A rádióhullámos technika életünk minden területén megjelent: riaszt az áruházak kijáratánál, ha valaki fizetés nélkül vinne ki valami értékes árut az üzletből, de azokon a kártyákon is ott van, melyekkel az elaltatott betegek azonosíthatók.

Az új jelzések kicsik és észrevehetetlenek. Sebészeten a műtéti törlőkben is benne vannak, így operáció végén a műtősnő segítségükkel hiánytalanul összegyűjtheti az összes törlőkendőt, így egyetlen egy sem maradhat figyelmetlenségből a beteg hasüregében.

Erik Jan van Lieshout és munkatársai az Amszterdámi Akadémiai Orvosközpontban úgy gondolták, hogy a módszer elterjedtsége ellenére esetleges kölcsönhatásait a kórházi környezetben még nem vizsgálták megfelelően. Berendeztek egy olyan szobát, ahol beteg ugyan nem volt, de belehelyeztek 41 műszert, amit műtőben vagy őrzőszobákban használnak.

Volt ott lélegeztető, infúziós pumpa, defibrillátor, szellőztető berendezés és szívritmusszabályozó. Ezután megvizsgálták azokat az eszközöket, melyek rádiófrekvenciás hullámokat bocsájtanak ki folyamatosan, illetve a másik csoportot is, melyeknek létezését csak megfelelő elektromágneses eszköz érzékeli, például a riasztóberendezés.

A kutatók 123 vizsgálatot végeztek és 34 esetben észleltek balesetet. Ebből 22 eseményt veszélyesnek minősítettek, két eset fontos megfigyelés volt, 10 észlelt zavar csak enyhe gondot okozhatott volna.

A veszélyes balesetek már 20 centis távolságban megtörténtek. Ilyen volt, amikor a rádiófrekvenciás eszköz kikapcsolta a műtő ventillátorát vagy a szívritmusszabályozót. Fontosnak minősült, amikor megzavarodott a vérnyomásmérő kijelzője és csupán megjegyezték, hogy néha a műszerek képernyője rosszul látható lett.

A zavarok többségét a passzív rádiófrekvenciás eszközök okozták és éppen a veszélyes hatások mögött volt valami, ártatlannak gondolt jelzés, azonosító bélyeg. A meghökkentő eredmény miatt a cikkhez szerkesztőségi közlemény is került.

Ebben Donald M. Berwick, a kérdés egyik szakértője írta, hogy a vizsgálat példája a minden technikában rejtőző szörnyetegnek: időnként morog, de néha harap.