A televiziós-, internet- és telefonelőfizetést tartalmazó szolgáltatáscsomagokkal – amelyeket a szaknyelv triple playként emleget – először a kábeltévé-szolgáltatók álltak elő, amint visszairányúsították a hálózataikat. Ez annyit jelent, hogy lehetővé tették az előfizető és a központ közötti kétirányú kommunikációt, hiszen míg a televíziózásnál csupán vettük a jeleket, az internetezéshez és a telefonáláshoz viszont küldeni sem árt. A kábelszolgáltatók erőforrásait azonban ma sem a fejlettebb technológiák, tehát a net vagy a digitális televízió foglalják le, hanem az analóg televíziós sugárzás, amely a sávszélesség 60-70 százalékát magának követeli.

Tíz helyett húsz
Addig azonban, amíg Magyarországon nagy az igény a hagyományos kábelre – és hazánkban az előfizetők túlnyomó többsége még ezt használja –, nem éri meg megszüntetni ez a szolgáltatást. Pedig minőség szempontjából csak jól járnánk vele, hiszen tíz analóg csatorna helyén több mint húsz digitális HD-felbontású csatorna férne el.
Ahhoz azonban, hogy fogni tudjuk a digitális adásokat, bérelni vagy vásárolni kell egy dekódert, más néven set top boxot, amire sokan sajnálják a pénzt. További probléma, hogy egy ilyen doboz csak egyetlen televíziót tud kiszolgálni, tehát a sok háztartásban megtalálható második és harmadik készülék már nem kaphat a jobb minőségű digitális jelből. Igaz, hogy a pont ezért meghagyott analóg csatornák a többi tévén továbbra is foghatók, de erről sokan nem tudnak, vagy pedig szeretnék elkerülni a családi perpatvarokat, hogy ki nézze a jobb adást.
Hiába áll tehát számtalan választási lehetőség és kedvezmény az egyszeri tévénéző előtt, elsőre ijesztő lehet a szolgáltatások garmadája: akkor most digitális TV-t rendeljek, netán analógot, és hogy lesz ebből az egészből még internetem és telefonom is?

A triple play sematikus ábrája

Gyarapodó kínálat
A piaci kínálat és a választék tehát egyre gyarapodik, hiszen a legnagyobb magyar telekommunikációs szolgáltató, a T-csoport is előállt saját hármas csomagjaival, amelyekben előkelő helyet kap egy új típusú szolgáltatás: az IPTV. Az akció lényege, hogy a T-Home a kedvezményeivel rávegye az eddigi és leendő előfizetőit, hogy minden szolgáltatást náluk rendeljenek, lényegtelen, hogy a televízió analóg vagy digitális. 

Az IPTV egy szoftveres protokoll, amely az internet csomagküldési eljárását használja, csak éppen nem e-mailek vagy honlapok adatainak továbbítására, hanem TV-jelek célba juttatására. Mivel nem hardverről van szó, a technika hordozófüggetlen, így aztán a jó öreg rézkábelpárból egyszerre internetet, telefont és digitális televíziós adókat is kifacsarhatunk. Habár a telefonkábelek sávszélességét folyamatosan növelik, a jel minősége igen változó, úgyhogy csínján kell bánni a vezetékbe pakolt adatok mennyiségével. Az IPTV viszont ebből a szempontból igen rugalmas, mert nem kell az összes fogható csatorna adatait egyszerre sugároznia, elég épp azt az egyet, amit a készülék előtt üldögélő előfizető kiválasztott. A vevőberendezés és a központ közötti kommunikáció – internet protokollról lévén szó – igen magas szintű, ezért az IPTV előfizetésekhez alapból jár az intelligens műsorújság, a lejátszás megállításának, vagy a műsorok rögzítésének a lehetősége. (Ezekről a funkciókról a központi rendszer gondoskodik, tehát ehhez csak a távirányítóra és a már említett set top boxra van szükség.)

A kábeltévé szolgáltatók is minden gond nélkül használhatnák az IPTV klienst, de erre még nem jelentkezett piaci igény, ráadásul a koax sávszélessége is nagyobb, mint a telefonvezetéket használó megoldásé. A műsorrögzítés és a műsormegállítás a fejlettebb, merevlemezt is tartalmazó set top boxokkal is megoldható, a digitális videotéka szolgáltatás, amelyen keresztül műsorokat rendelhetünk a TV-nkre az egyetlen, amelyhez további fejlesztésekre lenne szükség. Ám amíg az emberek nagy része ma is a hagyományos, analóg kábelszolgáltatás mellett teszi le a voksát, a műsorszóróknak nem érdekük előre szaladni.
Annak, hogy a T-Home csomagban IPTV-t ajánlanak, sokkal prózaibb okai vannak: az IPTV a hagyományos telefonhálózaton is működik, tehát a T-csoport a kábelhálózatán kívül is, gyakorlatilag az ország teljes területén tud TV-adást sugározni, amivel komoly előnyt szerezhet a korlátozott lefedettségű kábelszolgáltatókkal szemben.

Díjak és szolgáltatások
A triple play csomagokban kínált internetről elmondható, hogy nagyjából a piac árainak megfelelően kapjuk a különböző sebességű csomagokat. A telefon valamivel érdekesebb kérdés, ugyanis az IP-alapú telefonálásnak komoly előnyei vannak a hagyományos szolgáltatással szemben, méghozzá a költségek szempontjából. A havidíj akár a fele is lehet a megszokottnak, a percdíjak pedig még ennél is alacsonyabbak, hálózaton belül – azaz azok között, akik ugyanannál a cégnél használnak IP-telefont – pedig egyenesen ingyenes a használat. Egyedül a mobilcégek hívásáért kell borsos árat, percenkénti 50 és 60 forint közötti összeget fizetni. Egy komoly hátránya azonban lehet az IP-s telefonvonalnak: nem minden fax készüléket tud kiszolgálni (és betárcsázós modemet sem, ha már itt tartunk, de ez ma már szinte senkit sem érint).

A triple play csomagokkal tehát csak jól járhatunk, ha nem bánjuk az átállást a digitális televízióadásra, és egyébként szeretnénk internetet és vezetékes telefont is használni. Csupán azt kell eldöntenünk, hogy hány csatornát, milyen sebességű netet, és milyen telefon díjcsomagot választanánk, a kedvezmény szinte garantált. Leginkább a kábeltelevízió/IPTV pároson érdemes a fejünket törni, de ha a kábelszolgáltatás mellett tettük le a voksunkat, akkor is eleget töprenghetünk még azon, hogy milyen set top boxot vegyünk, illetve béreljünk, fontos-e nekünk a műsor megállításának és rögzítésének lehetősége, vagy megelégszünk a lényegesen több csatornával és a jobb minőségű adással.