"Amikor azt hisszük, hogy a megérzéseinkre hallgatunk, igazából csak azt tanuljuk újra meg, hogy kapcsolat van a minket körülvevő, tudat alatt érzékelhető jelzések és cselekedeteink végeredménye között", állította Pessiglione. Ennek megállapítására húsz önkéntest ültettek monitor elé, azoknak pedig szerencsejátékot kellett játszaniuk.

Az önkéntesek absztrakt mintákból álló animációkat láttak vibrálni, amelyekben három jel valamelyike villant fel szabad szemmel nem érzékelhető módon. A szimbólumoknak adott jelentése volt, amelyeket nem árultak el a résztvevőknek: arra utaltak, hogy mi történik, ha "elfogadják" azokat: pénzt nyernek, pénzt veszítenek vagy megtartják-e azt. (A résztvevők egyfontos alapon játszottak.) A résztvevőknek három másodpercük volt dönteni, a kutatók pedig csak annyit mondtak nekik, hogy kövessék ösztöneiket.

A kísérlet végeztével úgy tűnt, az önkéntesek ugyan nem észlelik tudatosan a jeleket, de agyuk észleli azt, hogy az adott szimbólumoknak milyen jelentése van és ennek következtében javult is "nyerési" képességük. Pessiglione szerint ha az ember képes mindezt a tudatosság szintjére emelni, a szerencsejátékokban sokkal több pénzt lehet nyerni, de akkor is megoldható mindez, ha a jeleket csak tudat alatt érzékeljük.

Az MRI-agyszkenner alatt a kutatók azt figyelték meg, hogy a tudatalatti döntések az agy olyan területén, a striatumban születnek meg, amely a tudatos kockázatvállalásban érintett, a játék során pedig az agy látásfeldolgozó központja csak azután kezdett el működni, hogy a striatum aktivizálódott. Pessiglione elmélete az, hogy a striatum mondja meg az agy látásfeldolgozó rendszerének, hogy miként kell kezelni a tudatküszöb alatti jeleket. Ugyanakkor rámutat: a tudatalatti folyamatok nem irányítanak minket akaratunk ellenére, ugyanis a tudatalatti is intelligens annyira, hogy az érzékelt jelekből a legjobb opciókat válassza ki.