Mit érzünk, amikor meghalunk?

Fulladás esetén az áldozatok először pánikba esnek és megpróbálják visszafojtani lélegzetüket, általában 30-90 másodpercig. A túlélők égető, szúró érzésről számoltak be, ahogyan a víz behatolt tüdejükbe, ezt azonban hamar egyfajta visszafogott nyugalomérzet váltotta fel. Az oxigénhiány ilyen esetekben öntudatvesztéshez, agyhalálhoz, a szív leállásához vezethet. Szívroham esetében szorító mellkasi fájdalom vagy nyomásérzet a két leggyakoribb szimptóma, mindkettő arról árulkodik, hogy a szívizom oxigénért küzd. A szív lüktetését megzavarja a megzavart szívritmus. Az öntudatvesztés 10 másodperc alatt, a halál percekkel később bekövetkezhet.

Egy háztartási baleset következtében bekövetkező áramütés megállíthatja a szívet és eszméletvesztéshez vezethet (az egyes balesetek következtében eszméletvesztések mindegyike 10 másodperc alatt következhet be). A szíven vagy agyon keresztülfutó nagyobb áramütések azonnali eszméletvesztést okoznak, de vannak beszámolók olyan rabokról, akiknek halála amiatt következett be, hogy agyuk egyszerűen felforrt vagy megfulladtak. Esés közben az idő lelassul, állítják azok, akik nagy magasságokból zuhantak le és túlélték mindazt. Egy öngyilkosokkal foglalkozó tanulmány szerint azonnal meghalnak, akik magasból ugranak, ugyanis összezuhan a tüdejük, felrobban a szívük, illetve törött bordáik kritikus szervsérüléseket okoznak.

A vérveszteséget kísérő sokknak több állomása van. Bárki, aki másfél liternyi vért veszít, elgyengül, mindez szomjúságérzettel és idegességgel párosul. Két liternyi vérveszteség után az áldozatok elszédülnek, megzavarodnak, egyes esetekben eszméletüket vesztik. Az égési sérülések nem csupán intenzív fájdalmakkal járnak, hanem egyúttal a bőr érzékenységét is növelik. A felületi idegek elpusztulásával a fájdalomérzet csökken - igaz, a szakértők szerint nem sokkal. Mindazok, akik tűzben pusztulnak el, mégis főként azért halnak meg, mert mérgező gázokat lélegeznek be vagy megfulladnak.