Hová tűnt a folt Roosevelt szemöldökéről?
Melanóma, magas vérnyomás vagy prosztatarák okozta Fraklin Delano Roosevelt halálát? Amerikában erről vitatkoznak az orvosok, ami történelmileg is érdekes kérdés, hiszen az amerikai elnök halála előtt sorsfordító tárgyalásokat folytatott Jaltában, egészségi állapota pedig ekkor már igen rossz lehetett.
Rendkívül alapos elemzést ad a New York Times kolumnistája, Lawrence K. Altman egy frissen megjelent könyvről, amely elvileg leleplezni látszik a valódi okot, ami miatt Franklin Delano Roosevelt (gyakori rövidítéssel FDR), az Egyesült Államok leghosszabb ideig (1933-45) hivatalban lévő elnöke meghalt. Altman maga is orvosprofesszor, tagja a New York-i orvosi akadémiának, tehát nem kizárólag újságíró, így megjegyzései mindenképpen érdekesek az új "felfedezésről".
Franklin Delano Rooseveltet manapság sokszor emlegetik: egyrészt régen folytatott annyira kiterjedt katonai operációkat az USA, mint manapság, ezért a második világháború idején az országot vezető államférfi példája (vagy ellenpéldája) gyakran szerepel az érvek között. Másrészt a nagy gazdasági világválságból is ő találta meg (legalábbis egyesek szerint) a kiutat, így a mostani válság idején is számtalan alkalommal hivatkoznak rá.
Milyen állapotban lehetett Jaltában?
Roosevelt egészségi állapota éppen a háborús szerepvállalás miatt foglalkoztatja évtizedek óta a történészeket, az orvosokat és az újságírókat. Elsősorban arról folyik a vita, mennyire volt helyes, hogy ő és tanácsadói eltitkolták betegségét, betegségeit a közvélemény elől.
Az is vitatott, hogy rossz egészségi állapota mennyire tette engedékennyé, gyengévé például 1945-ben Jaltában, amikor Sztálin gyakorlatilag "lenyelte" Európa keleti felét, és így például Magyarország sorsa is hosszú évekre megpecsételődni látszott.
Egy most megjelent könyv szerint Roosevelt már a negyvenes évek elejétől kezdve egyre rosszabb állapotba került, mert az eddigi adatokkal ellentétben végül nem az érelmeszesedés és a magas vérnyomás okozta a halálát, hanem melanóma, bőrrák, amely fokozatosan terjedt szét testében. Ez okozhatta azt az agyvérzést, amelyben végül is 1945. április 12-én, Warm Springsben meghalt.
Az agyvérzés, illetve stroke tényét egyébként senki sem vitatta azóta sem, ez a Fehér Ház által azonnal kiadott 1945-ös közleményből is egyértelmű. A New York Times az elnök utolsó szavait például így idézte 65 évvel ezelőtti címlapján: "Iszonyúan fáj a fejem."
Nem is annyira új teória
Az új teóriával - ami egyébként nem is annyira új - most sem az agyvérzés tényét cáfolja a könyvet író szerzőpáros, Steven Lomazow neurológus és az újságíró Eric Fettmann. FDR halálos titka című munkájukban egy régi spekulációt elevenítenek fel. Minthogy megbízható orvosi dokumentumok nem állnak rendelkezésre, fényképek elemzéséből indultak ki: ezek szerint Roosevelt első két ciklusában 1933-39 között látható egy sötét folt a szemöldöke fölött. Egy ideig úgy néz ki, hogy növekszik a folt, aztán 1940 körül eltűnik, kisebb heget maga után hagyva.
Ezek után felvetődik a kérdés: a sötét folt talán egy ártatlan anyajegy volt? Vagy inkább egy veszélyes, rákos melanóma, amely később annyira szétterjedt, hogy ez vezetett az agyvérzéshez? A válasz nem egyszerű. Melanómák valóban okozhatnak stroke-ot, ha az agyat is megtámadja a rák, és ott okoz valamilyen vérzést.
Ezzel a hipotézissel egyébként már 1979-ben előállt Harry S. Goldsmith, aki sebészként vált ismertté. Altman már akkor is írt erről egy cikket a New York Timesban, így nem volt számára újdonság Lomazow feltételezése. Ráadásul 2007-ben Goldsmith is visszatért a témára, ekkor megjelent könyvének "A hallgatás összeesküvése" volt a címe, és ebben a sebész egyértelműbben hangsúlyozta a melanóma szerepét a halálos agyvérzésben.
Mégiscsak spekuláció?
