Androidos okostelefonból mostanra már meglehetősen sok született, és a tendencia nem is változik, sorra jelentik be a gyártók az újabbnál újabb modelleket. Az LG esetében sem a GW620 jelenti a csúcsmodellt, ez inkább a korábban nálunk is tesztelt T-mobile Pulse kategóriája, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az LG aprósága beépített QWERTY billentyűzetet is kapott, amelyhez a telefon oldalirányú szétcsúsztatásával férünk hozzá. Ezzel tehát máris több az LG készüléke, ráadásul gyorsabbnak is tűnik, mint a Pulse, bár ez utóbbin sokat javított, hogy nemrég megkapta a legújabb Android-változatot, és a frissítés mind funkciók, mind sebesség tekintetében megdobta a T-mobile telefonját (amely persze nem T-mobile gyártmány…).
No, de ne kalandozzunk el Pulse-irányba, ha már az LG GW620-ról van szó! Az LG kütyüjén ugyan még 1.5-ös rendszer üldögél, ennek ellenére nem kell rögtön a felejtős kategóriába sorolni, mivel a mérnökök kissé megbütykölték a rendszert. Így azután alkalmassá vált a beépített vakus, 5 megapixeles, autófókuszos fényképezőgép használatára is, amelyre ugye a korai Android amúgy alkalmatlan lenne. De kiegészítő szoftverek formájában is mellékelt sok plusz funkciót az LG, például egy jól használható médiatallózót a képek és videók rendszerezésére, megtekintésére, arról az apróságról nem is szólva, hogy a telefon DivX videókat is lejátszik, mindenféle külön telepítés nélkül.

Kicsit a felületet is megbuherálták, választhatunk például LG- vagy Android-stílusú asztalkezelőt, bár apró grafikai különbségen és az alkalmazások elérésére szolgáló gomb elhelyezkedésén kívül igazán lényeges különbség nincs, csak annyi, hogy az alkalmazások elrendezése az egyik esetben kategóriákra van osztva, a másikban pedig betűrendben. És persze vannak LG-s ikonok. Jujj, de klassz…

Akkor most még egy utolsó megjegyzés, és azután leszakadunk a rendszer kérdéséről: elvileg lesz 2.2-es frissítés a GW620-hoz, de dátumot nem tudunk. Mindenesetre az 1.5-ös magyarul, és mint írtuk, sok szempontból kiegészítve fut a telefonon, méghozzá jó tempóban, szóval hacsak valamiért (mondjuk a Flash miatt?) nem ragaszkodunk a legújabb Androidhoz, akkor teljesen jól elleszünk ezzel a készülékkel is.

Jól eltalált darab
Külsőre a telefon nem hoz semmi extravagáns dolgot, nem hivalkodó, inkább olyan kis hétköznapi, de ízléses. A 3”-os, 320x480 pixel felbontású kijelző bőven elég arra, amire a készüléket tervezték: jól hordozható, de azért multimédiára is alkalmas zsebkütyü.
A ház jól össze van rakva, nem nyekereg, a billentyűzet pedig kényelmesen tolható oldalra, viszont feleslegesen nem indul meg, ha nem akarjuk.

Az előlap alsó részén két érintős gombot találunk (home és vissza gomb), illetve egy nyomógombot, amellyel a helyi menüt hívhatjuk elő. Az érintőgombok sajnos nagyon gyorsan reagálnak, ami így persze furán hangzik, de amikor az ember már többszöri alkalommal ugrik vissza egy menüt vagy weboldalt, mert véletlenül hozzáért a jobb oldali vissza gombhoz, az bizony bosszantó. Az érintős kijelző szintén gyorsan reagál, így a funkciók, alkalmazások használata mindenféle erőlködés nélkül megy, legfeljebb akkor akad probléma, ha valamiért a rendszer megakad egy pillanatra, mi pedig közben már nyomunk arra, aminek "ott kellene lennie". De ezt szerencsére nem adja elő gyakran.

Multitouch nincs, de például a képnézegető rendkívül kényelmesen használható így is, beleértve a képek lapozgatását, nagyítását is.
A készülék bal oldalán találjuk a MicroUSB csatlakozót és a hangerő-szabályozót, jobb oldalon a fényképezőgép exponáló gombját és a médialejátszót elindító gombot, illetve a MicroSD bővítőhelyet, utóbbit korrekt módon eltakarva. Felülre a 3,5-es füles csatlakozó és a ki-/bekapcsolásra szolgáló, illetve a képernyőzár funkciót is magának kisajátító gomb került.
A beépített billentyűzet nyomáspontja teljesen rendben van, ahogy a billentyűk nagysága is. Sajnos magyar ékezetes karaktereket nehézkesen írhatunk csak vele, de a GW620 nem is hordozható iroda. Levelet, SMS-t azonban könnyen begépelhetünk, és ilyenkor nem akkora tragédia az ékezetek hiánya, még akkor sem, ha magyarul írunk valakinek.

Amúgy is jobban járunk a fizikai billentyűzettel, mert a szoftveres megoldás a telefonoknál megszokott számbillentyűket utánozza, szóval nehézkesebb vele szöveget „gépelni”.

Multimédia és extrák
A sima androidos zenelejátszón kívül más szórakozási lehetőségünk is van a telefonban, például a beépített FM rádió. Videókat is nézhetünk, ráadásul az LG ennél a telefonnál is figyelt a DivX videók lejátszásának lehetőségére, de sajnos elég válogatós a kicsike, nagyobb felbontású anyagokat nem hajlandó elindítani, így kedvenc filmjeinket érdemes átmásolás előtt megfelelő formátumra konvertálni így is.

Természetesen az Androidhoz félelmetes mennyiségű alkalmazást tölthetünk le itt is, beleértve további médialejátszókat, lifestyle alkalmazásokat, kép-effektezőket és még megannyi egyéb jópofa, ingyenes dolgot (sajnos itthon egyelőre az ingyenesen különösen ott a hangsúly, mert vásárolni még nem lehet az Adnroid Marketben).
Természetesen a Google minden online szolgáltatásával (Gmail, GDocs stb.) kényelmesen összedolgozik a telefon, a címjegyzék szinkronizálása az online adatokkal például egy-két mozdulat.
Ahogy az elején említettük, fényképezőgép is van a kütyüben, egy 5 megapixeles darab, segédfénnyel ellátva. Nem egy csodadarab, de mobil viszonylatban elfogadható - kicsit fátyolos - képeket készít (a telefonnal készült képek letölthetők itt), ráadásul rengeteg témamód és beállítás közül választhatunk. Videót sajnos csak 320x240-es felbontásban tudunk vele felvenni, ami manapság már gyengének számít. Internetezni, böngészni, Youtube-ot nézni, közösségi életet élni kényelmesen lehet a kis telefonon, persze a felbontás és a kijelző méretének korlátai mellett.

Mindent egybevetve, az LG GW620 a maga 60 ezer forint körüli árával még a fent felsorolt hiányosságok ellenére is jó vételnek számít. Jól használható apróság azoknak, akik szeretnék kihasználni az Android nyújtotta előnyöket (különösen, ha egyszer tényleg kijön rá a 2.2-es frissítés).