A depressziósok könnyen képesek átlátni nagy képeket vagy jeleneteket, de gondban vannak, ha apró részleteket kell megfigyelniük - például olyan feladatokban, amikor két hasonló kép apró eltéréseit kell felderíteni. Mindez az agy spatial suppressionként is ismert elnyomási vagy szűrési képességéhez köthető - ez segít nekünk abban, hogy "elfojtsuk" a részleteket a tárgy körül, amire éppen fókuszálunk. Ennek segítségével tudunk például az avar között észrevenni egy kígyót.

A Yale kutatói Julie Golomb vezetésével vizsgálják, hogy mi a kapcsolat az agy e képessége és az MDD (major depressive disorder, súlyos depresszív zavar) között. Az ezzel kapcsolatos vizsgálat során a kutatók 32 önkéntest kértek arra, hogy nézzenek meg egy animációt - szürke és fekete háttéren "csúszó" fehér sávokat -, és mondják meg, milyen irányba halad a sávok mozgása. Minél gyorsabban tudtak erre válaszolni, annál magasabb pontszámot kaptak. Míg a csoport fele jó mentális egészségnek örvendett, a másik tizenhat önkéntes mindegyike a kísérlet kezdete előtt nem sokkal gyógyult ki depressziójából. E tesztalanyokat úgy választották ki, hogy a gyógyszerezés ne hasson ki a teszteredményekre, s Golomb úgy véli, az MDD-ben szenvedő depressziósok hasonló eredményeket produkálnának - a depressziónak ugyanis számos genetikai tényezője is van.

A kigyógyult depressziósok akkor tudtak sokkal gyorsabban válaszolni a kérdésre, ha a kép nagy volt, kisebb animációk esetében többet kellett várni a válaszra. A kutató szerint a depressziósoknak sérült az a képessége, aminek révén apró részleteket figyelhetnek meg maguk körül; sajnálatosan ezt a képességet napi szinten használjuk. Hozzátette, a depresszióra csak hangulati zavarként gondolunk ugyan, de könnyen kihathat étkezési és alvási szokásainkra is - a legújabb eredmények szerint pedig már arra is, ahogyan látjuk a világot.