10. Láthatatlan fogszabályzó

A tinik egyik réme a mosolyt elcsúfító fogszabályzó. Míg korábban valóban otromba fémszerkezetekkel kellett szenvedni a szép fogakért, 1987-ben piacra dobták az átlátszó változatokat. Ezeket áttetsző polikristályos alumínium-oxidból (TPA) készültek. A TPA-t egy Ceradyne nevű cég fejlesztette ki a NASA-val együttműködésben, eredetileg az infravörös antennák védőbevonataként. Nem sokkal később az Unitek nevű vállalat próbálta ki az anyagot fogszabályzók gyártásához, amely azóta a fogászati ipar egyik legsikeresebb termékévé vált.

9. Karcmentes szemüveglencse

A műanyag szemüveglencsék megjelenése véget vetett a véletlenül betörő szemüvegek problémájának, azonban egy másik gonddal szembesítette az okulárék tulajdonosait: a műanyag lencsék könnyen karcolódtak. Szerencsére a NASA-nak szüksége volt egy speciális bevonatra, hogy megvédje az űrben használt eszközöket, különös tekintettel az űrhajósok sisakjának vizorjára. A Foster-Grant napszemüveggyártó kapott az alkalmon és a licenszjogokat felhasználva piacra dobta karcmentes szemüveglencséit, amelyek tíszer ellenállóbbak voltak a hagyományosaknál.

A modern szemüveglencsék őse

AP

8. Emlékező hab

Ezt a különleges anyagot a NASA különböző űr-, és légijárműveinek üléséhez fejlesztették ki, hogy csökkentse pilótákat a földet éréskor érő terhelést. Az emlékező habot akár teljesen – eredeti méretének 10 százalékára - össze lehet préselni, akkor is visszaáll eredeti állapotába. Ezt a tulajdonságot kihasználva lehetővé válik, hogy egyenlő mértékben ossza el a ránehezedő terhelést. Az űrkutatásból később a polgári repülőkre is átkerültek az ilyen ülések, legfőbb civil felhasználási területe azonban a különböző matracok gyártása, különös tekintettel az orvosi alkalmazásra, felfekvések megelőzésére. Egyes cégek művégtagokhoz is felhasználták az emlékező habot, hogy ezzel csökkentsék a test és az eszköz közti súrlódást, emellett megjelent az autóversenyzésben is, ahol védelmi funkciókat tölt be.

7. Fülhőmérő

A fülön át alkalmazható hőmérők infravörös érzékelő segítségével állapítják meg a dobhártyáról sugárzó hőmérsékletet. Az első ilyen eszközt a Diatek nevű cég fejlesztette ki 1991-ben, ehhez pedig a NASA korábbi fejlesztéseit használták fel, amellyel távoli csillagok hőmérsékletét mérték, szintén infravörös sugarak segítségével. Az új generációs hőmérővel a kórházak rengeteg időt tudnak megtakarítani, ugyanis alkalmazásas csupán néhány másodpercig tart, szemben a 2, vagy 10 perces higanyhőmérővel. Csak az Egyesült Államok kórházaiban évente mintegy egymilliárd alkalommal használnak lázmérőt, nem nehéz kiszámolni tehát, hogy mekkora segítséget jelentett az infravörös változat megjelenése.

6. Modern futócipők

Neil Armstrong bizonyára nem tudta, hogy legendás mondata: „kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek” nem csak az űrkutatás terén marad fenn. Napjaink sportcipői ugyanis javarészt az űrhajósoknak köszönhetik létezésüket. Az Apollo-missziók résztvevői számára a NASA egy speciális lábbelit fejlesztett ki, amely lehetővé tette, hogy ruganyosan közlekedjenek a robusztus szkafanderekben, eközben megfelelő szellőzést biztosítva talpuknak. A nyolcvanas évek közepén az amerikai KangaROOS cipőgyártó karolta fel a technológiát, melynek eredményeként jött létre a Dynacoil nevű, háromdimenziós poliuretán hab, amely enyhítette a lábat érő terhelést, ezáltal kényelmesebb járást, futást biztosított.

