A dokumentum szerint a szarmata név alatt az eurázsiai sztyeppe iráni eredetű törzseit értik, amelyek a Kr. e. VI. századtól uralták a Fekete-tenger vidékét. A törzsszövetségből kivált szarmata jazigok a Kr.u. I. század elején érkeztek a Kárpát-medencébe, ahol jelenlétük az V. századig mutatható ki. 
  
Korom Anita ásatásvezető, aki kollégájával Szilas Gáborral végzi a feltárásokat, arról tájékoztatta az MTI-t, hogy 4 hektáros területen a Kr.u. III-V. századból származó temető és telep került elő. "A temető és a telep a kor szokásainak megfelelően elkülönül egymástól. A sírokat egy északkelet-délnyugati irányú dombháton találjuk, a telepet pedig a temetőtől nyugatra. Eddig összesen 77 sír került elő" - mondta.

Ismertetése szerint 28 sírt kör alakú, délen bejárattal rendelkező árokkal kerítettek, 49 temetkezés viszont aknasír. Az elhunytakat minden esetben fejjel dél felé helyezték el. A sírokba általában egy halottat temettek. Kivételt képez a temető keleti szélén feltárt dupla temetkezés, valamint egy hármas, amikor egy anyát két gyermekével helyeztek végső nyugalomra. A temető délkeleti szélén viszont egy csecsemővel eltemetett felnőtt nő sírjára bukkantak. 

Mindhárom esetben olyanokat temettek el közös sírban, akik egyszerre hunyhattak el, valószínűleg betegség következtében. S míg a sírok 70 százalékát kifosztották, ezeket nem bolygatták, ami szintén arra utal, hogy betegségben elhunytakról van szó. Ami a fosztogatókat illeti, a kincsvadászok nem későbbi népek, hanem saját leszármazottaik voltak. A csontok helyzete alapján a rablás gyakran a temetés után nem sokkal történhetett.
  
Korom Anita kitért arra, hogy már elvégezték a tavaly feltárt 56 sírban talált csontleletek antropológiai vizsgálatát. A sírokban nagyjából fele-fele arányban nyugszanak férfiak és nők, s akadnak gyermeksírok is. A közösség a leletek alapján egészséges volt, az antropológusok semmilyen olyan betegség nyomaira sem bukkantak, amelyek csontelváltozást eredményeztek, csupán néhány végtagtörést állapítottak meg. Érdekességként említette a régész, hogy a temetőben sok idős, 70 év feletti korban elhunyt nyugszik. Annak ellenére, hogy a sírok többségét kifosztották, viszonylag gazdag leletanyagot találtak: ezek fibulák (ruhakapcsoló tűk), karperecek, övcsatok, gyöngyök, a használati eszközök közül pedig orsógombok, vaskések kerültek elő, s akadt két lándzsa is. 
  
A legszebb leletek egyike a zománcos, teljesen ép korongfibula, amely egy aknasírból került elő. A nagy méretű, 10 dekagramm súlyú ruhakapcsoló tű római műhely terméke. Galliában készülhetett a Kr.u. II. században vagy a III. század elején, s vízi úton juthatott el a szarmata Barbaricumba, amely élénk kereskedelmet folytatott ebben az időszakban a Római Birodalommal. (Barbaricum latinul barbárok lakta területet jelent, így nevezték a honfoglalás előtti időben az ókori rómaiak a Kárpát-medence Dunától keletre eső területét, mely Pannóniával volt határos. A Római Birodalom idején a Kárpát-medencében rövidebb vagy hosszabb ideig kvádok /germánok/, szarmaták, kelták és hunok éltek.)
  
A sírok többségébe, az elhunyt lábához túlvilági útravalót tartalmazó edényt helyeztek. "Szeretnénk bevizsgálni az edényekben található földmintákat. Állati maradványok nem nagyon kerültek elő az edényekből, inkább valamilyen pépes ételre gyanakszom. Rendes ételeket rakhattak bele" - mondta a régész. 

A temetővel egykorú a teleprészlet, amelyet jelenleg tárnak fel. Számos ház, kemence mellett különböző formájú és rendeltetésű gödrök kerültek elő.