Számos bírálat érte az amerikai rendőrséget a lőfegyverek használata miatt, ami okozója sok halálesetnek és visszafordíthatatlan sérülésnek. Számukra kapóra jöttek a veszélyesnek tűnő személyek átmeneti megbénítására alkalmas eszközök, amelyek alternatívát kínáltak a lőfegyverek helyett.

A NASA egyik kutatója évtizedek óta foglalkozott az időlegesen bénító védőfegyverek kidolgozásával. John Higson Cover jr. 1969-ben kezdte munkáját, a fegyver 1974-re készült el. A kutató gyermekkorában szenvedélyesen olvasta a Tom Swift történeteket, melyek hőse csodálatos, bátor és mindenféle közlekedési és más találmányokkal foglalkozó tizenéves fiú volt, ezért róla nevezte el az új fegyvert.

A "Thomas A. Swift's Electric Rifle" elnevezésből származó betűszó, a TASER kifejezés szinte azonnal bekerült az amerikai angol nyelvbe, azóta a revolverre emlékeztető kézifegyvert legtöbbször így emlegetik. A taser áramütést mér a célzott személyre, akinél átmeneti idegi- és izombénulás áll be, így nem képes ellenállásra.

Jogvédő szervezetek - például az Amnesty International - már többször felhívták a figyelmet, hogy a taser által létrehozott állapot nem ritkán halálos. Byron K. Lee és munkatársai most 50 amerikai város rendőrségének taserhasználatról szóló jelentéseit vizsgálták meg. Ezekből 21 város azt is közölte, milyen gyakran alkalmaztak lőfegyvert a korábbi években, illetve azután, hogy már a sokkoló is rendelkezésükre állt.

Az eredmények szerint a taser bevezetése utáni évben a letartóztatottak között a hirtelen halál gyakorisága hatszorosára növekedett, ami a kutatók szerint lehet a hirtelen szívhalál kockázatának emelkedése, de a lőfegyverek használata következtében bekövetkező halálesetek száma is megduplázódott.