Altman szerint ugyanakkor továbbra is csak spekulációról van szó, amely messze van a meggyőző bizonyítékoktól. A New York Times szerzője kitér arra, hogy a Fehér Ház mindig is titkolni próbálta Roosevelt betegségeit. Így például 1921 után, amikor kifejlődött nála a gyermekbénulás, amely tolószékbe kényszerítette 39 évesen, mindvégig tagadták, hogy ne tudna önállóan járni. Fémrudakkal merevítették paralizált lábait, fényképeken nem mutatták, ha tolószékben ült, a nyilvánosság előtt pedig igyekezett mindig állva megjelenni, valamilyen pódium takarásában. (Valójában tolószékben ült többnyire az elnök.) Mindez még részben érthető is volt, hiszen háborús idők voltak a negyvenes években, amikor az elnök testi gyengesége szigorúan magánügynek számított.
Visszatérve a melanómára, annyi bizonyos, hogy FDR körülbelül 15 kilót fogyott életének utolsó évében. Ezt az orvosok általában egy diétának tulajdonítják, de Lomazow és Fettman a melanómával magyarázzák.
Magas vérnyomás
Roosevelt kardiológusa, Howard G. Bruenn igazolta, hogy az elnök agyvérzésben halt meg - idézi Altman a korábbi adatokat. Az agyvérzést tehát e verzió szerint egy régóta tartó érelmeszesedés okozta. Bruenn 1970-ben közölte végül azt is egy orvosi lapban megjelent cikkében, hogy FDR-nek magas volt a vérnyomása: 1930-ban 128/82 volt, 1944-ben már 230/126. Mielőtt meghalt, állítólag 300/190 volt a vérnyomása.
Mindez inkább arra utal, hogy veszélyesen magas vérnyomás az érszűkülettel párosulva okozhatta Roosevelt halálát. Ettől függetlenül cikkében Altman is említi, hogy az elnökkel kapcsolatban gyakran emlegették a rák gyanúját. A melanómán kívül életében elterjedt róla, hogy prosztatarákja van.
A melanómát azért sem lehet igazolni, mert Roosevelten nem végeztek boncolást, de még szövettani vizsgálatot sem. Orvosi adatai pedig eltűntek abból a széfből, amelyben az amerikai haditengerészet bethesdai kórházában őrizték őket. Éppen ezért nem kizárt, hogy az elnök szemöldöke fölötti folt nem a bőrrák megoperálása miatt tűnt el a fényképekről a negyvenes években, hanem mondjuk egy kozmetikai jellegű műtét miatt.
Mindezek után Altman felidézi, hogy Lomazow is elismerte egy nyilatkozatában, hogy könyvükben vannak inkonzisztens részek, sőt, immár a sebész Goldsmith sincs meggyőződve arról, hogy melanóma okozta Roosevelt halálát. Éppen ezért Altman nem zárja ki, hogy FDR-nek melanómája vagy prosztatarákja volt, de a legvalószínűbbnek a magas vérnyomás miatti agyvérzést tartja.
Franklin Delano Rooseveltet manapság sokszor emlegetik: egyrészt régen folytatott annyira kiterjedt katonai operációkat az USA, mint manapság, ezért a második világháború idején az országot vezető államférfi példája (vagy ellenpéldája) gyakran szerepel az érvek között. Másrészt a nagy gazdasági világválságból is ő találta meg (legalábbis egyesek szerint) a kiutat, így a mostani válság idején is számtalan alkalommal hivatkoznak rá.
Milyen állapotban lehetett Jaltában?
Roosevelt egészségi állapota éppen a háborús szerepvállalás miatt foglalkoztatja évtizedek óta a történészeket, az orvosokat és az újságírókat. Elsősorban arról folyik a vita, mennyire volt helyes, hogy ő és tanácsadói eltitkolták betegségét, betegségeit a közvélemény elől.
Jalta: Churchill, Roosevelt és Sztálin |
Egy most megjelent könyv szerint Roosevelt már a negyvenes évek elejétől kezdve egyre rosszabb állapotba került, mert az eddigi adatokkal ellentétben végül nem az érelmeszesedés és a magas vérnyomás okozta a halálát, hanem melanóma, bőrrák, amely fokozatosan terjedt szét testében. Ez okozhatta azt az agyvérzést, amelyben végül is 1945. április 12-én, Warm Springsben meghalt.
Az agyvérzés, illetve stroke tényét egyébként senki sem vitatta azóta sem, ez a Fehér Ház által azonnal kiadott 1945-ös közleményből is egyértelmű. A New York Times az elnök utolsó szavait például így idézte 65 évvel ezelőtti címlapján: "Iszonyúan fáj a fejem."
Nem is annyira új teória
1933-ban még alig látszott a folt © Wikipedia |
Az új teóriával - ami egyébként nem is annyira új - most sem az agyvérzés tényét cáfolja a könyvet író szerzőpáros, Steven Lomazow neurológus és az újságíró Eric Fettmann. FDR halálos titka című munkájukban egy régi spekulációt elevenítenek fel. Minthogy megbízható orvosi dokumentumok nem állnak rendelkezésre, fényképek elemzéséből indultak ki: ezek szerint Roosevelt első két ciklusában 1933-39 között látható egy sötét folt a szemöldöke fölött. Egy ideig úgy néz ki, hogy növekszik a folt, aztán 1940 körül eltűnik, kisebb heget maga után hagyva.
