Nyírtelek egyik főbb útjának végén hatalmas szürke kapu jelzi, hogy a valamivel több mint 7000 lakosú kisváros egyszerű laktanyánál komolyabb létesítményt rejt. A személyi igazolványaink leadása után beljebb kerülhetünk, s már a befelé vezető út mellett álló kiszuperált rakétából látszik, hogy itt bizony hosszú ideje foglalkoznak a haditechnika különböző fortélyaival.

47 millió forintos durranás, itt még ártalmatlan állapotban © Stiller Ákos

„A nyírteleki bázison 1964 óta végzik a Magyar Honvédség légvédelmi eszközeinek, rakéta rendszereinek, radar-berendezéseinek és más fegyverzeti eszközeinek javítását, modernizálását, karbantartását, amelyek még akkor természetesen orosz-szovjet gyártmányú eszközök voltak. A légvédelmi eszközök javításába természetesen bele kell foglalni a rendszerekhez tartozó egyéb kisegítő berendezések átfuttatását, vizsgálatát valamint sok más a logisztikai tevékenységhez tartozó feladat elvégzését is” – magyarázta Aftin Tibor nyugállományú ezredes, a HM ARZENÁL ZRt. munkatársa.

A haditechnikai vállalkozás 1992-ben, egymilliárd forintos saját tőkével alakult részvénytársasággá, amelynek 100 százalékos tulajdonosa a Honvédelmi Minisztérium. A mintegy 20 hektáros kiterjedésű üzemi területen speciális szerelőcsarnokok, és légkondicionált, rendkívüli tisztaságú laboratóriumok sorakoznak, ahol a legkülönfélébb szerelési, gyártási munkálatokat végzik. A telephelynek saját vasúti rakodópályája is van, amelyen a nagyobb méretű szállítmányok fogadását bonyolítják le.

A cég legutóbb tavaly november 20-án került az érdeklődés középpontjába, ugyanis mintegy 20 millió dollár értékű magyar-amerikai beruházással itt jött létre az a közép-európai logisztikai központ, amelynek falai között a rakéták karbantartása is zajlik. A karbantartó üzemet mintegy másfélmilliárd forintos beruházással építették, ennek csaknem 90 százalékát a többek között a mikorhullámú tömegoszlató fegyvert, az úgynevezett "fájdalomsugarat" is kifejlesztő amerikai Raytheon nevű vállalat fizette.

„Jelenleg a Magyar Honvédség számára végezzük a rakéták kalibrálását, vizsgálatát, ezáltal a fegyvereket alkalmassá tesszük a harckészültségi feladatok ellátására” – magyarázta Bese Ferenc, a HM Arzenál ZRt. vezérigazgatója. „Jelenleg Európában rajtunk kívül kizárólag Spanyolországban végeznek hasonló tevékenységet, a térségben pedig kizárólag itt Nyírteleken van lehetőség erre.” A fegyverek vizsgálatának három fázisa létezik: a legalapvetőbb ellenőrzésekre, az úgynevezett Flight Line ellenőrzésre akár a kecskeméti katonai reptéren is lehetőség van, itt a legalapvetőbb működési vizsgálatokra kerül sor, ez nagyjából annyit jelent, hogy a rakéta üzemképes, vagy sem. Nyírteleken a Depot-kategóriájú vizsgálatok zajlanak például, ennek során a különböző elektronikus alkatrészeket, kártyákat tudjuk cserélni és a rakéták működését ellenőrizni. A harmadik fázis (Factory) az amerikai gyárban történik, ha az előbbieknél komolyabb beavatkozásra lenne szükség, azt már csak Raytheon központjában tudják megjavítani.

