A térségben jelenleg Nicopolis ad Istrum római város feltárása folyik, a szentélyre véletlenül, egy új vízvezeték lefektetése közben bukkantak a munkások - olvasható a Balkan Travellers angol nyelvű bolgár hírportálon. A helyszínre hívott régészek mészkőlapokkal kikövezett sétányt fedeztek fel, amely egy forráshoz vezet. Pavlina Vladkova ásatásvezető régész szerint ez az első ilyen szentély, amelyet a térségben felfedeztek.

A Nicopolis ad Istrum-i nimfakultusz eddigi egyetlen bizonyítékát a Kr.u. II. században, Septimus Severus római császár uralkodása alatt veretett pénzérmék szolgáltatták. Nicopolis ad Istrum városát Traianus római császár alapította 102-ben a dákok fölötti győzelem tiszteletére. Ennek nyomán Dáciát a birodalom új provinciájává tette, ahol gazdag bányákat szerzett, és nagy aranykincseket is zsákmányolt. Ez volt az ókori Róma utolsó nagy hódítása. A város Traianus, Hadrianus, Antonius Pius és a Severus-dinasztia alatt élte virágkorát, saját pénzérméket is veretett, amelyeken a városi közintézmények láthatók. Attila seregei 447-ben lerombolták, de a város valószínűleg már azelőtt, a 400-as évek elején elnéptelenedett. A VI. században erődítményként építették újjá, a korai bizánci korban a város püspöki székhely volt. Nicopolis ad Istrumot véglegesen az avarok pusztították el a VI. század végén, helyét a X-XIV. században egy középkori bolgár település foglalta el.

A nimfák természetistennők a görög mitológiában. Lakóhelyük szerint megkülönböztetik a vízi, valamint a völgyek, erdők és fák nimfáit. Egyes hagyományok szerint halhatatlanok, de többnyire hosszú életű halandóknak tekintik őket, akik gondozzák a természetet, felügyelik a nyáj egészségét, termékenységet hoznak, megérlelik a gyümölcsöket. Főbb istenek, például Artemisz, Dionüszosz kíséretéhez is tartozhattak. Kultuszuk széles körben elterjedt az antik világban, szentélyeik barlangokban, ligetekben és erdőkben álltak.