Egy hordozható számítógépnél korántsem mindegy, meddig bírja szusszal, ha dolgozni akarunk. A MacBook Pro korábbi változatai két videokártyát tartalmaztak, amelyek között „manuálisan” válthattunk, mégpedig az Energy Saver beállításoknál. Ha inkább hosszú üzemidőre volt szükségünk (mondjuk interneteztünk vagy írtunk), akkor átkapcsolhattunk az NVIDIA GeForce 9400M-re és a visszafogottabb teljesítményre, ha pedig játszani támadt kedvünk, vagy pro alkalmazásokat futtattunk, akkor átállhattunk az NVIDIA GeForce 9600M GT-re, és kihasználhattuk a MacBook Próban megbújó minden erőt.
Nos, az új változat hasonló elvet követ, azonban itt már nem nekünk kell kitalálnunk előre, hogy mire van szükségünk, majd egy log out kíséretében váltani, hanem a gép teszi ezt meg helyettünk. Automatikusan vált a két videovezérlő között (Intel HD Graphics és NVIDIA GeForce GT 330M), és mi ebből semmit nem veszünk észre.

A dolog előnye, hogy így kényelmesen hódolhatunk elfoglaltságunknak, és a hétköznapi használat során van esélyünk arra, hogy tényleg elérjük a beígért 8-10 órás akkuidőt. Ha viszont játszunk, vagy más, erőforrás-igényes munkát végzünk, a teljesítménnyel nem lesz gondunk, és ehhez nem kell átállítanunk semmit.

A nálunk járt 15”-os változat amúgy is egy bivalyerős példány volt. Intel Core i7 (M 620, 2.66 Ghz) processzorral, 4 GB RAM-mal és a fentebb említett videovezérlőkkel (512 MB grafikus memóriával) áll szolgálatba, miután kivettük a dobozából. A memóriát 8 GB-ig bővíthetjük, ami egy notebook esetében már igencsak tisztességesnek mondható.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a videovezérlők közötti automatikus váltás kikapcsolható, ilyenkor a gép az erősebb gyorsítót használja, vagyis valamivel gyorsabban leeszi az akkut.

Sok minden változatlan
A külsejét tekintve gyakorlatilag semmi lényeges változás nincs az unibody alumínium házon az elődökhöz képest, bal oldalon is nagyjából a megszokott dolgokat találjuk: SD/SDHC kártyaolvasó, MagSafe csatlakozó, Ethernet csatlakozó, egy FireWire 800 port, egy Mini DisplayPort a külső monitor csatlakoztatásához, két USB 2.0 csatlakozó, audio ki- illetve bemenetek. Kommunikálni Bluetooth 2.1 +EDR és Wifi 802.11n segítségével tudunk, és persze megvan a szokásos iSight webkamera is. A 15”-os kijelző LED-es háttérvilágítást kapott, és alapból maximum 1440 x 900-as felbontással használható, de – pluszpénzért – kérhetjük olyan kijelzővel is a gépet, amely 1680 x 1050-es felbontáson működik, sőt némi felárért még a tükröződő (glossy) üvegfelülettől is megszabadulhatunk, és használhatunk matt képernyőt. Háttértárként az általunk látott változatban egy 500 GB-os, 5400 rpm-es merevlemez szolgált. HDMI csatlakozás továbbra sincs, Blu-ray meghajtó helyett pedig még mindig be kell érnünk a DL DVD-íróval.

Az automatikus váltás ki is kapcsolható

Egy másik probléma pedig, hogy bár az új gép sokkal erősebb akkut kapott, így tovább bírja, mint az elődei, cserébe viszont le kell mondanunk arról, hogy házilag cseréljünk akkut a gépben, ha megadja magát.

Nem lehet megakasztani…
Bár nem valószínű, hogy bárkit meglepne, miszerint a legújabb MacBook Pro gyorsabb, mint az elődei, a cikkben látható mérési adatok alapján azért talán jól látszik, hogy bizonyos esetekben sokkal jobban teljesít az i7-es verzió.

