ez annyit tesz, hogy a régióban idén tavasszal fellelhető jég 70 százaléka a legutóbbi télen kialakult „egy éves” jégtakaró. A kutatók szerint ennek a jégnek több mint kétharmada eltűnhet a nyár folyamán.

„Mivel az olvadási szezon elején már eleve vékonyabb volt a jégtakaró mint tavaly, ezért aggódunk, hogy idén megdőlhetnek a tavalyi szomorú rekordok” – fejtette ki a szakember a The Independent hasábjain.

„Bár nem tekinthető biztosnak, jó esély van rá, hogy az Északi-sark teljesen leolvad” – értett egyet Serreze-zel Ron Lindsay, a seattle-i University of Washington sarkkutatója. „Sok minden függ attól, hogy milyen lesz a sarkkör időjárása, milyenek lesznek a szelek és hány óra napsütésre számíthatunk.”

A szakértők attól tartanak, hogy az olvadás öngerjesztő reakciót indít el, ahogy a megnövekedett víztükör jobban szétszórja a nap sugarait és több hőt nyel el, ezzel tovább fokozhatja az olvadás mértékét.

A kutatók aggodalmait a NASA Goddard Space Flight Centerének adatai is megerősítették. A műholdfelvételek alapján elmondható, hogy a jégtakaróban található tó nagyságú lékek jóval nagyobbak, mint korábban. Ezek a lyukak is fokozottan gyűjtik a hőt és olvasztják az őket körülvevő jégtakaró szélét.

A tudósok méréseit emgerősítették a Kanada és Grönland közötti Baffin-öböl környékén élő inuitok is, akik szerint jóval korábban jelentek meg a repedések a jégen, mint korábban.