Saját kutatásunkban csupán az olvasással (és filmnézési szokásokkal) kapcsolatos néhány kérdést vizsgáltunk – abból kiindulva, hogy a műveltség megszerzésének talán legfontosabb forrása az írott szó.
Furcsa módon mintha az utóbb időben háttérbe szorult volna a hagyományos, „általános műveltség” kérdése a konkrét, gyakorlatban jól használható ismeretek, „kompetenciák” emlegetésével szemben. A témakörben fogódzót keresve bukkantunk az interneten Knausz Imre: Műveltség és demokrácia című munkájára, ebből idéznénk pár ideillő gondolatot.
Miért van, miért lenne szükség „általános műveltségre”?
„…Ha nem rendelkezünk olyan műveltséggel, amely háttértudásként működve elősegíti az aktuális vitatémák értelmezését, akkor az „újságolvasás” (tévénézés, internetböngészés, rendezvényeken való részvétel) csak arra szolgál, hogy kitegyük magunkat mások befolyásoló szándékainak…”

Szintén nagyon fontos pontra tapint rá akkor a szerző, amikor a ránk zúduló információk kritikus értékelésére hívja fel a figyelmet. Ez egyúttal válasz lehet a fiatalok részéről nem ritkán elhangzó „miért jó, miért érdemes olvasni?” kérdésre is

„Nem elég tehát azt mondani, hogy a kritikai olvasás képességére kell megtanítani a fiatalokat. Ez fontos cél, de látni kell, hogy a szöveggel szembeni kritika csak másik szövegre, szövegekre támaszkodhat.”

Mivel az információk javarészét – nyilvánvalóan – az internetről szerzi az online generáció, ezért tartottuk lényegesnek azt a kérdést, tudják-e, hogy a kapcsolattartás, szörfölés veszélyeket is rejthet.

Fenti ábrából kitűnik, hogy meglehetősen magabiztosak, hiszen 43%-uk azt állítja: ki tudja szűrni a durva dolgokat. 39%-uk tartja magát felkészültnek, hiszen szerintük csak akkor veszélyes a net, ha valaki naiv. Ezen adatok alapján hihetőnek tűnik, hogy felkészültek, elővigyázatosak – mielőtt azonban elégedetten hátradőlnénk, lássunk néhányat a „Mennyire megbízható az internet?” kérdésre adott válaszokból, és máris némileg árnyaltabbá válik a kép:
„A híreknek, amiket az interneten írnak nagy része igaz”
„Van benne jó és hamis hír is (kacsák), de amúgy a többségük megbízható.”
„Csak annak a szavában bízok, akit ismerek, interneten nehéz megismerni az embert”
„Ha hivatalos, akkor igaz. A nem fontos személyek csak hazudnak a másik embernek!”
„Megbízom, hogy ne bíznék így legalább nem kell megbeszélnem a dolgokat.”

A történelmünk, irodalmunk, nemzeti kultúránk ismerete aligha képzelhető el az erről szóló könyvekkel (akár elektronikus formában), és más alkotásokkal való megismerkedés nélkül.

„A humán műveltség hasznát alátámasztó leggyakoribb érv arra a szerepre hívja fel a figyelmet, amelyet a kollektív emlékezet a közösségi integrációban betölt. Egyetlen közösség sem lehet meg a saját történetére vonatkozó közös tudás nélkül, amely az összetartozást mintegy kézzelfoghatóvá teszi.”

Számos veszélyt rejteget a műveltség fogalmának kizárólag gyakorlatban használható ismeretekre való transzformálása, ezek közül az egyik legveszedelmesebbet fogalmazza meg az alábbi utolsó idézetünk:

…a műveltség igazi ellentéte – a műveletlenség – nem egyszerűen tudatlanságot jelent, hanem sokkal inkább azt a meggyőződést, hogy meglévő korlátozott tudásunk elégséges…

Kérdés, vajon akár az online generáció tanárai, akár a tagjai tisztában vannak–e ezen problémákkal?

