Az immár hónapok óta tartó megmozdulások során márciusban feltűnt az athéni demosntrációk egyikén a görög politika egyik doyenje, legidősebb aktivistája, az 1922-ben született Manolisz Glezosz is. A veterán politikus és író már 1939-ben csatlakozott az antifasiszta mozgalmakhoz - írja róla a Wikipedia. Görögország német megszállása után ő hajtotta végre a leghíresebb ellenállási akciót Athénban: 1941. május 30-án letépte a horogkeresztes zászlót az Akropoliszról. A nácik távollétében társával, Aposztolosz Szantasszal együtt halálra ítélték. (Ez az első, de nem az utolsó halálos ítélete volt a még idén is tüntető Glezosznak.)

A németek 1942-ben tartóztatták le az akkor húszéves fiút, megkínozták, börtönbe vetették, ahol tuberkulózist kapott. 1943-ban az olaszok, 1944-ben a görög náci kollaboránsok tartóztatták le. Ekkor összesen 7 és fél hónapot töltött börtönben, majd még 1944-ben megszökött a fogságból. 1948-ban, a görög polgárháború idején bíróság elé állították, ismét csak politikai meggyőződése miatt.

Többszörös halálbüntetésre ítélték, de az ítéletet nem hajtották végre a nemzetközi felháborodás miatt. (Ekkoriban Görögország a hidegháború egyik valódi polgárháborús forntja volt: baloldali, kommunista érzelmű zendülők küzdöttek a jobboldali (nyugati) támogatású kormányzattal. Végül elbukott a kommunista felkelés, sok görög ekkor érkezett Magyarországra.)

Glezoszt tehát "csak" életfogytiglani börtönbe vetették 1950-ben, ennek ellenére az Egyesült Demokratikus Baloldal (EDA) pártjának színeiben 1951-ben parlamenti képviselővé választották. Glezosz éhségsztrájkot kezdett a börtönben, ahonnan 1954-ben szabadult. 1958 decemberében azonban ismét letartóztatták, ezúttal kémkedés miatt. Szabadon ezután már csak 1962-ben engedték. Gelzoszt közben megint parlamenti képviselővé választották 1961-ben.

Az 1967-es katonai puccs, az "ezredesek" hatalomra kerülése után persze megint letartóztatták. Ekkor megint négy évet kapott, 1971-ben szabadult a fogságból, illetve száműzetésből. Összesen 11 évet és nbégy hónapot töltött börtönben, négy évet és hat hónapot pedig száműzetésben. Bár sokáig a kommunistákkal együtt küzdött, Csehszlovákia 1968-as szovjet megszállása után távolodott a kommunista eszméktől.

A demokrácia helyreállítása után az EDA-ban, a Demokratikus Baloldal szervezetében aktivizálta magát. 1981-ben és 1985-ben is parlamenti képviselőnek választották a Pánhellén Szocilaista Mozgalom (PASZOK) színeiben. 1984-ben az Európai Parlamentbe került be a PASZOK listáján. Később a szocialistákból is kiábrándult, és ezután különböző - nagyjából bázisdemokratának nevezhető -, alternatív baloldali kezdeményezések elindítójává vált, 2002-ben pedig megalakította az Aktív Polgárok, radikális baloldali csoportosulását.

Számos újságcikket, könyvet írt közben Glezosz, és mindeközben feltaláló is volt: áradások és talajerózió elleni védműveket épített, vízvezetékeket létesített, nyelvészettel is foglalkozott. 1963-ban Lenin Béke-díjat is kapott. Idén márciusban újra aktivizálta magát Glezosz. Részt vett egy tiltakozó demonstráción Athénban, ahol a rendőrség könnygázt fújt az arcába. Glezosz ezután rövid ideig kórházba is került.