Az Ainóban megpróbálták ötvözni az érintőképernyő lehetőségeit a hagyományos telefonoknál megszokott működéssel, és azt kell mondanunk, ez egyáltalán nem rossz gondolat, bár egy-két apróságot azért mi még változtatnánk raja.
Aki a hagyományos telefonokra esküszik, de azért vágyik a többletfunkciókra is, az lehet, hogy igaz barátra talál az Ainóban.

Érintős is, meg nem is...
A dobozból kiemelve egy - mobil léptékben mérve - meglehetősen súlyos telefont vehetünk a kezünkbe. Az akku behelyezése után ez még fokozódik kicsit, és bár súlyzó nem lesz belőle, az ingzsebeket azért megterheli. Mindegy, az Ainót hordjuk nadrágzsebben vagy övre fűzve, akkor nem lesz semmi gond.

Kinyitva hagyományos SE telefon

A súlyát valószínűleg annak köszönheti, hogy a gyártó nem spórolt az anyaggal: masszív, tökéletes csúszkamechanikával ellátott, robusztus, mégis elegáns készülék, amely a méretét tekintve épp az ideális kategóriába tartozik.

A csúszka kényelmesen és megbízhatóan működik

A 432x240 pixel felbontású kijelző szinte a teljes előlapot beborítja, kellemes színek és fényerő jellemzi. Kifejezetten szép a képe, és bizony, ez érintőképernyő!
Ám kihasználni a végletekig nem fogjuk, ugyanis az Aino esetében az érintőképernyő csak akkor használható, ha becsukjuk a telefont és az így megjelenő órát egy elegáns mozdulattal felcsúsztatva elérhetővé tesszük a képernyőn a médialejátszó felületet.

Dokkolót és BT headsetet is kapunk hozzá

Itt öt ragyogó, színes ikont találunk: az elsővel kapcsolhatjuk be a kamerát (amelynek amúgy nincs külön csúsztatható lencsetakarója), a másodikkal a képnézegetőt, a harmadik a zenelejátszót indítja, a negyedik a videolejátszót, az ötödik pedig a rádiót. Utóbbi csak akkor működik, ha csatlakoztattuk a fülest is (akár Bluetoothon keresztül, de erről majd később).

Kényelmesen használható az érintős felület

A kamera szoftvere viszonylag kényelmesen használható, a 8 megapixeles, autofókuszos fényképezőgép pedig kifejezetten jó fotókat készít (a felbontást és a képarányt kedvünkre variálhatjuk), ha megfelelőek a fényviszonyok.
Ha sötétebb helyiségben vagyunk, a fotóvakura támaszkodhatunk, de ne nagyon „építsünk" rá: rossz fényviszonyok mellett sajnos rendkívül zajos lesz a kép.

Szétnyitva a megszokott SE menüt használhatjuk

A fotóvaku amúgy videózáskor is használható világításként, de igazán jó felvételeket csak eleve jól megvilágított környezetben tudunk készíteni ilyenkor is. Ráadásul a videózás már korántsem megy olyan jól a készüléknek, mint a fotózás: „hullámzó", akadozó felvételeket készít. Mintafotókat is készítettünk, ezek letölthetők innen, a mintavideók pedig innen.
A képnézegető jól használható és gyors. Lökdöshetjük a képeket egymás után, de nagyítani sajnos nem tudunk olyan kellemesen, mint mondjuk az iPhone-on, az egy kicsit macerásabb. Ettől függetlenül kiváló lehetőség, ha mutogatni kívánjuk a telefonnal készült vagy felmásolt fotókat, képeket.
A videolejátszó pont olyan, mint egy videolejátszó, és nem túl meglepő módon pont úgy is használható, és a rádió is tökéletesen teljesíti a feladatát (csak előbb be kell hangolni a rendes telefon menüből elérhető változatban).
Nagyjából ennyi szerepe van az érintőképernyőnek, amit nem lekicsinylésként mondunk. Ezeket a funkciókat tökéletesen ellátja, és praktikus is. Minden máshoz viszont szét kell csúsztatnunk a telefont és a""hagyományos" módon, billentyűzettel kell navigálnunk a Sony Ericsson készülékeken megszokott, kényelmes menürendszerben.
Ez így nagyon kényelmes megoldás, eltekintve attól, hogy a súlyponthoz képest nekünk nagyon alul volt a billentyűzet, így egy idő után begörcsölt a hüvelykujjunk. De ezt mondjuk a saját bénaságunk számlájára írtuk. Nem úgy azt, hogy a hívás felvételére és megszakítására használatos két gomb túlzott közelségbe került a menüpontok kiválasztására szánt két másik gombbal, így ezeknél sajnos könnyű mellé nyomni.