Ezen kis elméleti kalandozás után kezdjük a kutatási eredmények értékelését az érdeklődési kör feltérképezésével.

A kapott adatok a hagyományosnak mondott fiú-lány értékrendet követik. Teljes érdektelenség mutatkozik a politikával ka

pcsolatos oldalakkal szemben, és alacsonyak az értékek a napi hírekkel foglalkozó weblapok iránt. Ez talán magyarázható azzal, hogy az általuk fontosnak tartott dolgokról a közösségi oldalakon értesülnek? A lányok körében meglehetősen népszerűek az ezotéria, horoszkóp, jóslás témakörökkel foglalkozó site-ok, míg a tudományos és ismeretterjesztő oldalak mindkét nem esetében a nem túl népszerű híroldalak látogatását is alulmúlják…

A webes érdeklődésen kívül fontosnak éreztük, hogy a kérdőívben szerepeljenek olvasásra, filmnézésre vonatkozó kérdések is. Elsőként azt kérdeztük meg e tárgyban,  hogy mennyi időt töltenek naponta olvasással. A diagramból látható, hogy a fiúk 56,7%-a, a lányok 43,3%-a nem szeret olvasni – azaz a fiúk olvasási hajlandósága jelentősen alatta marad a lányokénak.

Az olvasók között minden kategóriában jóval nagyobb a lányok aránya – sokkal többet olvasnak, jobban szeretnek olvasni, mint a fiúk.

Amennyiben iskolatípusonként vizsgáljuk az olvasáshoz való viszonyt, látható, hogy a legtöbb potenciális olvasó a főiskolások, egyetemisták közül kerül ki, ezt követik a gimnazisták, az általános iskolások. Ha a sor végén lévő szakiskolásokat hasonlítjuk a felsőoktatásban tanulókhoz, 79%-44% a százalékos arány természetesen az idősebbek javára – tehát valamiféle polarizálódás látszik végbemenni.
Akik a kérdőív e témában első kérdésére: „Szeretsz-e olvasni?” igennel válaszoltak, további kérdéseket is kaptak. „Írd le az utoljára olvasott 3 mű címét!”
Összesen 23 diák, azaz a teljes mintából csak 2,3%-uk nevezte meg kérdésünkre a legutóbb olvasott regények szerzőit, és/vagy címét, amit a magunk részéről elég szomorú tényként könyveltünk el. (2 gimnazista, 5 szakközépiskolás, 12 általános iskolás, 2 egyetemista, 2 szakiskolás)

Ezek után nézzük, mit is olvas papír-alapon az online generáció?

Szándékosan nem %-ban adtuk meg a diagramban az adatokat, talán így még szemléletesebb: a legtöbben Stephenie Meyer könyveit olvassák, ha mindhármat egynek tekintenénk, a vizsgált diákok 9,1%-a olvassa műveit. A szerző nevét azonban mindösszesen ketten írták le helyesen, viszont regényeit meglepően sok általános iskolás is olvassa.
Talán meglepő lehet ugyanakkor, hogy a Harry Potter sorozat könyveit 50-50%-ban olvassák a közép- és az általános iskolások.
A kötelező olvasmányokat szinte alig írtak a válaszadók, ám akik a Pál utcai fiúkat – 22-en, mindannyian általános iskolások – olvasták, azok közül hárman emlékeztek a szerző nevére, a cím írása időnként meglehetősen „sajátosra” sikeredett: „pálutcaifiuk”, „Pálucai fiuk”, „páluccai fiuk”.

