Biztonsági emberek vették át az irányítást több napra az egyik dunaújvárosi erőműben
Egy jogvita vezethetett oda, hogy májusban biztonsági emberek jelentek meg az egyik dunaújvárosi erőműnél, és több napon keresztül akadályozták a működést.
Az Álomsziget-beruházáshoz kapcsolódó ásatások során közel tízezer négyzetméteren végeztek kutatásokat. "Fontos, hogy viszonylag összefüggő területen dolgozhatunk, s nem egy út keskeny nyomvonalát tártuk fel" - mondta Havas Zoltán ásatásvezető.
Ennek köszönhetően kezd kibontakozni a település szerkezete, egy összefüggő árokrendszer, amelynek területhatároló és vízelvezető funkciója volt, s kiderült, hogy mely házak a korábbiak, s melyek épültek később. Így kideríthetők az összefüggések, az, hogy "honnan és hogyan fejlődött a település".
A falunak csupán egy részét tárták fel eddig, összesen 19 ház került elő. "Ez egy kicsi, ám tartósan meglévő település, amely a XI-XIII. század között volt lakott. Agrárközösség lakta, ám további vizsgálatok szükségesek a mezőgazdasági profil megállapítására, hogy főleg állattartással, vagy inkább földműveléssel foglalkoztak-e" - ismertette a régész.
A 19 épület némelyikének gazdasági funkciója lehetett - gabonatároló, istálló kapott helyett bennük. Előkerült a falu kovácsműhelye, s egy olyan épületet, amelyben a feltételezések szerint sütöde működött. "Nagyobb a területe és több kemence is volt benne, valószínű, hogy ezek sütőkemencék. Tehát nem a lakóházakban sütötték a kenyeret, hanem vagy az épületek előtti külső kemencékben, vagy ebben a sütőházban" - emelte ki Havas Zoltán.
A házak mérete mai szemmel kicsi, a 2,5 méteres oldalhossz jellemző, de vannak régészeti szempontból nagynak tűnő, 3-5 méteres hosszúságú épületek is.
"Ez változott az idők során, volt egy jellemző típus a korai korszakban, ez a stílus főleg a kisebb házak esetében jelenik meg, a XIII. században viszont hosszúkás házakat kezdtek el építeni. A felszínen álló gazdasági épületek több részre voltak osztva, a lakóházak, amelyek félig földbe mélyített házak voltak, egy helyiségből álltak. A házak eléggé egységesek, tájolásukat általában a természeti tényezők - az uralkodó széljárás, a napsütés befolyásolta. Úgy igyekeztek megépíteni, hogy minél kevésbé járja át őket a szél, ezért a bejárat kezdetben a déli, a későbbiekben a nyugati oldalon volt. A tűzhely az északi, azaz a leghidegebb falnál volt: onnan jön a szél, így a tűzhely jobban átmelegítette a házat" - magyarázta Havas Zoltán.
A középkori leletek mellett korábbi kultúrák emlékei is napvilágra kerültek az ásatáson, így a Kr. e. IV. évezred elejéről, a rézkorból származó kerámia edények, valamint sok Kr. u. II-IV. századi római érem, és néhány kőfaragvány is.
"A rézkorban, ahogy a bronzkorban is, csak időlegesen volt lakott a terület. A római kori leletek viszont jobbára az Árpád-kori falu lakosai által kerültek a Hajógyári-szigetre. A kövekről konkrétan meg lehetett állapítani, hogy honnan kerültek ide, a faragott kvádereket, oszlop-, síremlék- és oltártöredékeket házaik kemencéjébe építették be, vagy későbbi hasznosításra deponálták. Az érmekről is feltételezhető, hogy az Árpád-kori település lakói gyűjtötték valamilyen célra, későbbi felhasználásra" - hangsúlyozta a régész.
Tájékoztatása szerint a mostani munkák nem érintették a helytartói palotát. A kutatások 2009-ben folytatódnak.
