A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Paul Fletcher, a Star Labs internetes biztonságtechnikai menedzsere ugyanúgy kezdte a munkanapját 2000 május negyedikén, mint máskor. De a nap végére már semmi sem volt a régi. Fél kilenc körül ért be az idodába, és ahogy minden nap, ezúttal is ellenőrizte, hány vírusos email akadt fenn a Star Labs szűrőjén - idézi fel a BBC. Egy sűrűbb éjszakán átlagosan negyven-ötven kártékony kódot próbáltak célba juttatni. Aznap azonban több mint százat számolt össze a rendszer. Fél óra elteltével ez a szám 450-re emelkedett, ez több volt, mint amit a Star Labs máskor egy nap alatt elcsíp. Az óránkénti frissítésről átátllította a rendszert tízperces frissítésre, és elkezdte figyelni, hogy kúszik fel a számláló. A nap végére 13 000-et mutatott.
Egymillió találat
Az internetes biztonsági cégek világszerte hasonló helyzettel szembesültek. A történet a Fülöp-szigeteken kezdődött, miután a 24 éves Onel De Guzman által – állítólag a középiskolai érettségi dolgozatának részeként - írt vírust szétküldték.
Kevesen tudták megállni, hogy meg ne nyissák a “szerelmes” üzenetet – aminek következményeképpen a címlistán szereplő összes emailre elküldte magát a féreg.
2000 májusában még sok embernek nem volt vírusirtó szoftvere a gépen, vagy ha telepített is valamit, legfeljebb az ismert vírusok aláírását frissítette havonta.
Simon Heron, a Network Box biztonsági cég menedzsere is jól emlékszik arra a napra, éppen egy ügyféllel tárgyalt. Négy programozóval voltak egy térben, amikor is az egyik felkiáltott: senki ne nyisson meg emailt, amit tőlem kapott! Ez volt a riasztórendszer – emlékezett. Sokan voltak, akiknek még ennyi sem jutott: május 4 és 5 között mintegy 45 millió Windows PC fertőződött meg.
Guzmant letartóztatták ugyan, de később szabadon engedték és vádat sem emeltek ellene. A Fülöp-szigeteki törvények szerint ugyanis nem büntetendő, amit tett. Guzman beismerte, hogy ő írta, de tagadta, hogy ő terjesztette volna el a vírust.
Mikko Hypponen, az F-Secure kutatási részlegének vezetője számára is emlékezetes nap volt az a május 4. „Ezen az ügyön dolgoztunk egész nap. 09:41-kor kezdtük, éjfélig folytattuk, de hajnal háromkor már telefonáltak az USA-ból” – mondta. Mikko Hypponen jól emlékszik arra, hogy amíg egy félórás konferenciahívást bonyolított más internetbiztonsági szakértőkkel, több mint negyven nem fogadott hívása volt. Partnerek, ügyfelek, a média – mindenki tudni akarta, mi történt.
A nagy cégeket érintette a legérzékenyebben az ILOVEYOU vírus: olyannyira, hogy az email-cunami lefagyasztotta a szervereket, megbénította a vállalatok és hatóságok adatbázisait. Az antivírus cégek megoldást kínáltak a problémára, de ekkor az lett a gond, hogy túl sokan próbálták meg egyszerre letölteni a javítást.
Korábban is írtak már vírusokat – leginkább tizenévesek viccből -, de soha ilyen rosszindulatú és gyorsan terjedő verziót nem láttak a szakemberek még azelőtt. Akkoriban a kéretlen levelek küldői sem voltak még a mai szinten – legfőképpen azért, mert maguknak kellett finanszírozni az internet-kapcsolatot és a hosztingot.
A „szerelmes levél” vírus nem csak arra tanította meg a spammereket, hogy létezik könnyen elérhető technológia, amivel bámulatosan gyorsan lehet szétküldeni felfoghatatlanul sok emailt. Az emberi lélekről is sokat elárult, hogy az „I love you” – szeretlek tárgysorú levél csatolmányára olyan sokan rákattintottak. Ezért szedhetett ennyi áldozatot ez az átverés.
Ma már az I love you csak egy a sok közül…
Egymillió találat
Az internetes biztonsági cégek világszerte hasonló helyzettel szembesültek. A történet a Fülöp-szigeteken kezdődött, miután a 24 éves Onel De Guzman által – állítólag a középiskolai érettségi dolgozatának részeként - írt vírust szétküldték.
Kevesen tudták megállni, hogy meg ne nyissák a “szerelmes” üzenetet – aminek következményeképpen a címlistán szereplő összes emailre elküldte magát a féreg.
2000 májusában még sok embernek nem volt vírusirtó szoftvere a gépen, vagy ha telepített is valamit, legfeljebb az ismert vírusok aláírását frissítette havonta.
Simon Heron, a Network Box biztonsági cég menedzsere is jól emlékszik arra a napra, éppen egy ügyféllel tárgyalt. Négy programozóval voltak egy térben, amikor is az egyik felkiáltott: senki ne nyisson meg emailt, amit tőlem kapott! Ez volt a riasztórendszer – emlékezett. Sokan voltak, akiknek még ennyi sem jutott: május 4 és 5 között mintegy 45 millió Windows PC fertőződött meg.
Guzmant letartóztatták ugyan, de később szabadon engedték és vádat sem emeltek ellene. A Fülöp-szigeteki törvények szerint ugyanis nem büntetendő, amit tett. Guzman beismerte, hogy ő írta, de tagadta, hogy ő terjesztette volna el a vírust.
Mikko Hypponen, az F-Secure kutatási részlegének vezetője számára is emlékezetes nap volt az a május 4. „Ezen az ügyön dolgoztunk egész nap. 09:41-kor kezdtük, éjfélig folytattuk, de hajnal háromkor már telefonáltak az USA-ból” – mondta. Mikko Hypponen jól emlékszik arra, hogy amíg egy félórás konferenciahívást bonyolított más internetbiztonsági szakértőkkel, több mint negyven nem fogadott hívása volt. Partnerek, ügyfelek, a média – mindenki tudni akarta, mi történt.
Wikipedia
Korábban is írtak már vírusokat – leginkább tizenévesek viccből -, de soha ilyen rosszindulatú és gyorsan terjedő verziót nem láttak a szakemberek még azelőtt. Akkoriban a kéretlen levelek küldői sem voltak még a mai szinten – legfőképpen azért, mert maguknak kellett finanszírozni az internet-kapcsolatot és a hosztingot.
A „szerelmes levél” vírus nem csak arra tanította meg a spammereket, hogy létezik könnyen elérhető technológia, amivel bámulatosan gyorsan lehet szétküldeni felfoghatatlanul sok emailt. Az emberi lélekről is sokat elárult, hogy az „I love you” – szeretlek tárgysorú levél csatolmányára olyan sokan rákattintottak. Ezért szedhetett ennyi áldozatot ez az átverés.
Ma már az I love you csak egy a sok közül…
