A napfényt és a széndioxidot egy napelemhez hasonló konverterben dolgozzák fel a Joule Biotechnologies által előállított, enyhén sós vízbe helyezett organizmusai, amelyek az elnyelt gázból és fényből etanolt, hidrokarbont és petróleum-alapú vegyületeket állítanak elő. Bár a cég két alapítója, Bill Sims és David Berry azt állítja, a természetben találhatóak ilyen élőlények, egyikük sem árult el több részletet arról, hogy eredetileg honnan is származnak a módosított organizmusok.

Margaret Mellon, a Union of Concerned Scientist egyesület élelmiszerügyi és környezeti programjának vezetője a boston.com kérdésére azt nyilatkozta, a SolarFuel technológiában vélhetően valamilyen növényt használnak, de nem tudni pontosan, milyet. Hiába számít jelentős innovációs tevékenységnek a SolarFuel, ha szkeptikus vélemények tömkelegét vonja maga után a cég titkolózása, véli Mellon, aki hozzáteszi: számos olyan alternatív energiaforrás van, ami csak laborban működik jól, kereskedelmi méretekben azonban már nem képes működni. Amelyek működnek, azokra általában jobb teljesítményű vagy olcsóbb válaszok is érkeznek a rivális cégektől, a kérdés tehát igazából csak az, hogy a Joule Biotechnologies technológiája mennyire versenyképes és hosszú távon mennyire tud az maradni.

Sims elmondása szerint cége nem laboratóriumi körülmények között tesztelte a technológiát, 2010 elején pedig vélhetően már egy nagy széndioxid-kibocsátású erőmű mellé telepítenek egy próbaüzemet. Ha képesek a tervek szerint haladni, 2012-ben már egy nagyteljesítményű telep gyárthat bioüzemanyagot. A Joule úgy becsli: évente 20 ezer gallonnyi (körülbelül 75710 liternyi) SolerFuelt képes gyártani egy 4000 négyzetméternyi területre telepíttett konvertermezőből, hordónként versenyképes, 50 dolláros áron.