© NASA

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a Honeybee Robotics nevű, űrrepülési fejlesztésekkel foglalkozó cég – amelynek központja néhány háztömbnyire volt az ikertornyoktól – úgy dönött, örök emléket állít a tragédiának. Szereztek némi fémet az egykori World Trade Center romjaiból, kábelhüvelyeket készítettek belőle, s a NASA Spirit és Opportunity nevű marsjáró robotjaiba építették őket. Céljuk, hogy megvédjék az űrjárműveket a vörös bolygó szikláitól. A parányi pajzsokra két amerikai zászló került, s azóta is a Mars két ellentétes oldalán található robotokon hirdetik: Amerika nem felejt.

Az Újvilágba érkező európai telepesek 1607-ben alapították Jamestown kolóniáját. Az ide érkező hajókon pihenő rakomány egy részére Yames Towne feliratú ólomdarabok kerültek, amelyek a rendeltetési helyet jelezték a hajósoknak. Az itt látható darabkát egy kút mélyén találták a régészek 2006-ban, majd egy évvel később az Atlantis űrsikló fedélzetén repült az űrbe, Jamestown alapításának 400. évfordulója alkalmából. A gesztus szimbolikusan emlékezett meg a korai telepesek merész utazásáról a viharos óceánon át, az Atlantis ugyanis ezt az utat néhány perc alatt tette meg. Emellett szép párhuzamot vont napjaink felfedezői, az űrhajósok és az idegenbe merészkedő telepesek között. Az ólomdarab azóta a virginiai Archaearium múzeumban pihen, amely a Jamestown alapításával kapcsolatos emlékeket őrzi.

© NASA

Neil Armstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins 1969. július 20-án landoltak a Holdon, leszállóegységükben pedig egy darabka is helyet kapott a repülés történetéből. Az asztronauták ugyanis néhány darabot vittek magukkal a Wright-fivérek 1903-ban épített repülőjéből – konkrétan egy darab fát, illetve egy darab szövetet az egyik szárnyból (lásd alább) –, hogy így tisztelegjenek a repülés pionírjai előtt, akik nélkül a kozmikus utazás sem valósulhatott volna meg. A darabokat napjainkban a Smithsonian intézet Nemzeti Repülési és Űrutazási Múzeumában lehet megtekinteni az amerikai fővárosban.

© NASA

© NASA

A presbiteriánus Edwin Aldrin a fentiek mellett egy úrvacsorához használatos készletet is vitt magával a Holdra, hogy ott mutathasson be áldozatot a hit oltárán. A kelyhet, amelyből az áldozati bort kortyolta, ma a texasi Webster presbiteriánus templomban lehet látni, s évente fel is használják a gyülekezet tagjai. Aldrin a képen látható lapon szereplő szöveget olvasta fel, mielőtt az áldozatot bemutatta volna. Bibliai idézeteket nem olvasott fel, mivel az Apollo 8 legénységének hasonló cselekedete tiltakozást váltott ki egy bizonyos Madalyn Murray O’Hairből, aki beperelte a NASA-t, mondván, a kormány tudományos küldetést teljesítő alkalmazottainak nem lenne szabad vallásos nézeteket terjeszteniük. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság elutasította a keresetet, mondván, a világűrben nincsen fennhatósága.

© NASA

Gus Grissom, a Mercury 4 űrhajósa, aki második amerikaiként repült az űrbe, előre megfontolt szándékkal, rollniba csavarva vitt magával 50 darab 10 centest, hogy később űrszuvenírként értékesíthesse őket. Az ötletből végül nem lett semmi, mivel a Liberty Bell 7 nevű kapszula – amelyben az asztronauta visszatért a Földre – megsérült, így az óceánba való becsapódás után Grissomnak gyorsan kellett menekülnie, mielőtt az űrjármű elsüllyedt volna. A Liberty Bell 7-et végül 1999-ben emelték ki az öt kilométeres mélységből, Grissom érméivel együtt. Ezek ma a kansasi Cosmosphere and Space Center múzeumban találhatóak.

Az orosz űrrepülés története sem mentes a különös tárgyaktól. Számos fotón lehet látni a legénység mellett valamilyen, zsinórdrabon lebegő kisméretű játékot vagy talizmánt. Ezeket az eszközöket Borisznak nevezték, s lényegük, hogy a földi irányítás láthassa, az űrhajósok éppen a súlytalanság állapotában tartózkodnak.

Borisz (jobbra fent) bevetésen, jelzi a súlytalanságot © NASA

A Naprendszer legtávolabbi égitestjét, a bolygó mivoltától megfosztott Plútót felfedező Clyde Tombaugh hamvai is a kozmoszban utaznak, a NASA New Horizons nevű szondájának fedélzetén. Az űrjármű jelenleg 1,8 milliárd kilométerre található a Földtől, s 2015-ben éri el a Plútót. A hamvak mellett számos apró, érdekes tárgyat helyeztek el rajta, többek között pár darabot a SpaceShipOne nevű űrhajóból, amely az első olyan, magántőkéből épített jármű volt, amely sikeres űrrepülést hajtott végre.

A popkultúra is otthagyta a keze nyomát a kozmoszban, a Toy Story című animációs film egyik főszereplője, Buzz Lightyear asztronauta figurája ugyanis feljutott az ISS Nemzetközi Űrállomásra, Luke Skywalker fénykardjával együtt, amelyet a Csillagok háborúja bemutatójának 30. évfordulója alkalmából lőttek ki a kozmoszba. A legszebb azonban kétségtelenül egy brit művész, Damien Hirst színes pöttyökből álló festménye volt, amely a szerencsétlen sorsra jutott Beagle-2 Mars-szonda fedélzetén utazott, szerepe pedig az volt, hogy segítsen a szerkezet kameráinak kalibrálásában. A jövő régészei számára az egyik legértékesebb lelet lehet, ha valaha is megtalálják a vörös bolygó felszínén.

A művészet és a tudomány metszéspontjában © NASA

Az űrkorszak talán legnagyobb viharát kavaró „rakománya” kétségkívül az Apollo 15 űrhajósai által felcsempészett bélyegsorozat volt. Az asztronauták ugyanis 398 első napos bélyeget vittek magukkal a Holdra, azzal a céllal, hogy holdbéli szuvenírként értékesítsék őket visszatérésük után. A holdjárót is kipróbáló űrhajósok diadalára némi árnyékot vetett az akció, s az amerikai kormány végül érvénytelennek nyilvánította a bélyegeket. Az esetet követően a NASA elmarasztalta az asztronautákat, s szigorú új szabályokat vezetett be az űrbe vihető tárgyakról.

© NASA

Természetesen nem maradhat ki a sorból az 1977-ben indított Voyager űrszonda fedélzetén elhelyezett aranylemez, amely bolygónkra jellemző képeket és hangokat is tartalmaz, valamint a Föld elhelyezkedését jelző ábrákat. Az űrszonda időkapszulaként halad a végtelen űrben, jelentősége inkább szimbolikus. Mintegy 40 000 év múlva 1,6 fényévnyire megközelíti az AC+79 3888 jelű csillagot. A Voyager – a Pioneer 1, illetve 2 űrszondák után – a harmadik emberalkotta objektum, amely elhagyta a Naprendszert.

© NASA