szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Lehet-e a XXI. század elején pénz nélkül, önellátó módon élni egy alföldi tanyán, kivonulva a civilizációból? Erre a kérdésre keresi a választ Paulovics Péter szegedi biológus immár két és fél éve a tápéi réten, ahol azt is megtudta, hogy a legnagyobb ellenfél a mezei pocok.

- 2005 novemberében ültettem ide az első gyümölcsfát, amikor még nem is volt a tanya az enyém - kezd bele a történet mesélésébe a biológus. - Egyszer a tápéi komp felől kerekeztem erre, amikor megláttam a romos tanyát. Megtetszett a környék: az érparton magasodó, a helyiek által Sírhegynek nevezett domb, az orgonabokrok, az akácok és a mezei szilek.

Végül 2007 decemberében vette meg az épületet és a hozzá tartozó kéthektárnyi földet. Paulovics Péter korábban környezet- és természetvédelemmel foglalkozott, de - mint bevallja - csalódott a civil mozgalmakban is. Véleménye szerint ezek a szervezetek - jóllehet valamiféle ellenőrző szerepet kellene betölteniük - nem bírják a versenyt az állami és a gazdasági szférával, és jelentős eredményeket sem tudnak elérni.

- Negyvenhárom éves vagyok, viszonylag függetlenül élek. Bár feleségem van, gyerekeim nincsenek, így megtehettem, hogy kivonulok a civilizációból. Persze az elszakadás nem teljes, bejárok Szegedre, keddenként pedig Makón énekelek egy vegyes karban, ez egyébként régi vágyam volt - mondja.

Nincs áram, víz és gáz

A tanyán nincs áram, gáz és víz sem, így rezsire nem kell költeni. Az ökológus számításai szerint egy két-három hektáros földterület elég lehet arra, hogy ellásson élelemmel egy öt-hat fős családot. Tízhektárnyi gyepen megterem annyi takarmány, hogy néhány birka és tehén ellegyen belőle, az állatok pedig legalább öt családnak elegendő tejet tudnak biztosítani. A ház körül megterem a zöldség, a gyümölcsfák is rengeteg termést adnak, ráadásul nem csak azt lehet megenni, ami a veteményesből kikerül. A gyomnövényként vadon növő fényes labodából például kiváló, a spenóthoz hasonló főzelék készíthető, a keszegsalátából, az útszéli zsályából saláta lesz, ahogy a vadsóskából is, bár ez utóbbi főzve is finom - magyarázza Paulovics Péter.

A kertben megterem a bab, a paradicsom, a borsó - az utóbbi a legszebb a környéken az idén, titka, hogy már ősszel elültette -, sok fűszer- és gyógynövény. A domb környékén a biológus vagy harminc gyümölcsfát ültetett, igyekezett olyan fajtákat választani, amelyek jellemzőek a Tisza-Maros vidékére, így hamarosan terem majd a magyar kajszi és a bőralma is. Hosszú távra tervez, több száz diót is elültetett, de ezekből egyelőre még csak két-három csemete indult növekedésnek.

Építési technika néprajzi könyvekből
   
Maga a terület elég száraz, nem igazán zöldségtermesztésre való, nyaranta öntözni kell. A tanya gémeskútja a kezdetben erre sem volt jó, túl sósnak bizonyult a vize, de a háromévi rendszeres merés megtette a hatását, a növényeknek ma már jót tesz, inni azonban nem lehet belőle. Ivóvízért a másfél-két kilométerre lévő artézi kutakhoz jár Paulovics.

A legkomolyabb veszélyt azonban nem az időjárás jelenti a terményekre, hanem a vadak. Tavaly az őzek nekiestek a facsemetéknek, a mezei pockok megdézsmálták a veteményest, tavaly pedig az aszály idején megették szinte az összes elültetett tölgymakkot.

Paulovics Péter szerint az önellátás titka a tudás, ma azonban már nyolcvan-kilencven évesek azok az emberek, akik egykor tanyán születtek, ott is nőttek föl, és már gyerekként elsajátították azokat az ismereteket, amelyek ehhez az életmódhoz szükségesek.

A biológusnak így sok mindenre magának kellett-kell rájönnie, bár segítettek a barátok és a szakirodalom is. Így volt ez a házépítéssel is: az ökológus téli lakóhelye egy néhány négyzetméteres, hagyományos paticsfalú ház, amelyet saját maga épített. A vesszőkből font vázra mintegy húsztonnányi szalmával kevert agyagos sarat vitt föl, a fedelet ágasfák tartják, a tetőre pedig az érparton vágott nád kerül majd. Az építési technikát néprajzi könyvekből leste el: mint felidézi, a honfoglalás idején hasonló házakban laktak elődeink, és még a múlt században is készültek ilyen gazdasági épületek.

Amiről a legnehezebb lemondani
 
Büszkesége egy saját készítésű búbos kemence, amelyet téli fűtés mellett sütésre is használ. Talán idén nyáron már kenyér is készülhet benne. S mi az, amiről a legnehezebb volt lemondani? - Dohányozni nem dohányoztam soha, szőlőt már ültettem, a borkészítést egyszer majd megtanulom, teát gyógynövényekből főzök. A tejeskávé hiányzott reggelente, de rájöttem, egy kanál méz a langyos tejbe pótolja az érzést - válaszolja mosolyogva a biológus, hozzátéve, hogy a húsevés az, amit nem tudott föladni, a csirkepaprikás az egyik oka, hogy hetente bejár a városba.

- Az állatok tartása a következő lépés. A tapasztott falú tyúkól váza már elkészült, a nyulak és a galambok is megélnének itt. A jószágot azonban nem lehet magára hagyni, ráadásul egy róka is jár erre - meséli, egyszersmind elárulva, hogy a teljes önellátás érdekében még akad némi tennivaló a következő években.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
hvg.hu Napi merítés

Euró: egy ország nélküli pénz nem életképes

Egy periférikus, gazdasági és politikai szempontból is jelentéktelen ország csődje elég volt ahhoz, hogy végre mindenki számára világos legyen: egy ország nélküli pénz nem életképes. Az Európai Unió megpróbálta a politikai unió nélküli monetáris uniót létrehozni, de kiderült: vagy mindkettő kell, vagy egyik sem – véli a Geopoly blog szerzője.

MTI Kult

Aprópénzért adtak el egy Leonardo-rajzot?

Kártérítési pert indult a Christie's aukciós ház ellen, mert XIX. századi német rajzként, a lehetséges ár ezredrészéért adott el egy művet, amely a volt tulajdonosa szerint valójában Leonardo da Vinci alkotása volt - jelentette a The Guardian brit napilap internetes kiadása.