Csorba László, a múzeum főigazgatója megnyitó beszédében a Bécsben szolgáló magyar testőrök kulturális missziójáról beszélt: mint mondta, ezek a kiművelt katonatisztek szolgálati idejük lejártával jellemzően hazatértek Magyarországra, és az itteni közösségek javára fordították az Európa, sőt a világ egyik legfontosabb udvarában elsajátított tudást. Közéjük tartozott többek között Bessenyei György és Kisfaludy Sándor is.

Holló József nyugalmazott altábornagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója A testőrség mint a katonai szolgálat elitje címmel tartott előadást, melyben kiemelte: a testőrség nem munka, hanem egész embert kívánó hivatás volt, nemcsak a nap 24 órájában, de az év 365 napjában.

Külső feltételek

A 18-19. századi testőröknek szakmai alkalmasságuk mellett külsőleg és viselkedésükben is a legmagasabb elvárásoknak kellett megfelelniük - idézte fel Holló József . "Általános elvárás volt a makulátlan egészség és testi épség, a legalább 180 centiméteres testmagasság. Dohányozni is tilos volt, hogy az egyenruha illata kellemes maradjon. A testőröknek mindig feddhetetlenül kellett viselkedniük és szavaikat is gondosan meg kellett válogatniuk: a káromkodást például súlyos pénzbüntetéssel sújtották. A regula szerint tilos volt 'ledér nők társaságát keresniük vagy ilyen nőket kvártélyukon fogadniuk'. Az persze más kérdés volt, ha az udvarnál egy magas rangú nő szemet vetett egyikükre" - ecsetelte Holló József.

A Hadtörténeti Múzeum főigazgatója arra is kitért, hogy a testőröknek szolgálatuk alatt folyamatos továbbképzéseken kellett részt venniük, ahol nemcsak katonai témákban pallérozódtak, hanem általános műveltségüket és nyelvismeretüket is fejlesztették vagy épp táncórákat vettek.

A Magyar Nemzeti Múzeumban látogatható kiállítás áttekinti a magyar testőrség szerteágazó történetét az 1760-as kezdettől egészen napjainkig, a rendszerváltáskor alakult Köztársasági Őrezredig, melynek tevékenysége kiterjed a fontos épületek és a közjogi méltóságok védelmére, valamint díszőrségi feladatok ellátására és a Szent Korona őrzésére is.

Két híres testőríró

A konferencia és a kiállítás kapcsán érdemes megemlíteni két híres testőrírót is. A testület tagja volt ugyanis Kisfaludy Sándor és Bessenyei György. Kisfaludy Napóleon fogságába is esett Itáliában, ahová éppen azért került, mert tiltakozott a túlzott szigor ellen, mire Splényi báró büntetésből kizáratta a testőrségből, és Milánó védelmére küldte. Milánót azonban nem tudták megvédeni az osztrákok. Kisfaludy a francia fogságban ismerkedett meg többek között Rousseau műveivel. Ám őt nem a társadalmi szerződés elmélete fogta meg, hanem az Új Heloise nyomán írta meg érzelmes irodalmi műveit, többek között a "Himfy szerelmei"-t. Később a Rajnánál újra az osztrák seregben harcolt, Magyarországra hazatérve pedig komoly irodalmi karriert futott be.

A másik híres testőríró Bessenyei György volt, akinek 1772-ben megjelent Ágis tragédiája című művétől számítja az irodalomtörténet a magyar felvilágosodás kezdetét. Bessenyei 1773-ban betegsége miatt, gárdahadnagyi rangban megvált a testőrségtől.