Caladium steudneriifolium Jardin Botanique du Montet (Nancy, Franciaország) © David Scherberich

Ez az első példa arra, hogy egy növény betegnek tüntesse fel magát, egyszersmind magyarázatot adhat arra a leveleket gyakran borító mintára, amelyet levéltarkaságnak neveztek el a kutatók. A felfedezésről a BBC hírportál számolt be az Evolutionary Ecology című szaklapra hivatkozva.

A levéltarkaság számos növényfajt érint. Az egyedek levélfelszínét különböző színű minta borítja, amelynek számos oka lehet. Az egyik leggyakoribb, ha a levél sejtjei elveszítik zöld színanyagukat, a klorofillt, így fehérnek látszanak. Elméletileg a "tarka" levelek hátrányban vannak egyöntetűen zöld társaikhoz képest, hiszen a kevesebb klorofill miatt korlátozott a fotoszintézisük.

A németországi Bayreuthi Egyetem botanikusai, Sigrid Liede-Schumann, Ulf Soltau és Stefan Dotterl az esőerdő aljnövényzetét tanulmányozták Ecuador déli részén, amikor arra lettek figyelmesek, hogy a kontyvirágfélék családjába tartozó Caladium steudneriifolium nevű növény egyöntetűen zöld leveleit jóval gyakrabban károsítja aknázómoly, mint ugyanannak a fajnak egy szomszédos képviselőjét. Az aknázómoly a levelekbe rakja le petéit, ahol a kikelő lárvák "aknáznak", azaz fehér járatot majszolnak a levél zöldjébe.

"A mintázat hasonlósága vezetett rá minket, hogy talán színlelik a fertőzöttséget, hogy megelőzzék a moly peterakását a leveleikre" - közölte Liede-Schumann. Hogy megbizonyosodjanak efelől, a kutatók fehér korrektorfestékkel egészséges levelek százait tarkították be, majd három hónap elteltével megszámolták az aknázómollyal fertőzött leveleket, összehasonlítva a zöld, a tarka és a festékkel tarkának álcázott leveleket.

"A láthatóan tarka levelek molyfertőzöttsége szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az egyöntetűen zöldeké" - ismertette az eredményt Liede-Schumann. Míg a molyok a zöld levelek csaknem nyolc százalékát megtámadták, a tarkáknak csupán 1,6, a festetteknek pedig mindössze 0,4 százalékát vették ostrom alá. Ez igencsak meglepte a botanikusokat. Úgy vélik, a növény többet nyer azzal, hogy a moly nem támadja már meg a betegnek színlelt leveleket, mint amennyit veszít a fotoszintézisén.