A Tetris alapötlete végtelenül egyszerű: a képernyő tetejéről lehulló építőkockákat kell a képernyő alján elhelyezni, lehetőleg foghíj nélkül: ha teljesen meg tudunk tölteni egy sort, az azt alkotó kockák eltűnnek, egyébként feltorlódnak egymáson, egyre nehezebbé téve az építőkockák elhelyezését. Az egyszerű és nagyon is addiktív játék 25 éve rabolja el a játékosok perceit: a több mint 70 millió példányban eladott játék nyomott hagyott építészeten és művészeten egyaránt, valamint több Guinness-világrekord is kötődik hozzá.
Európában először az 1985-ös, PC-re készített verzió terjedt el, majd a las vegasi CES elektronikai vásáron figyelt fel rá a játékterjesztéssel foglalkozó holland Henk Rogers, aki vagyonát és sikerét gyakorlatilag a Tetris licenszeléséből szerezte - neki köszönhető az a szerződés is, aminek értelmében minden Nintendo Game Boyhoz járt egy példány a Tetrisből - a játékból így kelt el 30 millió példány. 1996-ban Pajitnovra szálltak a jogok az orosz állami tulajdonból, pénzt ő igazából akkor kezdett el keresni vele - ekkor a matematikus már a Microsoftnál volt játékfejlesztő.
A Tetris-játékok szigorú szabályokon alapulnak, amelyek megszabják a játékterület méretét, a tetris-építőkockák színeit, illetve zenéjét is. A játékot kísérő Korobeiniki népdal ugyanis legalább annyira ismert, mint maga a játék, 1992-ben még a brit slágerlista hatodik helyére is felkerült az Andrew Lloyd Webbernek köszönhető europop verzió. Pajitnov hozzáteszi: a 25 évnyi siker mögött a kitartás van, a 80-as és 90-es években készített játékok azért tűntek el, mert készítőik egyszerűen nem foglalkoztak velük.
