A karácsonyfadíszítés több évszázados történetéből látható kiállítás az elzászi Sélestat városkában, Franciaországban. A sélestat-i városi könyvtárban található az első írásos emlék 1521-ből, amely fenyőfa árusítását és karácsonyi díszítését örökíti meg, ezért úgy tartják, hogy Elzász tartomány a karácsonyfa szülőföldje - olvasható a franceguide.com című honlapon az MTI beszámolója szerint.

A néprajzkutatók ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy Baden (ma: Németország délnyugati része) és Elzász (ma: Franciaország keleti, északkeleti része) területén a XV. század végén megjelentek az első ilyen jellegű szokások. Sebastian Brandt „Narrenschiff” (Bolondhajó) című, 1494-ben Baselben megjelent műve szerint már 1494-ben „karácsonyi májusfát” állítottak egy német házban.

Goethe volt a terjesztő

Az ország karácsonyfája © MTI - Mohai Balázs

A karácsonyfák állítása azonban csak jóval később, az 1700-as évek végén terjedt el Európában, amikor Goethe megismertette az egész kontinenssel ezt a szokást Az ifjú Werther szenvedései című munkájában. 

Visszatérve Elzászra, 1535-ben Strassburgban (Elzászban, mai francia írással: Strasbourg), kisebb tiszafákat és magyalokat árultak, amelyeket akkor még gyertyák nélkül helyeztek el a helyiségekben. A középkor vége felé tehát Elzászban a templomok szentélyében december 24-én állítottak fenyőfát. Ez a Paradicsom fáját jelképezte almákkal feldíszítve, utalva az első emberpár, Ádám és Éva történetére és a kísértés eszközéül szolgáló gyümölcsre.

Mennyezetről lógatott fák

Föltehetőleg a XVI. század elejétől a hívek otthon is elkezdtek fenyőt állítani, eleinte a fákat a mennyezetről lógatták le. A díszítés 1605-ben bővült: almát ekkor aggattak először az egyik strassburgi karácsonyfára - a geographic.hu szerint. A gyertyák 1611-ben jelentek meg egy olyan fán, amelyet Dorothea Sybille von Schlesien hercegnő kastélyában állítottak fel.  

Az első magyar karácsonyfa

Magyarországon vitatott, hogy az első óvodát alapító Brunszvik Teréz állította-e az első karácsonyfát - éppen saját óvodájában, 1824-ben vagy 1828-ban. A másik verzió szerint a Podmaniczky-családba beházasodott német grófnő, Jänkendorfi Noszticz Eliza (Noszticz-Jänkendorf Elza) hozta be Magyarországra a szokást. Ő 1828-ban állított talán először karácsonyfát, legalábbis fia, a híres városépítő, Podmaniczky Frigyes báró visszaemlékezései szerint. Egyesek szerint mind Brunszvikék, mind pedig Podmaniczkyék 1825-en honosították meg itthon ezt a szokást.

A sélestat-i kiállítás tanúsága szerint Elzászban később rózsát és egyéb, színes papírból hajtogatott virágot aggattak a fenyőre. A XVIII. század végén, a XIX. század elején fenyődíszként megjelent az arany- és ezüstdió, mellé a bredele, vagyis a habcsók, a marcipán és az ánizsos sütemény. A XIX. század második felében terjedt el a csillogó, kivágott, dombornyomású képek használata, ezeket cukor- és csokoládédíszekre ragasztották. Üveggömböket először a lotaringiai Goetzenbruck üvegfúvó mestere készített.

A századvégen megjelentek a máig is használt, arany- és ezüstpapírba öltöztetett viaszangyalkák, föltűntek az aranyalmák. A karácsonyi üveggömböket ma már a szintén lotaringiai Meisenthal városában készítik az egykori hagyományok alapján az Üvegfúvó Művészet Nemzetközi Központjában.

A jászol provanszi eredetű

A karácsonyi ünnepkörhöz tartozik a jászol, Jézus születéstörténetének szimbóluma. A francia forradalom idején terjedt el, hogy a családok jászolágyat állítottak otthonukban, ezt a szép provence-i hagyományt később átvette egész Franciaország.

A provence-i  jászol figurái, a házak, a kutak, az állatok, a fenyő- és olajfák és egy istálló jászollal, benne a kisded Jézus, körülötte Mária, József és az állatok a helyi közösség lenyomatai.

Az agyagfigurák apáról fiúra szállnak, egyedi öntőformában készülnek. A santon, helyi nyelven santoun kisszentet jelent. Az első agyagfigura Marseille-ből származik, és Lagnel nevéhez kötődik a legrégibb öntőforma, amely ma is látható Marseille óvárosának múzeumában.