Nem véletlen, hogy a formatervezésre mindegyik cég sokat ad, ugyanis ebben a szegmensben is az iPod az etalon. A Shuffle nagy dobás volt, és a többi cég is rájött, hogy ha sikert akarnak elérni, akkor az Apple által kijelölt úton kell elindulni. Mi is ehhez tartjuk magunkat, épp ezért a tesztből kimaradnak az USB-pendrive alapra épített unalmas külsejű termékek, amelyek gyakorlatilag az MP3 lejátszók megjelenése óta ott vannak a piacon. Sajnos így olyan gyártók is kimaradnak, mint a Sony, pedig a SonicStage kiirtása óta kezdenek visszamászni az élmezőnybe.
A készülékek közül jó párat a szórakoztatóelektronikai eszközök szeptemberi, berlini seregszemléjén, az IFA-n sikerült meg is hallgatnunk, bár a mindent körülvevő és hangosan dübörgő marketinggépezet nem könnyítette meg a tesztelést. Azért az kiderült, hogy hangminőség szempontjából nem járhatunk nagyon rosszul, és azt is hallani lehetett, hogy melyik készülék magaslik ki a mezőnyből – nemsokára el is áruljuk, hogy ki gyártotta.

1. iPod Shuffle – Az úttörő
Egy ideje velünk van már ez az apró találmány, és úgy néz ki az Apple-nél is elégedettek a 2.0 csíptetős koncepciójával, mert alig fejlesztettek rajta. Az első generáció hangminőségéről az audiofilek még ma is ódákat zengenek, ebből a szempontból sajnos a 2.0 már nem piacvezető, reméljük a most kihozott új generáció visszaállítja a kütyü hírnevét.
Az új Shuffle-ök lényege, hogy egyszerre veszünk vele egy lejátszót és egy ruházati kiegészítőt: a Shuffle menő a hajtókán. Az Apple pedig tudja, hogy ez a tárkapacitásnál is fontosabb. Tény, hogy a Shuffle ma is divatos, sőt a mezőnyből talán a legmenőbb lejátszó, és mivel nem sokkal drágább a többinél, bárki megengedheti magának, aki kis befektetéssel Apple-terméktulajdonos akar lenni.
Hátránya a kötelező iTunes használat, ami továbbra is megnehezíti használója életét. A képernyő hiánya magától értetődő kompromisszum a lenyűgözően kis méretért.

A stílusteremtő

2. Creative Zen Stone és Zen Stone Plus – A trónkövetelő
A Creative volt a második játékos a minimalista MP3 lejátszók piacán, s a legfőbb érv az alacsony ár volt mellette. A sima Stone egyébként ugyanazt tudta, mint a Shuffle, és hangminőségben sem marad el a 2.0-ás iPodtól, csak éppen a dizájn nem lett elég jó ahhoz, hogy megszorongassa az iPodot. A Plus már más tészta, hiszen jóval okosabb, mint a Shuffle: van kijelzője, FM-rádiója, diktafonja és az időt is mutatja, sőt létezik hangszóróval ellátott változata is (kérdés, hogy minek). Kár, hogy a menüje lassú, és elég fura elrendezésű, a kijelzője pedig hihetetlenül kicsi, még szerencse, hogy a hangja egész jó. Cserébe viszont irtózatosan lassan lehet adatokat másolni rá.

A betűtípus tényleg menő

3. Samsung S2 – A nők bálványa
A Samsung nemrég dobta piacra saját interpretációját a Shuffle-témára, és ha a dizájnt nézzük, ez nekik sikerült a legjobban, már amennyiben a női vásárlóközönséget célozták meg. Nőismerőseim ugyanis egyöntetű elérzékenyüléssel reagáltak az ékszerszerű, csilivili kis lejátszóra. És igen, bordóban is van…
A készülék ugyanazt tudja, mint egy Shuffle, a nagy ötlet az, hogy egy kis LED jelzi, hogy melyik lejátszási módot választottunk. Ez jól jöhet, de azért az elég meredek, amikor a csillogó kütyü az ember mellén lilán kezd el villogni. A hangja jó, de semmi különös, nem kell szégyellnie magát az illusztris mezőnyben. Az USB-adatmásolás viszont észtveszejtően lassú, ebben talán a Creative-nál is rosszabb.
Mivel ebben a kategóriában a dizájn a kulcs a sikerhez, látván a nők reakcióját, lehet, hogy a Samsung nagyot fog kaszálni a gyengébb nem köreiben, a férfiak között már kevésbé.