Munkára szinte tökéletes a gép, akár HD videók feldolgozására is bátran használhatjuk. A tesztek során AVCHD videókat vagdostunk, és az új gép sokkal pattogósabban kezelte például a real-time effekteket, mint az ellenfélként használt korábbi változat (Core 2 Duo, 4 GB RAM-mal és GeForce 9600M gyorsítóval).

A Compressorban viszont érdekes módon a régi gépnek ment jobban a munka, igaz, nem sokkal, de azért rávert az i7-esre, akár Final Cut projektet véglegesítettünk, akár egy Apple TV formátumú videót konvertáltunk át az iPhone-nak megfelelőre. Igaz, a régi példányon a végére már tojást lehetett volna sütni, míg az új még csak fel sem zúgott, mondhatni hűvös nyugalomban végezte a dolgát. Ráadásul a Compressor nem kifejezetten jó tesztalany (közismerten nem kapkod) és hát igazán kihasználni inkább clusterben lehet.
A Motion esetében már a fiatalabb MacBook Pro volt gyorsabb a renderelésben, ráadásul majdnem fele annyi idő alatt végzett a melóval, mint az előd.

A QuickTime-ban a konvertálás is jobban ment neki, ott szintén majdnem fele annyi idő alatt befejezte a full HD anyag iPhone-ra konvertálását, mint a korábbi gép.
Persze a videók vágásához sosincs elég erős hardver, és a legjobb clusterben renderelni, de ha kell, a magányos MacBook Pro is tökéletes társ lehet (legfeljebb a merevlemez sebessége és mérete szab határt).

A Photoshop CS5 64 bites változata és az Aperture 3 problémamentesen futott a gépen, és persze hétköznapi feladatokkal, vagyis böngészéssel, videonézéssel, képszerkesztéssel, iTunes- és iMovie-használattal még csak megakasztani sem lehet. Ha egyszerre tesszük mindezt, akkor sem indul vészes melegedésnek. Nagyon ráfaragni tehát munka szempontjából nem lehet vele. Minden villámgyors, és a tesztek alatt az akku is kifejezetten jól bírta, érezhetően lassabban „eresztett le” a korábbi változatoknál.
Próbaképpen megkíséreltük megizzasztani öt full HD videó folyamatos (loop) lejátszásával, de egyetlen pillanatra sem akadt meg. Ezzel szemben az ellenfélként használt Core 2 Duós MacBook Pro azért ha nem is vészesen, de érezhetően dobálta néha a képkockákat és nekilátott „fűteni” is.

Nem tudtunk dönteni, melyiket nézzük... :)

Igaz is, az i7-es MacBook Pro, bár erős igénybevételnél még mindig melegszik a csatlakozók felőli oldalon, azért már egy 3D-s játék vagy komolyabb munka közben sem éri el azt az „égető fokozatot”, amit a tesztünkhöz is használt előd.
Játszani is tökéletes választás lehet a gép, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy épp az elmúlt napokban vált elérhetővé a Steam nevű online játékbolt maces változata, vagyis mostantól jó esélyünk van arra, hogy egyre több nagynevű játékkal találkozzunk az OS X platformon is, és azokat végre kényelmesen szerezhessük be bárhol a világon.
E nagyszerű gépnek persze árnyoldala is van, ez pedig nem más, mint az ára: 600 ezer forintot kell érte otthagynunk. Persze ezért a szokásoknak megfelelően előre telepített OS X (10.6.x) rendszer és iLife multimédia csomag fogadja a felhasználót, közvetlenül az első indítás után.
Vannak persze olcsóbb változatok is, az i7-es verzió értelemszerűen a legerősebb a jelenlegi felhozatalban. Aki egy strapabíró, kényelmesen használható és meggyőző teljesítményre képes hordozható munkagépre vágyik, annak hosszú távú befektetésként (2-3 évre) akár ezt az összeget is megérheti.