A munkálatokat egy speciális „tisztaszobában végzik”, itt történik az AGM-65G infravörös, illetve az AGM-65H kameravezérlésű (CCD) Maverick rakéták karbantartása. Ez utóbbiak vizsgálatát egy érintőképernyős, úgynevezett Missile Maintenance Test Set (MMTS) nevű készülék teszi lehetővé. A kamerás rakéta fejegységét leszerelve csatlakoztatják a számítógép rendszeréhez, s ezután egy Windows alapú számítógépes program segítségével vizsgálják meg. A CCD-vezérlésű, illetve az infravörös Maverick rakétákat különálló egység kalibrálja, utóbbi esetében ugyanis nincs szükség a kamera képére, mivel ez a céltárgy által kibocsátott hőt méri be.

Rakétavizsgálat Windows alatt: a képernyőn a kameravezérelt rakétát kalibráló minták láthatóak. © Stiller Ákos

„Ez egy célszimulátor eszköz, amely tulajdonképpen egy célpont elektronikai modelljét jeleníti meg” – magyarázta a kalibrációs folyamat bemutatása során Tuza Zoltán bemérő mérnök. „A program segítségével meghatározhatjuk, hogy sötét, vagy világos háttér előtt vegye fel a célpontot a kameravezérelt rakétánk, ezután pedig tesztelhetjük, hogy megfelelően követi-e annak mozgását. Statikus célpontot is meghatározhatunk, ez lehet például egy panelház egyik ablaka is.” A Maverick rakétákat 1972-ben állították hadrendbe az amerikai légierőnél, ezek számos módosítást követően azóta is szolgálatban vannak. Egy-egy ilyen rakéta 2-300 kilogrammot nyom, csaknem 2,5 méter hosszú, hatótávolsága pedig 27 kilométer is lehet. Egy Maverick rakéta ára akár 160 000 dollár – több mint 47 millió forint – is lehet.

„Bármi olyan probléma van a magyarországi vagy a közeli országokban lévő Maverick rakétákkal, amelyek a Depot-szintű vizsgálatot igényelnek, azokat itt meg tudjuk javítani” – nyilatkozta a sajtó képviselőinek a magyar származású Gabe Hauer, az amerikai Raytheon mérnöke a novemberi avatóünnepséget követően.

AGM-65 Maverick

A Hughes Aircraft Corporation és a Raytheon által gyártott AGM-65 Maverick levegő-föld rakétákat 1972-ben állította üzembe az amerikai hadsereg, s azóta - számos módosítást követően - a világ számos pontján használja, a NATO-szövetséges országaival egyetemben. Infravörös vezérlésű fejjel felszerelt AGM-65G © Stiller Ákos A típusnév utolsó betűje jelzi, hogy milyen rakétáról van szó, a HM Arzenál Zrt. az AGM-65G jelű infravörös, illetve a 65H kameravezérelt rakétákkal foglalkozik, de létezik egy 65F jelzésű változat is, amelyet kifejezetten a haditengerészet számára fejlesztettek ki. Ez utóbbiban nagyobb robbanófejet és a nagyobb célpontok (hajók) követésére alkalmas elektronikát szereltek. A Maverickeket kétféle fejjel szerelik fel, az egyik a becsapódás pillanatában robban, a másik, az úgynevezett késleltetett gyújtású rakéta pedig először saját mozgási energiájával rombol, s csak azután robban fel, miután becsapódott a célba. Ez utóbbi hatékonyabb a komolyabb páncélzatú, nagyobb célpontok ellen. Maverickek meghajtásáról szilárd hajtóanyagű motor gondoskodik, amely a robbanófej mögött helyezkedik el. A rakéta számára a pilóta, illetve az úgynevezett fegyverrendszer-felügyelőtiszt (Weapon Systems Officer) jelöli ki a célpontot. A kameravezérelt Maverickek esetében a kamerák képét a pilóták  egy külön képernyőn figyelhetik meg, s a szélvédőre vetített kijelzőn (Head-Up Display, HUD) látható célkereszt segítségével foghatják be a céltárgyat. Ha egyszer kilőtték, az AGM-65 önmagától követi az előre meghatározott célt, így a pilótának többé nincs gondja vele. Az ilyen típusú rakétákat fire-and-forget (tüzelj és felejtsd el) fegyvernek is nevezik. (forrás: Wikipedia)