Ezek után felvetődik a kérdés: a sötét folt talán egy ártatlan anyajegy volt? Vagy inkább egy veszélyes, rákos melanóma, amely később annyira szétterjedt, hogy ez vezetett az agyvérzéshez? A válasz nem egyszerű. Melanómák valóban okozhatnak stroke-ot, ha az agyat is megtámadja a rák, és ott okoz valamilyen vérzést.
Ezzel a hipotézissel egyébként már 1979-ben előállt Harry S. Goldsmith, aki sebészként vált ismertté. Altman már akkor is írt erről egy cikket a New York Timesban, így nem volt számára újdonság Lomazow feltételezése. Ráadásul 2007-ben Goldsmith is visszatért a témára, ekkor megjelent könyvének "A hallgatás összeesküvése" volt a címe, és ebben a sebész egyértelműbben hangsúlyozta a melanóma szerepét a halálos agyvérzésben.
Mégiscsak spekuláció?
Altman szerint ugyanakkor továbbra is csak spekulációról van szó, amely messze van a meggyőző bizonyítékoktól. A New York Times szerzője kitér arra, hogy a Fehér Ház mindig is titkolni próbálta Roosevelt betegségeit. Így például 1921 után, amikor kifejlődött nála a gyermekbénulás, amely tolószékbe kényszerítette 39 évesen, mindvégig tagadták, hogy ne tudna önállóan járni. Fémrudakkal merevítették paralizált lábait, fényképeken nem mutatták, ha tolószékben ült, a nyilvánosság előtt pedig igyekezett mindig állva megjelenni, valamilyen pódium takarásában. (Valójában tolószékben ült többnyire az elnök.) Mindez még részben érthető is volt, hiszen háborús idők voltak a negyvenes években, amikor az elnök testi gyengesége szigorúan magánügynek számított.
| Egy másik rejtélyes betegség |
| Altman nem ír róla, de vannak olyan feltételezések is, hogy Roosevelt nem gyermekbénulásban szenvedett 1921 óta, hanem Guillain-Barré szindrómában, amely egy olyan autoimmun betegség, amely a perifériás, motoros idegeket támadja meg. Minthogy a FDR gerincéből származó folyadékot sosem vizsgálták meg, ez ugyanolyan ellenőrizhetetlen teória, mint a melanóma, illetve az érelmeszesedés halálos kimenetele. |
Visszatérve a melanómára, annyi bizonyos, hogy FDR körülbelül 15 kilót fogyott életének utolsó évében. Ezt az orvosok általában egy diétának tulajdonítják, de Lomazow és Fettman a melanómával magyarázzák.
Magas vérnyomás
Roosevelt kardiológusa, Howard G. Bruenn igazolta, hogy az elnök agyvérzésben halt meg - idézi Altman a korábbi adatokat. Az agyvérzést tehát e verzió szerint egy régóta tartó érelmeszesedés okozta. Bruenn 1970-ben közölte végül azt is egy orvosi lapban megjelent cikkében, hogy FDR-nek magas volt a vérnyomása: 1930-ban 128/82 volt, 1944-ben már 230/126. Mielőtt meghalt, állítólag 300/190 volt a vérnyomása.
Mindez inkább arra utal, hogy veszélyesen magas vérnyomás az érszűkülettel párosulva okozhatta Roosevelt halálát. Ettől függetlenül cikkében Altman is említi, hogy az elnökkel kapcsolatban gyakran emlegették a rák gyanúját. A melanómán kívül életében elterjedt róla, hogy prosztatarákja van.
A melanómát azért sem lehet igazolni, mert Roosevelten nem végeztek boncolást, de még szövettani vizsgálatot sem. Orvosi adatai pedig eltűntek abból a széfből, amelyben az amerikai haditengerészet bethesdai kórházában őrizték őket. Éppen ezért nem kizárt, hogy az elnök szemöldöke fölötti folt nem a bőrrák megoperálása miatt tűnt el a fényképekről a negyvenes években, hanem mondjuk egy kozmetikai jellegű műtét miatt.
Mindezek után Altman felidézi, hogy Lomazow is elismerte egy nyilatkozatában, hogy könyvükben vannak inkonzisztens részek, sőt, immár a sebész Goldsmith sincs meggyőződve arról, hogy melanóma okozta Roosevelt halálát. Éppen ezért Altman nem zárja ki, hogy FDR-nek melanómája vagy prosztatarákja volt, de a legvalószínűbbnek a magas vérnyomás miatti agyvérzést tartja.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
