Persze ha „csak” autózni akarunk, akkor arra megvannak a sztár-játékok (pl. a Techline kedvence, a Burnout Paradise) ha azonban a GTA-sorozat által megteremtett, „sandbox” autózós, lövöldözős, városban-kalandozós játékokat szeretjük akkor a választék már kisebb. Van ugyebár a GTA legújabb része, ami konzolon isteni, PC-n azonban sajnos élvezhetetlen, illetve megpróbálhatjuk a Saints Row második részét, ami egész élvezhető de azért nem egy etalon.

Bátrabbak próbálkozhatnak még a Wheelman nevű konzolos átírattal (pár óráig egész élvezetes) – de ez sem igazán nyújtja a GTA-sorozatban megszokott szabadságérzetet. Volt még nekünk PC-seknek egy „Just Cause” nevű játékunk (egész jó lett), sőt a FarCry 2 is ilyesmi akart lenni (nem sikerült neki) - illetve pár éve játszhattunk a két „nagynevű” maffiás játékkal, az immáron klasszikus Maffia-val, és a Godfather első részével. A Maffia bár több mint hét éves, még mindig a „sandbox” autós-gengszteres játékok csúcsa (várjuk is nagyon a  második részt), a Godfather 2006-os első része pedig inkább a világhírű filmsorozatnak köszönhette, mind létrejöttét, mind azt, hogy egyáltalán eladtak belőle pár darabot.

A jellegzetes logó...

Éppen ezért volt érdekes figyelni: vajon a Godfather második részével sikerül-e a fejlesztőknek levetkőzniük az első rész gyerekbetegségeit (borzalmas irányítás, egy idő után unalmas, ismétlődő játékmenet, közepes grafika) - lássuk sikerült-e nekik?

A Godfather 2 telepítése arra enged következtetni, hogy ez a játék most nagyon jó lesz – mérete ugyanis igen tekintélyes, jópár gigabájtot pakol fel a gépre. Tekintve, hogy a világ egyik legjobban kidolgozott, és leginkább „élő” játéka, a klasszikus Freelancer is csak 600MB volt tokkal-vonóval, a méret arra enged következtetni, hogy itt most vagy valami nagy királyság lesz, vagy csak egy nagyon elrontott konzol-portolásról van szó.

Mivel a tesztgép viszonylag jó (Intel Core Duo 2.33Mhz, 4GB ram, Geforce9800Gt, Windowx XP/SP3) a menüben rögtön „fullra” teszünk minden beállítást – ha már ilyen sokáig települt, legalább legyen szép…

Hát szépnek éppen nem nevezhető...

Nos nem lett… A játék elindításokor rögtön szembesülünk a ténnyel: ez bizony egy konzol átírat, ahol az „átírás” abban merült ki, hogy csak a kódot portolták PC-re, és semmi máshoz nem nyúltak. A betűk (igazi, konzolos „TV-re tervezett” játékhoz illően) óriásiak, ellenben a feliratok (subtitles) már 1024-es felbontás mellett is olvashatatlanul kicsik (állítani persze ezeket nem lehet). Így a játék első pár percében azzal szembesülünk, hogy néha igazi „konzolos”, fél képernyőt kitakaró, a játékost valamilyen szinten gyengeelméjűnek néző feliratok, nyilak, jelzések, körök és kütyük („ide menj, oda állj, ezt nyomd meg, azt nyomd meg…”) láthatóak.

Az óriási ikonok a konzol portolásból maradtak ránk...

