A lódarazsak esetenként behatolnak a méhkasba, és megeszik a lárvákat. Az már korábban is tudott volt, hogy a méhek úgy védekeznek a betolakodó ellen, hogy egy körülbelül száz egyedből álló csapat "méhlabdával" körülveszi, és fogva tartja. Ekkor szárnyuk rezegtetésével akár negyvenhat Celsius fokra is felfűthetik a labda belsejét, a lódarazsak pedig hőgutát kapnak bent, míg a méhek jobban bírják ezt a hőmérsékletet. Szakamoto csapata azonban kiderítette, hogy nem csupán a hőség miatt pusztulnak el a lódarazsak. "A negyvenhét fokos hőmérsékletet akár tíz percen át is kibírják" - mondta a kutató a Die Welt című német lap internetes kiadása szerint. 
  
Hő- és gázérzékelőkkel végzett kísérlete során felfedezte, hogy a szén-dioxid koncentrációja meredeken emelkedik egy méhlabdában, ha a hőmérséklet meghaladja a negyvenöt fokot. Egy másik kísérletben pedig megállapította, hogy a lódarazsak túlélési ideje a magas hőmérsékleten jócskán alábbhagy, ha egyidejűleg a szén-dioxid koncentrációja is magas. Tehát két tényező, a meleg és a szén-dioxid kombinációja az, amely megöli a méhlabdába szorult támadót. Az még tisztázatlan, hogy a lódarazsakat a szén-dioxid megmérgezi-e vagy pusztulásuk a magas szén-dioxid-koncentráció esetén fellépő oxigénhiány következménye.