Ellen van Wolde professzor a holland Radboud Egyetemen prezentálta elméletét - elmondása szerint megvizsgálta a Biblia eredeti héber szövegét és azt a szentirat egészének kontextusában vizsgálta, illetve összevetette azt más ősi mezopotámiai teremtéstörténetekkel is. Elmondása szerint a héber "bara" ige az első mondatban nem azt jelenti, hogy teremt, hanem térben elválaszt. Az első mondat így azt jelentené, hogy kezdetben Isten elválasztotta egymástól az eget és a földet - amely már korábban is "ott volt."

Wolfe szerint a Biblia kezdete nem az idő kezdetével, hanem a narráció, a történet kezdetével esik egybe, ő "csupán" ráteremtette az állatokat, növényeket és az embereket a már létező égitestre. Technikailag a "bara" ige hiába jelent teremtet, nyelvészetileg a kutatónak baja volt azzal, hogy az igét több tárgy követte. Ebből pedig egyfajta logika szerint az következik, hogy Isten nem teremtett, hanem elválasztott - a mennyezet alatt lévő vizeket a mennyezet felett való vizektől, a világsosságot a sötétségtől, a szárazföldet a tengertől, a szárazföldi vadakat pedig a barmoktól és a földön csúszó-mászó állatoktól. A kutató úgy véli, a Földet víz borította, amelyben különféle tengeri szörnyek éltek - ezt hangsúlyozzák más teremtéstörténetek is.

A creatio ex nihilo, azaz a semmiből teremtés elképzelése viszont félreértés, állítja a kutató, aki önmagát ugyanakkor vallásos embernek tartja, de egyúttal úgy véli: felfedezése mindenféleképpen felkavarja a teremtéstörténet körüli elképzeléseket.