A használtszoftver-kereskedelem lehetősége azóta adott, amióta bárki, aki szoftvert használ úgy dönt, hogy felhagy az adott termék használatával, és szeretne attól megválni. Mi az oka mégis annak, hogy bár a leírt helyzet évtizedek óta a magyar IT-piacon is fennáll, sem a használt szoftverek eladása, sem azok megvásárlása iránti igény nem nyert teret az utóbbi évekig?
Bár teljesen kézenfekvő lenne, hogy egy piaci szereplő igyekszik megválni egy olyan eszköztől, amely feleslegessé vált számára, és amelynek értékesítéséből bevételt remélhet, egy másik piaci szereplő pedig, ha adott – azonos minőségű – termékhez olcsóbban juthat, igyekszik az olcsóbbat megszerezni; a szellemi termékek esetében a helyzet mégsem ilyen egyszerű. Pedig ha jobban belegondolunk, amikor az ember vesz egy könyvet (és ily módon egy szellemi termék műpéldányát szerzi meg), és miután elolvasta többé nem tart rá igényt, nyugodtan eladja egy antikváriumban. Az antikváriumban keresgélő olvasni vágyó pedig megveszi a „megtalált” könyvet. Ekkor fel sem merül a gondolat, hogy az ügylet során bárki szerzői joga megsérült volna.
A kérdés pedig egyenesen következik ebből: megteheti-e ezt egy szoftverfelhasználó is, vagy, mert a szoftver mégsem könyv, tartania kell valamitől?

Jogszerű szoftverértékesítés
Az esetek hasonlósága a válaszok hasonlóságát sejteti, de először maradjunk csak biztonsági játékosok. A korrekt szoftverfelhasználó elolvassa az értékesíteni kívánt szoftverek licenceit (felhasználási szerződéseit), hiszen azok rögzítik azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyeket a szoftverhasználat során figyelembe kell vennie, és ahogy azokat betartotta az aktív használat során, szeretne azoknak a nem használt szoftver értékesítése során is megfelelni. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy átadhatja-e a szoftver felhasználására kapott engedélyt másnak (természetesen úgy, hogy ezzel jogsértést sem ő, sem a vevő nem valósít meg).
A szerződés sok esetben maga ad erre vonatkozó iránymutatást, tehát az abban foglalt rendelkezések betartásával a szoftver értékesítésének nincsen semmi akadálya. Ha a licenc azt mondja, hogy a felhasználási engedély (az adott szoftver használatának joga) harmadik személy számára átengedhető, ezt a felhasználó minden további nélkül megteheti. Ha a szerződés úgy rendelkezik, hogy az átadáshoz a gyártó hozzájárulása szükséges, e hozzájárulás beszerezésére van szükség. Amennyiben a licenc az átruházás kérdéséről nem rendelkezik, a jogtulajdonos hozzájárulásának kérésére – az utóbbi esethez hasonlóan – lehetőség van, mivel azt a szerzői jogi törvény rögzíti.

E tálcán kínálkozó lehetőséget lovagolja meg a second hand szoftverpiac, és ebből kovácsolhat magának előnyt az IT-költségek csökkentésére törekvő vállalkozás is. Ahogyan a fentiekből látható, a tranzakció során semmilyen jogszabály megkerülése nem valósul meg, egyszerűen csak az történik, hogy az egyik felhasználó megválik feleslegessé lett eszközétől, a másik pedig megvásárolja azt. Mindezt úgy teszik, hogy megfelelnek a szoftvergyártók – sokszor a jogszabályokban foglaltaknál terhesebb kötelezettségeket megállapító – feltételeinek.

Aki keres, az talál
Ha körülnézünk a szoftverlicencek sokféleségében, a dobozos szoftverek esetében többnyire úgy rendelkezik a jogtulajdonos, hogy a hozzájárulása nélkül átadható a szoftver műpéldánya és a felhasználási engedély harmadik személy számára. A mennyiségi szerződések esetében ennek ellenkezője tapasztalható, azaz az átruházáshoz a gyártó hozzájárulásának megszerzése is szükséges. Azonban ahogy az antikváriumok begyűjtik a könyveket, és eladják azokat az új olvasóknak, úgy intézik a használt szoftverekkel kapcsolatos adminisztrációt a second hand szoftverkereskedelemmel foglalkozó cégek. Az új felhasználónak annyi a dolga, hogy válogasson a „régi” szoftverek között, és rámutasson a keresett programokra.

