Miközben az Xperia sorozat korábbi tagjaival kapcsolatban elég vegyesek voltak az érzelmeink, addig az X10 kifejezetten meggyőző lett szinte minden szempontból. Komoly vetélytársa lehet a Motorola népszerű „Droidjának”, avagy a Milestone-nak, bár egyelőre korábbi Android verziót futtat, mint a Motorola üdvöskéje, és beépített billentyűzet sincs benne (igaz, ez nem is szokott hiányozni mindenkinek).  

Komoly, de egyszerű külső
A dizájn elölről nézve meglehetősen komoly, az előlap alapján az X10 kifejezetten üzleti telefonnak tűnik, bár nincs benne semmi különleges. Ha nem lenne ráírva a gyártó neve, nézhetnénk bármilyen más készüléknek is. A hátlap már kicsit finomabb vonalvezetésű, és oldalról is kellemesebb látványt nyújt a telefon. Összességében nem esik le az ember álla, amikor ránéz, de azért ízléses kis kütyüről van szó. Az előlapon három gombot találunk alul, fölötte a szinte teljes felületet beterítő 4”-os kijelzőt, afölött pedig az egyhangúságot kicsit megtörő hangszórónyílást, illetve mellette egy apró LED-et, amely vizuális tájékoztatást ad, ha a telefon éppen töltődik, illetve –  zölden villogva – jelzi, ha új üzenetünk jött, legyen szó levélről, SMS-ről vagy éppen új Twitter „benyögésről”.

Nagyjából iPhone méretű

Bal oldalon nincsenek gombok, csak egy kis mélyedés, amelynek a segítségével lepattinthatjuk a telefon hátsó borítását az akku, a SIM kártya, vagy a memóriakártya cseréjéhez. Rejtély, miért kedveli ezt a „lefejtős” módszert a Sony Ericsson, hiszen nem feltétlenül tartós megoldás, ráadásul macerás is. Ennek ellenére a borítás nem nyöszörög, recseg, minden flottul össze van rakva! A telefon jobb oldalán találjuk az exponáló gombot és a hangerő-szabályozót, felül pedig a bekapcsoláshoz és képernyőzár feloldáshoz egyaránt használatos gombot, a füles csatlakozót és egy microUSB csatlakozást (fedéllel eltakarva) a töltéshez és az adatátvitelhez. Túl sok gomb tehát nincs a telefonon, de nem is nagyon lenne értelme, hiszen úgyis mindent a érintős kijelzőn intézünk.

MicroUSB és füles csatlakozók a felső részen

Nem kis készülék, de kényelmesen fogható és használható, a súlya pedig a méretéhez képest nem is vészes (135 gramm), bár ez megszokás és ízlés kérdése. A borítás alatt egy 1 GHz-es processzor bújik meg, tárhelynek pedig 1 GB flash-memóriát kapunk, illetve a készülék mellé egy 8 GB-os MicroSD kártyát, hogy ezt rögtön felbővíthessük (a maximum elvileg 16 GB). Van wifi (g), Bluetooth 2.1, GPS, sőt DLNA-képesség is.

A hátlap kicsit más stílusú

A kijelző felbontása 480x854 pixel, ami 4”-on már elég korrekt megjelenítést kínál, még akkor is, ha maga a kijelző nem egy technikai csoda. A kapacitív érintőképernyő szinte minden mozdulatra azonnal reagál, multitouch lehetőség viszont nincs a készülékben.  

Közösségi lélek
Bár az X10 csak Android 1.6-ot kapott (rebesgetnek hozzá 2.1-es rendszerfrissítést), de ez nem különösebben zavaró, különösen, mert a Sony Ericsson saját alkalmazásai teljesen lefedik a legfontosabb multimédia funkciókat. A TimeScape és MediaScape programok adják az alapját az X10 közösségi létének.  Előbbivel visszautazhatunk az időben, és látványos felületen böngészhetjük végig üzeneteinket, beleértve az SMS-eket, a nem fogadott hívásokat éppúgy, mint a Twitter- és Facebook-üzeneteket, de megjelennek itt a telefonnal készített fotók, videók és a korábban hallgatott zenék stb. is. Mindezt időrendi sorrendben pörgethetjük fel és le a képernyőn, akár vegyes listában, akár külön szolgáltatásonként (az összesítésből pedig ki is zárhatunk bizonyos dolgokat).

