Észak-Amerikában csapódott be a gyilkos üstökös

A Proceedings of the National Academy of Sciences szaklapban publikálta felfedezéseit James Kennett geológusprofesszor és csapata: a kaliforniai Santa Rosa Islanden, az Arlington Canyonban találtak olyan gyémántokat, amelyek láthatóan üstökös becsapódását követően jöttek létre - hasonló gyémántokat pedig korábban találtak már a grönlandi jégtakaróban is. Az arlingtoni gyémántok lelőhelye egybeesik a legrégebbi észak-amerikai emberi maradványok ismert helyével (az itt talált Clovis-kultúra kihalását körülbelül 13 ezer évvel ezelőttre teszik), valamint a Santa Risa-i törpemamut eltűnésével is. Mindez beleillik a csoport korábbi elképzelésébe, miszerint egy üstökös észak-amerikai becsapódása miatt rengeteg emlős halt ki.

Kennették úgy vélik, a katasztrófa miatt Észak-Amerika teljes megafaunája - azaz óriási ősállatai - kihaltak, a mamutoktól a masztodonokon keresztül a földi lajhárokig. Az Észak-Amerika huszonkét különböző pontjáról vett földtani leletekben nagy mennyiségű irídiumot, héliumot és gyémántrészecskét találtak, amiből azt a következtetést vonták le, hogy földön kívüli objektum becsapódása okozhatta a különleges anyagréteg kialakulását.

Kennett szerint a becsapódást a szárazföldet borító jégtakaró fogta fel, de számos tudóstársát nem győzte meg érvelése. Christian Köberl, a Bécsi Egyetem kutatója szerint a gyémántok megléte önmagában nem feltételezi a becsapódást, valamint az ütközést jellemző számos jellegzetesség hiányzik: nem csupán tektitekre vagy breccia törmelékkőzetre, hanem a becsapódás nyomát őrző kráterre sem leltek a kutatók.