Kényelmi extrák
Szerencsére az Aino tudása azért nem merül ki abban, hogy kapott egy érintőképernyős multimédia felületet. Számos extrát kapunk még hozzá, hardvert és szoftvert illetően egyaránt.

A PC-s szoftvercsomag a telefon memóriakártyájáról telepíthető

Kezdjük rögtön a dokkolóval, amely igencsak megkönnyíti a töltést és a számítógéphez való csatlakozást. Érdekessége, hogy a telefon mellett még valamit csatlakoztathatunk hozzá, a készülékhez adott Bluetooth adaptert. Ebbe csatlakoztathatjuk a headsetet, így kényelmesen használhatjuk a zenelejátszási és persze a hívásfogadási funkciókat.

Kényelmesen rendezgethetjük a fájlokat, zenéket, képeket

Nagyon látványos kis kütyü, össze-vissza vibrálnak rajta a fények. Teljesen futurisztikus ketyere, ráadásul akár arra is használhatjuk, hogy a füles helyett mondjuk egy nagyobb hangszóróhoz vagy erősítőhöz csatlakoztassuk, így akár egy házibuli DJ-jeként is ténykedhetünk, miközben a telefon akár a zsebünkben is maradhatr. A telefonhoz mellékelt 8 GB-os microSD kártyán azért elfér némi zene is ehhez (a telefon memóriája 55 MB, szóval oda nem érdemes ilyeneket másolgatni).

PIM funkciók szinkronizálása az asztali géppel

A telefon GPS funkciót is kapott, ennek kihasználására vagy a Google Mapset foghatjuk be, vagy a Wisepilot szoftverével akár navigálhatunk is (nem egy iGo, de megteszi, bár itt például nagyon hiányzott az érintőképernyő). Fotózáskor szintén előny lehet, hiszen Geo-tagging funkciót is bekapcsolhatunk, így automatikusan eltárolhatjuk a képek rögzítési helyét.
Van wifi és Bluetooth is. Előbbi jól jöhet, ha nem a 3G-s számlánk rovására akarunk internetezni, utóbbira pedig szükség lesz a mellékelt Bluetooth füleshez, pontosabban az adapterhez.
Az internetezés viszonylag kényelmesen megy, bár ott is elviselné az ember, ha használható lenne az érintőképernyő. De levelezésre, RSS olvasásra és hasonló izgalmakra persze éppúgy megteszi az Aino, mint bármely más modern mobil. Van Facebook és Twitter kliens is előre telepítve, így az online közösségi életből sem fogunk kimaradni.
A DLNA kompatibilis készülékekhez való csatlakozási lehetőség is pozitívum. Érdekesség, hogy az Aino Remote Play funkciójával akár egy Playstation 3-at is irányíthatunk (mivel nem volt PS3 a közelben, ezt nem tudtuk kipróbálni, ha esetleg valakinek Aino és PS3 is jutott az élettől, megoszthatná velünk élményeit a kommentekben a cikk alatt). :)
PC-vel viszont könnyedén összekapcsoltuk a telefont, hála a Media Go szoftvernek és az SE PC Suite-nak. A konvertálás, szinkronizálás nagyon kényelmesen megy, és a PIM funkciók is jól használhatók.
A telefonon rengeteg hasznos kis alkalmazást és két előre telepített játékot is találunk, így a szórakozásról sem kell lemondanunk.

Mindent egybevetve, az Aino nagyon jól sikerült kis telefon, csak ne próbáljunk úgy viszonyulni hozzá, mint egy teljesen érintőképernyős készülékhez. Ez inkább egy hagyományos telefon, SE minőségben, amelynél a média funkciókat még a szokottnál is kényelmesebben, a képernyő megérintésével is elérhetjük, ha éppen ahhoz van kedvünk. Ha eddig viszolyogtunk az érintőképernyőtől, az Aino segítségével lassan, de biztosan rászoktathatjuk magunkat, miközben a biztonságot nyújtó hagyományos mobilhasználat lehetősége is megmarad. A függelten készülékre vonatkozó 140 ezer forint körüli ár azért egy kicsit magasnak tűnik, de akinek bejön ez a "félig érintős, félig hagyományos" megoldás, annak még így is jó választás lehet (különösen, ha kedvező kontrukcióban is megjelenik majd valamelyik szolgáltatónál).