A 2005-ös Nagy Könyv országos felmérés 1. helyezettje, az Egri csillagok csak 14 diák érdeklődésére tarthat számot. Jane Austen: Büszkeség és balítélet c. regényét 4 lány olvassa, mindegyikük felsőfokú tanulmányokat folytat. Dan Brown sikerregényei sem kaptak semmiféle helyezést, túl azon, hogy 3 szakközépiskolás fiú olvassa a talán legkevésbé ismertet, a Digitális erődöt.
Ha lakhely szerint vizsgáljuk az adatokat, a legtöbbet a megyeszékhelyeken élő általános iskolás korosztály olvas, őket a fővárosi szakközépiskolások követik, a többiek értékei messze lemaradnak ettől!
Az olvasásra fordított idő, az elolvasott könyvek mennyisége az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Felvetődött bennünk, hogy ennek az is lehet oka, hogy a kötelező olvasmányok valahol az előző jégkorszak idején még korszerűek, népszerűek, érdekesek voltak talán. Ha őszinték volnánk, saját jó szántunkból elolvasnánk Puskin Anyeginjét? Vélhetően nem... Valahol az általános iskola felső tagozatánál kezdődhet, hogy a kötelező olvasmányok – már maga a szó is rémisztő: kötelező – egyre kevésbé érdeklik a gyerekeket, nyelvezetük régies, a gyerekek szövegértése pedig a PISA eredményeit látva is egyre rosszabb.
Vajon az a megoldás, hogy a rettegett, utált „kötelezőket” rövidített verzióban átfussák? Minden jóérzésű magyar irodalmat tanító tanár, és vélhetően aki csak szeret olvasni, az is távol tartaná magát ezektől a fércművektől.
A megoldást máshol kell keresnünk: ennek a tendenciának a megváltozásához először is az őket érdeklő témákra fel kellene hívnunk nekünk felnőtteknek a figyelmüket, az általuk preferált helyeken közzétenni őket – digitalizáltan a weben (közösségi oldalak, chat site-ok)  –, hiszen az olvasás/szövegértés vitathatatlanul készség, amit a gyakorlás kiválóan fejleszt. Kérdés persze az is, hogy hajlandók-e hosszabb terjedelmű szövegeket képernyőről olvasni? Jelenleg nem ezt mutatják az adatok, azonban az e-book-olvasók előretörése akár rövid időn belül változtathatna ezen a trenden. (Ehhez persze olyan olcsó eszközökre lenne szükség, ami az MP3-lejátszók áraival vethető össze – erre azért a legközelebbi jövőben nincs túl nagy esély).

Már az olvasás kapcsán is érzékelhető volt, hogy ebben az életkorban nagy az érdeklődés a misztikum, a fantasztikum, valamint a könnyen befogadható bulvárműfajok iránt. Ugyanez a tendencia látható a filmekkel kapcsolatos kérdések elemzése után is. Feltettünkl néhány kérdést a filmtípusok kedveltségét illetően, és a legutóbb nézett filmekkel kapcsolatosan is.
Íme a 10-24 éves korosztály „toplistája” 2010 áprilisában:

Az abszolút listavezető James Cameron látványos alkotása, az Avatar – bár érdemes megnézni, hogy erre is csak 17,1%-uk voksolt. Az összes többi – 3% feletti nézettséget produkáló – film abszolút mértékben a bulvárműfajba tartozik. Vannak benne sorozatok, egész estés mozifilmek egyaránt. Meglepő, hogy a Stephenie Meyer könyvadaptáció csak a 4. helyet érdemelte ki.
Ami a diagramba már nem került be, hiszen 3%-nál is kevesebben írták a kérdőívben mint kedvelt/nézett alkotást, azon filmek sorrendje a következő:
CSI 2,7%, Így jártam anyátokkal 2,7%, Villámtolvaj 2,6%, Fűrész 2,6%, Amerikai pite 2,4%, Másnaposok 2,4%, Star wars 2,2%, Sherlock Holmes 2,1%, 2012 2,1%. A még 2%-os nézettséget sem elérő filmek sorrendje: Két pasi meg egy kicsi, True blood, Family Guy, Narnia, X-man, Alice csodaországban, Ruby az elbűvölő szörnyeteg, Gagyi mami, Gyűrűk ura, Beépített szépség, Halálos iramban.

