Japán és spanyol kutatók csoportja vizsgálta az argentin hangyák (Linepithema humile) viselkedését, kutatásaik pedig arra mutatnak, hogy az európai, amerikai és japán szuperkolóniák tagjai megismerik egymást felhámjuk kémiai összetételéről és toleránsak egymással szemben.  A kutatást végző Eiriki Sunamura, a tokiói egyetem kutatója szerint a több milliárd hangya gyakorlatilag egy teljes bolygón átívelő megakolóniába tartozik.

A kutatók öt kolóniából választottak ki hangyákat: a Földközi-tenger mentén elnyúló, csaknem 6 ezer kilométer hosszú európaiból, a katalóniai szuperkolóniából, a "kaliforniai nagy" telepből, ami 900 kilométer hosszan terül el a kaliforniai partvonal mentén, valamint két japánból: az egyik Japán nyugati partjainál terül el, a másik pedig Kobe közelében. Mindezen hangyákat aztán összeengedték egymással és azt vizsgálták, miként viselkednek egymással a különféle kolóniák tagjai.

A kisebb kolóniák tagjai mindig agresszíven viselkedtek a nagyobb kolóniák tagjaival: a nyugat-japán hangyák riválisként kezelték kobei társaikat, az európaiak pedig nem jöttek ki jól a katalóniaikkal. Ezzel szemben érdekes módon amikor az európai és kaliforniai nagykolóniák a legnagyobb japán kolónia tagjaival voltak összeengedve, nem riválisként kezelték egymást: összedörzsölték antennáikat és egy alkalommal sem viselkedtek agresszív módon egymással.

Minderre a kutatók szerint az a legegyszerűbb magyarázat, hogy a három szuperkolóniából származó hangyák igazából egy családba tartoznak, genetikai kapcsolatban vannak egymással, egymást pedig felhámjuk kémiai összetételéből ismerték fel. Mindebben az az ironikus, hogy vélhetően az emberek hozták létre a hangyák megakolóniáját - mi hordozhattuk körbe őket a földgolyón, mi "ismertettük össze" három különböző terület hangyáit, véli Sunamura.