És hogy mit kereshetünk? Hiányzó frissítési alapokat, alaplicencekhez frissítéseket, operációs rendszereket olyan számítógépekhez, amelyek ezek nélkül kerültek beszerzésre, kiegészítő szoftverpéldányokat rendszerbővítés, felhasználószám-növekedés esetén, vagy csak olyan termékeket, amelyek másoknak valamiért (például platformváltás, virtualizáció, a társaság megszűnése miatt) feleslegessé váltak. A használt szoftverek beszerzése költséghatékony megoldás egyrészt az alullicencelés rendezésére, másrészt az új igények kielégítésére.

Bátraké a szerencse
Most pedig jusson eszünkbe, hogy eddig csak biztonsági játékot játszottunk!
Az eddig bemutatott, a szoftvergyártók szájízének is megfelelő, konfliktusmentes lehetőségeken túl léteznek további egyértelmű és kevésbé egyértelmű jogi lehetőségek. A szerzői jog tartalmaz ugyanis egy olyan rendelkezést (esetünkben az Európai Gazdasági Térség vonatkozásában), amely rögzíti, hogy a szoftver műpéldányának forgalomba hozatalát követően a jogosult a terjesztés jogát a későbbiekben nem gyakorolhatja. Ez az ún. jogkimerülési szabály egy olyan törvényi garancia, amelyet a felhasználási szerződés rendelkezése sem zárhat ki, vagyis a gyártó érvényesen nem korlátozhatja (nem kötheti hozzájárulás adáshoz és nem tilthatja meg) a szoftver műpéldányának jogszerű megszerzőjét abban, hogy szoftverét értékesítse.

A rendelkezés nem új keletű, azonban a szoftver esetében – feltehetően a műfajta „mássága” és a dologi műpéldány nélküli használat elterjedtsége miatt – eddig ritkán került sor az alkalmazására (különösen Magyarországon). De bármennyire fájdalmas is egyesek számára, a lehetőség adott, és a gyártók nem tehetnek semmit, ha vannak, akik élnek ezzel a lehetőséggel, és a szoftverértékesítés hagyományos formái mellett e szabály alkalmazásán alapuló új, gyártók által nem kontrollált értékesítési módokat alkalmaznak.
Az pedig biztos, hogy a tálcán kínálkozó lehetőségeket sokan megragadják, ami a használtszoftver-piacnak, így a felhasználóknak biztosan kedvez. Sőt vannak olyanok is, akik nemcsak a tálcán kínálkozó, hanem a rejtett lehetőségeket is megkeresik, így a jogkimerülési szabály műpéldányhoz kötöttségén túllépve, egyenesen odáig mennek, hogy mennyiségi szerződéseket darabolnak fel, és értékesítik az abban biztosított szoftvereket gyártói hozzájárulás nélkül! Ez utóbbi megoldás pedig – bármennyire is abszurdnak tűnik – nem feltétlenül fejvesztett próbálkozás, mivel egyes bíróságok határozatai már igazolták az ilyen ügyletek jogszerűségét.
És bátraké a szerencse: e gyakorlat megerősödése akár oda is vezethet, hogy használtszoftver-kereskedők fognak mennyiségi szerződéseket kötni, annak érdekében, hogy annak „darabjait” adják tovább a felhasználók számára, akik így a kereskedő beszerzési áránál kedvezőtlenebb, azonban az eredeti gyártói árnál alacsonyabb díjért juthatnak szoftverhez. Feltéve természetesen, ha a gyártók e tendenciák hatására nem csökkentenek árat, vagy nem találnak ki olyan kompetitív modelleket, amelyek a használt szoftverek árával versenyképes díjért biztosítnak szoftvert a felhasználó számára. Egy biztos: érdemes odafigyelni a használtszoftver-piacban rejlő lehetőségekre, hiszen a felhasználó ezekkel csak nyerhet!