A valaha a Föld negyedik legnagyobb tavának számító Aral-tó az 1960-as évektől fokozatosan kiszáradt a tavat tápláló két nagy folyó, az Amu-darja és a Szir-darja vizének öntözésre való felhasználása miatt. A tó 2004-re elveszítette korábbi területének 75, vízmennyiségének 90 százalékát. Az egykor írországnyi területű sóstó előbb egy északi és egy déli részre szakadt, majd a déli rész 2003-ban tovább osztódott két kisebb tóra.

A régi és az új partvonal közötti területet időközben gyíkok, pókok, varacskos disznók, tevék népesítették be, továbbá a fémhulladék-kereskedők, akik a rozsdásodó hajótesteket fosztogatták. A Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén, a Kaszpi-tengertől keletre, a Turáni-alföldön elhelyezkedő tó és a környékén élők életében biztató változást hozott a 2001 és 2005 között a Világbank és a kazah kormány által közösen épített gát, amely a Szir-darja vizének egy részét hivatott visszavezetni a tóba.

© Bánkuti András

A 88 millió dollárból (15,5 milliárd forintból) épült Kokaral-gát hatására a víz 2006 nyarára 25 kilométerre megközelítette az egykor jelentős, a tóval azonos nevű kikötőváros szélét, mely a vízszint mélypontján 100 kilométerre távolodott a parttól. A Világbank becslései szerint a víz néhány éven belül elérheti a város szélét.

A beavatkozás hatására a kisebb, északi tó vízszintje mintegy 8 méterrel emelkedett, miáltal csökkent a tó vizének sóssága és a térség mikroklímája is hűlni kezdett. A tavat visszahódító édesvízi halak a Világbank adatai szerint 2007-ben 2 ezer tonnás fogást biztosítottak, miközben 2004-ben a hálókban csak 52 tonna hal maradt. A kiszáradási folyamat kezdete előtt évente mintegy 40 ezer tonna hal adta a helyi halászok megélhetését.

A gát visszahozta a tó környékén élők reményeit. Az 1960-as évektől a tóparti, nagyrészt halászatból élő falvak elnéptelenedtek, az emberek munkát keresve a városokba vándoroltak. Most a vízszint emelkedésével, a halak elszaporodásával egyre többen térnek vissza, hogy újra szerencsét próbáljanak gyerekkoruk - vagy épp apáik - világában.

A ígéretes folyamat azonban eltörpül a tó egészének sorsához képest. Az Aral-tó háromnegyedét igazgató Üzbegisztán mára teljesen feladta a sóstó megmentésének tervét, és letette voksát a szépen profitáló gyapotföldek mellett. Az üzbég tervek között szerepel a kiszáradt tómeder alatt potenciálisan rejlő földgáz- és kőolajkincs kiaknázása is.