Azt gondolhatnánk, hogy a kedveltségre hatással van, hogy épp mi „fut” a mozikban, de úgy tűnik, a sorozatok népszerűségét ez nem befolyásolja. Ha az összes felsorolt filmet tekintjük, a monumentális katasztrófafilm a 2012, valamint Guy Ritchie agyonreklámozott  Sherlock Holmes c. alkotása is alig 2%-uk figyelmére tarthat igényt. Felmérésünkből azonban nem igazolódott a horror műfajának kiemelt népszerűsége, hiszen a Fűrész sorozat eddigi 6 része, melyet minden idők legnépszerűbb horrorjának titulált a média, az általunk vizsgált korosztályban mégsem kiemelkedően kedvelt.
Kérdőívünk a filmes műfajok kedveltségére vonatkozóan is tartalmazott kérdéseket. Ennek alapján a teljes vizsgált korosztályban az alábbi eredmények születtek:

A teljes mintában 10 műfaji kategóriából a vígjátékok a legnépszerűbbek, ami a legkedveltebb műfaj, akkor is, ha iskolatípusonként vizsgáljuk az eredményeket. A 2. helyen minden életkort vizsgálva a sorozatok állnak, de innentől a nézettségi szint változik.
A gimnazistáknál a vígjátékok, sorozatok, akciófilmek a sorrend, a legkevésbé kedvelt kategória viszont a természetfilmeké.
A szakközépiskolások a vígjátékok, sorozatok, mesefilm vezető hármast jelölték meg, amelyből a mesefilm műfajának kedveltsége legalábbis meglepő. Ahogy kortársaik – a gimnazisták -, ők is legkevesebben/legkevesebbet természetfilmet néznek.
A szakiskolások körében a vígjátékok állnak a vezető helyen, a második helyet három műfaj, az akció, a sorozatok és a horror kategóriája érdemelte.
A 14-19 éves korosztályt tekintve – a magunk részéről szomorúan konstatált – tény, hogy a természetfilmes műfaj a legkevésbé kedvelt és nézett kategória.
Az általános iskolások sorrendje: vígjátékok, sorozatok, akciófilmek az első három helyen, az ismeretterjesztő/tudományos alkotások pedig az utolsó helyen állnak.
A főiskolások, egyetemisták körében is a vígjátékok, sorozatok a leginkább nézettek, de a 3. helyen az ismeretterjesztő/tudományos filmek állnak. Ők viszont a horrort szeretik a legkevésbé.
Ami a fenti táblázatból elgondolkodtató: az általános iskolások 43,4%-a nézi a horrorfilmeket, s csak 30,3%-uk néz természetfilmeket, 27,8%-uk ismeretterjesztő alkotásokat ...

Ha az olvasási, filmnézési szokásokat megkíséreljük összegezni, elmondható, hogy mindkét kategóriában a legkönnyebben emészthető műfajok felé fordulnak inkább.
Ezen állításunkat támasztja alá a VMR cool kutatás is, melynek eredménye leginkább a döbbenetes szóval jellemezhető: „A „mi jellemzi a saját generációdat” típusú nyitott (vagyis szabadszavas válaszadást lehetővé tévő) kérdésre a fiatalok tehát a „buli”, a „lusta” és a „felelőtlen” kifejezéseket említették a legnagyobb arányban, ezeket pedig a „divat” és az „alkohol” szavak követték.”
Mi ennyire nem volnánk szigorúak – legalábbis a felmérés eredményei alapján nem látszik ennyire sötétnek a kép.

Egy azonban biztos: ahogy az olvasás témakörénél is említettük, úgy mozgókép-ügyben is lehetne hatni az online generációra, más műfajokat is megkedveltetni – mégpedig az általuk leginkább preferált helyen, az interneten.