A konzolos grafikával nem lenne baj (lásd. a Mass Effect például a maga stílusában gyönyörű) a Godfather 2 esetében valami más gond lesz… Hogy pontosan mi azt nem tudni, tény azonban, hogy a játék finoman szólva is átlagos grafikával rendelkezik. Nem finoman szólva: ronda mint a bűn, nagyjából az öt évvel ezelőtti Hitman sorozat grafikai szintjén mozog, amit 2009-ben már nem elfogadható. De kit érdekel a grafika, ha a játék jó, igaz? Nos, lássuk…

Az első öt perc játszadozás után erősen érződik, hogy ez a cucc bizony kontroller-re lett tervezve: na mármost, a kontroller egy remek dolog, autózni, repülőzni és verekedős játékokra is: egy dolgot nem lehet vele: FPS vagy TPS nézetben irányítani valakit. Ezért van az, hogy ha konzolon látunk valakit GTA-zni vagy Gears Of Wars-al játszani, akkor minduntalan beleütköznek a falba, úgy mozognak mint egy részeg, és fél perc mire ráhúzzak a célkeresztet a célpontra, a fejlövés pedig egyenesen élményszámba megy kontroller segítségével. (A konzol már csak ilyen…)  A Keresztapa 2 irányítása sikeresen átörökítette mindezen jellemzőket: nincs olyan beállítás, hogy az egérrel „mozogjon” a főhős, az egérrel a kamerát tudjuk mozgatni, a gombokkal a főhőst (WSAD), így végül mi is részegen tántorgunk mint konzolos barátaink. Sajnos ez majdnem minden portnál így van, a fejlesztők egyszerűen lusták adaptálni az irányítást a jóval kifinomultabb, és kézreállóbb egér-billentyűzet kombóra, inkább ráteszik a „kamerát” az egérre, és kész…

Az autók kicsit szögletesek, de szépek...

Az irányítás a játék további részében is érdekes: falakat csak akkor tudunk átugrani ha a játék „engedi”, alapesetben egy tíz centi magas torlaszt is meg kell kerülnünk (nem egy akrobatikus gengszter a játék főhőse…), az összképen a szintén konzolos-találmány fedezékrendszer (ez szintán az irányítás nehézsége miatt lett kitalálva konzolon, egy PC-s egér-billentyűzet kombóval nincs rá szükség, mivel „elmozgunk”, vagy oldalazunk…) sem javít.  A fizikáról nem sokat  lehet írni, mivel gyakorlatilag nincsen: néhány tereptárgy összetörhető/szétlőhető, míg másokról úgy pattanunk le az autóval vagy gyalogosan mint a gumilabda.

A grafika és az irányítás tehát nem a legjobb, a sztori azonban elég élvezhető: a játék főszereplőjét mi magunk kreálhatjuk meg (nem egy Sims vagy Fallout3, de egész jól testre lehet szabni a fickót), a történet pedig a hagyományos 70-es 80-as évek B-movie gengszterfilmjeinek megfelelő. A szereplők mozgása és mimikája sajnos megint csak csapnivaló (valószínűleg nem futotta motion-capture animációkra a költségvetésből, így mindenki úgy mozog mintha karót nyelt volna), a szinkronhangok közepesen igényesek – de azért ne várjunk egy Mass-Effect-es Wrex-szintű színészi hangjátékot.

Autókból nem található túl sok, és ami van sajnos az is elég jellegtelen (a GTA-t autó választék terén amúgy sem lehet felülmúlni), az autóvezetés viszont egész korrekt, bár fizikával nem igazán rendelkeznek a gépjárművek, de legalább könnyű őket irányítani. A harc teljesen „konzolos”, ennek megfelelően az ellenfelek intelligenciája valahol a nulla és a zéró között mozog, céloznunk (sőt mozognunk) sem nagyon kell, elég ha bőszen lövünk és biztosan megoldunk minden gondot. A verekedések már sokkal jobbak (érdekes módon ezeknek az animációja is jól sikerült).  Pár óra játék után, a területfoglalós-banda-menedzselős rész kerül előtérbe, kicsit talán túlságosan is: a játék vége felé mintha egy stratégiai játékkal játszanánk: van akinek ez tetszeni fog, de az akció kedvelőknek biztosan nem.

Nagyon vártuk tehát a keresztapa második részét, sajnos azonban újabb csalódást kell elkönyvelnünk – most már tényleg csak a Maffia II-ben bízhatunk. Ennek ellenére fanatikus „gengszterjáték” rajongók próbálják ki nyugodtan, pár órát el lehet vele szórakozni. De nem ez az év játéka, az már biztos...