A Mediascape a telefon médiaközpontja, innen érjük el a készüléken tárolt zenéket, videókat, fotókat, de emellett online szolgáltatásokat is: Picasa képtárunkat vagy facebookos képeinket is nézegethetjük vele. A teljes képernyős videolejátszást azért kicsit furán értelmezi, mivel nem hajlandó „felhúzni” egy kisebb felbontású videót a képernyő teljes méretére, de annyi videolejátszó szoftver van Androidra, amivel ezt megoldhatjuk, hogy ez valójában nem probléma. A beépített böngészővel viszonylag kényelmesen navigálhatunk, bár itt például – hasonlóan a képek nagyításához mondjuk a képnézegetőben – nekünk hiányzott a multitouch lehetőség. Ezt leszámítva gyors, és jól jelenít meg szinte minden oldalt, ráadásul ekkora felbontás mellett már valóban élmény az internetezés (amúgy meg van Opera is Androidra, ha szükségét érezzük). Levelezésnél elsősorban a Gmailben érdemes gondolkodni, hiszen az egész rendszer működésének fontos eleme, hogy legyen Google-fiókunk. Ha rendelkezünk ilyennel, akkor a címjegyzék, a naptár és a levelek szinkronizálása nagyjából a telefon üzembe helyezését követő 5 percben már készen is van, és az ég világon mindent elérünk. Ha nincs, akkor kicsit szöszölős beállítani a dolgokat, de azért gyorsan megleszünk vele. Mindenesetre, míg az iPhone esetében az Apple MobileMe szolgáltatása röhögve hanyagolható, addig egy androidos telefon esetében mindenképpen érdemes megbarátkozni a Gmaillel és társaival, mert ezek használatával válik igazán kezessé a rendszer. A közösségi lét egyik alapja, azaz a fájlok küldözgetése is gond nélkül megoldható a telefonnal, a zenétől a videóig szinte mindent elpasszolhatunk másoknak levélben. A képek persze mehetnek a Picasára vagy Facebookra, a videók pedig a Youtube-ra is, néhány mozdulattal. S mivel telefonról van szó, említsük még meg a Tárcsázót, amely kifejezetten kényelmes, a címjegyzék pedig gyorsan működik és jól használható sok névjegy esetén is. Exchange támogatást is kapunk. 

Szoftverek és használat
Szoftverek tekintetében a fentieken felül azt kapjuk, amit általában az Androidtól elvárhatunk. Ha keveselljük a hozzá adott szoftverek számát, több tízezer további közül választhatunk a Marketben, amelyek letöltése és telepítése mindössze egyetlen gombnyomás. A GPS-t kihasználhatjuk a rendszer saját Google Maps alkalmazásával, vagy a hozzáadott Wisepilottal. Utóbbi ugyan navigálni is tud, de ehhez online térképet használ, sajnos.

Pörgessük vissza az időt

Fotózáskor is kihasználhatjuk a GPS-t, hiszen van GeoTag lehetőség, és ha már eljutottunk ide, álljunk is meg egy gondolat erejéig. Az X10 hátulján megbújó 8.1 megapixeles kamera ugyanis kifejezetten szép - bár néha enyhén "fátyolos" - képeket készít mobil viszonylatban. Ráadásul a jelenetfelismerő funkciónak köszönhetően nem is nagyon kell foglalkoznunk a beállításokkal (ha mégis akarunk, akkor közel tíz előre definiált programból választhatunk). Van arc- és mosolyfelismerés, de ami még ennél is fontosabb, van több pontos folyamatos fókusz és touch fókusz is. Szóval fotózás szempontjából teljesen jól ellátott kis készülék az X10. Van LED vaku is, ami ugyan nem csúcsminőség, de sok esetben jól jöhet. Videózni maximum 800x480-as felbontással és 30 fps sebességgel tudunk, a videók képminősége pedig kicsivel az átlag felettinek mondható. Az eredeti mintavideók és -fotók letölthetők innen.

Zenehallgatás terén azért akadnak hiányosságok: az equlizert nem pótolták az SE fejlesztői, az Android 1.6-ban pedig alapból nincs, így erről le kell mondanunk. Van viszont PlayNow, szóval vásárolhatjuk a zenéket nagy tételben, az itthon forgalmazott készülékekhez pedig jár vezeték nélküli headset, beépített FM rádióval (ilyet mi nem kaptunk a tesztpéldányhoz, de ettől még, ha valaki itthon vásárol hivatalosan, ez ott csücsül majd a dobozban). 

Összegzésül
Az X10 még az iPhone-nál is sokkal „közösségibb” telefon (szinte rákényszeríti az embert arra, hogy folyton az üzeneteivel babráljon), így ehhez is mindenképpen érdemes beruházni egy mobilnetes csomagba, hiszen csak így tudjuk igazán „percre készen” tartani Twitter-, Facebook- és Google-alkalmazásainkat (Gmail, naptár stb.). Ennek megfelelően az akku is lemerülhet akár egyetlen nap alatt is, hiszen ha igazán ki akarjuk használni a telefon előnyeit, akkor szinte állandóan használjuk az online kapcsolatot, videózunk, fotózgatunk. A telefon működési sebességével az ég világon semmi gondunk nem volt, talán a mellékelt, kicsit hosszúra sikerült videón is látszik, hogy minden flottul megy. Ha néha belassul, a felesleges programok „kilövésével” helyre lehet pofozni. Ha tényleg lesz 2.1-es frissítés hozzá, akkor tulajdonképpen az egyik legjobb választás lehet az androidos felhozatalból. Cserébe az X10-ért, mi most ünnepélyesen elfelejtjük a Sony Ericssonnak, hogy volt X1 és X2 is… Mindenki próbálkozhat. Az X10 viszont kifejezetten élvezetesen használható, jól összerakott kis ketyere lett, amelyet dacára egy-két hiányosságának (például multitouch), bátran merünk ajánlani bárkinek.