Sminktükörnek sem utolsó

4. Sandisk Sansa Clip – A szerény győztes
Akkor most mindent visszaszívunk, amit a dizájnról mondtunk, mert mondjuk egy kék Clipet a legnagyobb jóindulattal sem lehetne szépnek nevezni. Az ezüst szürkék már egész jól néznek ki, de ahhoz, hogy beléjük szeressen az ember, szükség van egyfajta kifacsarodott geek-ízlésre, amely a régi IBM laptopokban és a tűs nyomtatókban látja a formatervezés csúcsát. Fogalmazzunk úgy, hogy a Sansadisk filozófiája a funkcionalitás.
A Clip a belső értékeivel hódít: több szakértő is a jelenleg kapható legjobb hangú lejátszónak nevezte, és itt nem a low-endről, hanem az összes lejátszóról van szó. Ennek az élvezetéhez persze nem árt néhány ezer forintot kiadni egy tisztességes fülhallgatóra, de egy kis fülhallgató-erősítővel egy komoly több tízezres stúdió-fejhallgatónak is méltó társa lehet. Ez azért is meglepő, mert a Sandisk inkább a szolgáltatásainak bőségével és az áraival kerülhetett a lejátszók piacán az Apple után a második helyre az Egyesült Államokban, a hangminőség nem volt az erényük. Most azonban kitettek magukért.
Ehhez jön még az FM-rádió, a négysoros OLED kijelző, z MP3, WMA, FLAC (!) és OGG támogatása – legalábbis a legújabb Sandisk katalógus ezt ígéri. Mindezért pedig nem kell különösen sokat fizetni, így a Clip jó választás a konditeremben, vagy társnak a futáshoz, de akár otthonra is, egy kis Beethovent hallgatni.

A Sansán is látszódnak az ujjlenyomatok

5. Philips GoGear SA2840
Hát ha valamiben, akkor a készülékek elnevezésében nem tartja a lépést a mezőnnyel a Philips, kellett egy Google-kör ahhoz, hogy megtaláljuk az egyébként szemrevaló lejátszó nevét. A navigációs rendszert az iRiver ihlette, a lényege, hogy gombok helyett a kijelző szélének nyomkodásával navigálhatunk. A Philipsnél úgy érezték, hogy azért még néhány gombra szükség lesz, úgyhogy ezekkel teletömték a kütyü szélét, ami sokat elvesz az iRivertől megismert irányítás élvezetéből, a Clixen, vagy az LPlayeren ugyanis mindent meg lehetett oldani a kijelző döntögetésével. A Philips nem szól olyan jól, mint a többiek, de egy kínai csodát simán kenterbe ver, cserébe viszont a legmagasabb elemélettartamot, és dupla mennyiségű memóriát ígér.

Az iRiverre emlékeztet…

Azok, akiknek nem fontos a videolejátszás, a játékok és egyéb haszontalan funkciók, örülhetnek annak, hogy a technika fejlődésével már nem csak hogy egyre többet tudnak a médialejátszók, hanem már az egyszerű mp3 lejátszók is szebbek és kisebbek lettek, ráadásul igen jól is szólnak. A zenehallgatási szokások döntőek lehetnek abban, hogy ki mit választ, aki kedveli a shuffle módot, azoknak az iPod, vagy az alap ZenStone a nagyszerű választás, akik pedig valami izgalmas kütyüvel akarják feldobni a ruhatárukat, ami még zenét is játszik (nem is rosszul), azoknak ott van a Samsung S2-ese.
Ha viszont zavar az, hogy nem tudunk az előadók és az albumok között választani, és mindent a lejátszó kényére és kedvére kell bíznunk, akkor a legnagyobb dobás egyértelműen a SansaClip, ami okos és világbajnok hangja van. 

Az árak üzlettől függően több ezer forintban is különbözhetnek