Svájci részecskegyorsító, magyar alkatrészekkel © AP

A nyírteleki bázis a Kecskeméten állomásozó Gripenekhez vásárolt fegyverzet karbantartásához nyújt műszaki hátteret, de igény esetén külföldi kontingensek ellenőrzését is képesek ellátni. Emellett igyekeztek megőrizni a közel fél évszázad alatt kialakított széleskörű tudásbázist és munkafeltételeket.

„Kifejezetten a speciális egyedi igények alapján készült, különlegesen kialakított szerkezetek gyártására rendezkedtünk be” – magyarázta Bese Ferenc. „Jó példa erre a svájci részecskekutató-intézet, a CERN, amellyel 10 éves beszállítói viszonyban állunk. A nagy hadronütköztetőhöz, az LHC-hoz például több mint százmillió forintos nagyságrendben fejlesztettünk és gyártottunk különböző részegységeket.”

Egy hasonló sikeres együttműködésnek tekinthető a HM Arzenál ZRt. történetében, hogy amikor a Magyar Honvédség 1997-ben megrendelte a francia Matra Bae Dynamics és az olasz Oerlikon Contraves által ajánlott Mistral kis hatótávolságú légvédelmi rakétarendszert, a francia szakemberek több jelölt közül a magyar állami céget választották ki alvállalkozójuknak. Ez igen jelentős tervezési, gyártási és szerelési feladatokat jelentett. A HM Arzenál így Magyarországon elsőként vehetett részt nemzetközi hadiipari együttműködésben. A Mistral rendszer működés közben az alábbi videón látható a norvég haditengerészet gyakorlatán, a nyírteleki fejlesztés elsősorban az autókra telepített változatokra irányult.

Nyírtelken azonban nem csak rakétákkal, hanem rádiótechnikai és műholdas technológiával is foglalkoznak. Itt folyik ugyanis – a Magyar Honvédség megrendelésére – az orosz gyártmányú radarok modernizálása és átalakítása is. A helyi szakemberek fejlesztették, és gyártották a Magyar Honvédség által üzemeltetett analóg jelfeldolgozású P-37, P-18, PRV-17, SzT-68U típusú radarokhoz a digitális jelfeldolgozást lehetővé tévő eszközöket, s a beszerelési munkálatok is a nyírteleki bázis szerelőcsarnokaiban zajlottak. Így ezek a radar berendezések modernizálva, a NATO által elfogadva, üzemben maradhattak és jelenleg is tevékenyen részt vesznek az európai légtér védelmében.

A piacok beszűkülése miatt a cég vezetése később úgy döntött, diverzifikálják a portfóliójukat, s ma már többe között biztonsági rendszerek, egészségügyi berendezések és műholdas helymeghatározó rendszerek fejlesztésével is foglalkoznak. Többek között a HM Arzenál biztosítja a Paksi Atomerőmű, valamint a Százhalombattai Mol Olajfinomító mikrohullámú behatolás-védelmét. Ez utóbbi rendszerek gyakorlatilag kijátszhatatlanok, ugyanis a védett területen a behatolók által keltett elektromágneses rezgéseket érzékelik, amelyeket csaknem lehetetlen elfedni.

Bese Ferenc vezérigazgató elmondta, hogy a vállalat egyike azoknak, akik a megszorítások ellenére valamelyest tudták növelni dolgozóik számát. Jelenleg mintegy 250 fő tevékenykedik a cégnél, a létszámot azonban a különböző fejlesztésekhez szükséges kapacitás függvényében dinamikusan bővíthetik. Az Arzenál ZRt. az eddigi külföldi együttműködések mellett további új partneri megállapodásokra pályázik a jövőben, nemzetközi hadiipari fejlesztések céljából.