5. Hosszútávú telekommunikáció

A nagy távolságokat áthidaló hangtovábbítás nem egyetlen találmány megjelenésével vált lehetővé, hanem a NASA kutatóinak több évtizedes munkájára volt szükség hozzá. Mielőtt az első emberek kiléptek volna a világűrbe, számos műholdat küldtek fel, hogy feltérképezzék, milyen körülményekre számíthatunk a Föld atmoszféráján kívül. Ma már mintegy 200 kommunikációs műhold kering a bolygó körül, amelyeknek köszönhetően felhívhatjuk tengerentúli ismerőseinket, rokonainkat, nem beszélve az internetes adatok továbbításáról.

4. Állítható füstérzékelő

Az első füstdetektor kifejlesztése a NASA és a Honeywell Corporation nevéhez fűződik, és eredetileg a Skylab űrállomás biztosítására tervezték. A biztonság már az első amerikai űrállomáson is kulcsfontosságú volt, ezért a NASA mérnökei olyan rendszert igyekeztek létrehozni, amelynek érzékenysége több fokozatban szabályozható, hogy elkerüljék a téves riasztásokat.

A legelső változat az ionizációs elven működő modell volt, amelyben a radioaktív amerícium 241-es izotóját használják a veszélyes gázok érzékelésére. Amíg tiszta levegő (oxigén és nitrogén keveréke) áramlik keresztül a készüléken, az amerícium ionizálja a részecskéket, ezzel elektromos áramot hoz létre. Ha azonban a füst részecskéi kerülnek az eszközbe, az áramkör megszakad, ettől pedig megszólal a riasztó.

3. Biztonsági barázdák

A repülőterek kifutópályáin végigfutó barázdák igen fontos szerepet töltenek be a repülés és az autóforgalom biztonságát illetően, mivel megnövelik a súrlódást az aszfalt és a repülők kerekei között. Ez az első látásra meglehetősen egyszerű megoldás elvezeti az úttest felületéről a vizet, így biztonságosabban lehet rajta közlekedni.

Kevesen gondolnák, de a barázdákkal a hatvanas években kezdett kísérletezni a NASA Langley Kutatóközpontja, hogy fokozza az esős időben fel- és leszálló gépek biztonságát. Miután kiderült, hogy a módszer remekül működik, a közlekedésmérnökök hasonló technológiát alkalmaztak az autópályák építésénél. A NASA statisztikái szerint ennek köszönhetően 85 százalékkal csökkent a közlekedési balesetek száma. Napjainkra pedig például már az úszómedencék egyes típusainál is megjelent a csúszásgátló burkolat.

Gyémántélű tárcsákkal vájják a barázdákat az aszfaltba

NASA

2. Drótnélküli szerszámok

Szintén az Apollo-küldetéseknek köszönhető, hogy az egyik nagy szerszámgyártó piacra dobta a vezeték nélkül is használható fúrógépeit, csavarhúzóit és hasonló szerszámaité, sőt, még a háztartások kedvelt morzsaporszívóit is az űrhajósok ihlették.

Bár a Black & Decker már 1961-ben szabadalmaztatta az első elemes szerszámait, a NASA számára végzett fejlesztések segítettek finomítani a technológiát, melynek köszönhetően igazán könnyű és praktikus hordozható eszközök jöhettek létre. A holdraszálló űrhajósoknak persze nem a morzsákat kellett takarítaniuk, hanem olyan műszerre volt szükségük, amely könnyű, hordozható, mégis kellően erős, hogy a Hold felszínébe fúrva talajmintákat vehessenek. A maximális kihasználhatóság érdekében a B&D mérnökei egy külön számítógépes program segítségével biztosították, hogy az eszköz csak akkor használjon energiát, amikor szükség van rá.

1. Vízszűrők

Az egészségtudatos háztartásokban alapvető kellék a víztisztító szűrő, amelynek őse a hosszabb űrrepülések során biztosította a tiszta ivóvizet az űrhajósok számára. Mivel az űrben a bakteriális fertőzések igen komoly problémát jelentettek, a NASA-nak meg kellett vizsgálni az ötvenes években kifejlesztett víztisztítási módszereket, hogy tudják, extrém körülmények között milyen hatásfokkal alkalmazhatják azokat. A választás végül az aktív szénnel, illetve ezüstionokkal működő változatokra esett, amelyek egyrészt megölik a vízben lebegő baktériumokat, ráadásul utána megakadályozzák, hogy újabb fertőző organizmusok jelenjenek meg benne. A technológia sikerét pedig jelzi, hogy a különböző szűrőrendszereket ma már háztartások millióiban használják.