Joe Paradiso és Yasuhiro Ono megoldása nem új, hiszen már számos találmány próbálta a zárt térben dolgozó, bizalmas beszélgetéseket folytató emberek életét és titkait biztonságosabbá tenni. A kutatók azt állítják: rendszerük túllépett a hasonló szisztémák korábbi problémáin.

Megoldásuk kifejezetten egyszerű: irodai terekbe telepített rendszerük villanykapcsoló méretű fali egységek hálózatából áll. Az egységekben mikrofon, hangszóró, infravörös helyzetérzékelő található, valamint mindegyik egy irodai számítógéphálózathoz van kötve. Amikor valaki "privát beszélgetést" szeretne folytatni, azaz azt szeretné, hogy a szomszéd asztalnál ülő kollégája már ne hallja őt, számítógépén keresztül kell bekapcsolnia a hangpajzsot.

Gombnyomásra a gépre telepített szoftver felméri a szobában lévő emberek helyzetét és megmondja az egyes emberek közelségéből hogy kik a beszélgetőpartnerek és kik a potenciális hallgatózók. A hangszórók fehér zaj és az irodából felvett hangrészletek keverékével bombázza az iroda "illetéktelen füleit", ez pedig pontosan elég ahhoz a fejlesztők szerint, hogy a bizalmasnak szánt beszélgetések tényleg bizalmasak maradjanak. A rendszer még arra is képes, hogy kövesse a beszélgető feleket és ennek megfelelően az iroda más-más pontjain elhelyezett hangszórókból sugározza a fojtózajt.