Az ásatásokon egy szarkofágra bukkantak, s az abban lévő fiatalember lapockáján szúrt sebet találtak. A levéltári adatok alapján ebből következtettek arra, hogy VI. Iván sírját tárták fel. A hétfői bejelentés szerint igen valószínű, hogy a feltételezés megfelel a valóságnak, legalábbis ez ellen szóló érvet nem találtak. Hangsúlyozták azonban, hogy kétséget kizáró bizonyítékkal csakis a genetika szolgálhat. Mivel azonban VI. Iván testvérei Dániában nyugszanak, ehhez államközi tárgyalások szükségesek.

Alekszandr Zakatov, a Romanov-ház kancelláriavezetője kérdésre elmondta: alapos vizsgálatok szükségesek annak bizonyítására, hogy valóban VI. Iván földi maradványairól van-e szó, de ha a feltételezés bebizonyosodik, a maradványokat a Romanovok hagyományos temetkezési helyén, a szentpétervári Péter-Pál-erődben kell végső nyugalomra helyezni. Tulajdonképpen Anton Ulrich von Braunschweig herceg, az orosz hadsereg generalisszimuszának, VI. Iván apjának sírját keresték egy egykori templom romjaira épült ház lebontása után. A herceg 1714-ben született, s Oroszországba 1733-ban érkezett Anna cárnő óhajára, hogy feleségül vegye annak Anna Leopoldovna nevű unokahugát. A pár 1740-ben született első fiát, Ivánt a cárnő megtette trónörökösnek azzal, hogy nagykorúságáig a szeretője, Ernst Johann von Biron legyen a régens.

A herceg részt vett egy Biron elleni összeesküvésben, ezért le kellett mondania minden címéről, de Biron bukása után felesége lett a régens, s 1740-ben megtette generalisszimusznak. A régensnő ellen azonban Erzsébet, I. Péter lánya 1741-ben palotaforradalmat hajtott végre, és száműzte előbb Rigába, majd Holmogoriba. Anna 27 éves korában, 1746-ban elhunyt. Az alig egyéves trónörököst örökre elszakították családjától, előbb Holmogoriban, majd egy erődben magánzárkában tartották  azzal, hogy ha menekülni próbál, meg kell ölni. Nagy Katalin idején, 1764-ben megpróbálták kiszabadítani, s őrei valóban megölték, majd ismeretlen helyen temették el.

Nagy Katalin 1762-es trónralépése után a hercegnek felajánlotta a szabadságot azzal a kikötéssel, hogy gyerekeit nem viheti magával, így a herceg Holmogoriban maradt, ahol 1774-ben halt meg. Gyerekeit néhány évvel később szabadon engedték, s attól kezdve Dániában éltek.