Mint a BTM honlapján olvasható, a múzeum munkatársai, Beszédes József, M. Virág Zsuzsanna és Szilas Gábor az M0 autópálya déli szektorához kapcsolódó, a Növény utcai csomópont építését megelőző régészeti feltárásokat végeznek idén májustól. A munkák jelenleg két nagyobb munkaterületen folynak.

Az ásatások nyugati részén egy újkőkori falu (Kr. e. 5200 - 4900/800 körül) maradványai kerültek napvilágra. A hétezer éves településen nagyméretű, öt-öt faoszlopsoron nyugvó, tapasztott falú épületek álltak. A 7-8 méter szélességű építmények eredetileg a 20 méter hosszúságot is elérhették. A feltárható területen eddig összesen hat ház alapjainak részletét találták meg.

A házak között tüzelőgödrök, munkagödör oldalába vájt földkemencék, tároló gödrök és gazdag leletanyagot, többek között kerámiaedények és kőeszközök töredékeit tartalmazó hulladékgödrök kerültek elő. A Dunántúlon és Budapesten is igazi ritkaságnak számít az egyik gödörben talált, emberalakot formázó agyagszobrocska töredéke.

A lelőhely az úgynevezett dunántúli vonaldíszes kerámia népének emlékeit őrizte meg, amely jellegzetes, bekarcolt vonalakkal díszített agyagedényeiről kapta a nevét. Budapesten ez mindössze a második lelőhely, ahol ilyen nagy számban sikerült épületek nyomait felfedezni ebből a korszakból. "A vonaldíszes kerámia népe egy hatalmas kultúrkör, amely Európa nagy területeit foglalja magában, kapcsolatrendszere kontinensünk távoli vidékére is elér" - mondta az MTI-nek Szilas Gábor ásatásvezető régész, hozzátéve: ez a nép elkülönítendő a más kulturális beállítottságú alföldi vonaldíszes kerámia népétől.

"Ez azt jelenti, hogy a Dunától nyugatra eső részen élő népesség, mint ez oly sokszor előfordult a történelem során, alapvetően északi és nyugati irányban építette kapcsolatrendszerét. Az alföldi területek népessége viszont hagyományosan - s ez nemcsak a neolitikumra volt jellemző, hanem később korokra is - déli és keleti kapcsolatrendszert ápolt. E két kulturális, gazdasági és társadalmi zóna találkozási helye volt a Kárpát-medence" - emelte ki Szilas Gábor.

Mint rámutatott, a dunántúli vonaldíszes kerámia népének külön érdekessége, hogy késői korszakában nagyon szép vörös és sárga színnel festette az edényeket. "Ilyen töredékeket is találtunk, az edények, a használati tárgyak többségét azonban nem festették, s ezek a kiégetés hőfokától függően vöröses, sárgás vagy szürkés színűek. Ebből a korszakból nem állnak a tudomány rendelkezésére írott források, éppen ezért különleges jelentőséggel bír a területi kutatómunka, amely az egyedüli adatforrás e népek életmódjára vonatkozóan. Nagyon fontos a feltárt struktúrák, az előkerülő leletek precíz dokumentálása, hogy minél teljesebb képet kapjunk arról, hogy 7000 évvel ezelőtt, amikor a földművelés és az állattenyésztés kialakult, meghonosodott a Kárpát-medencében, milyen módon éltek az emberek" - összegezte az ásatásvezető.

Az újkőkori házak közelében, a Nagytétényi út mellett egy római kori főútvonal, a limes mintegy 40 méter hosszú szakasza került elő. Ez a kövezett út kötötte össze a Római Birodalom erődített határán sorakozó római katonai táborokat, őrtornyokat és településeket. Budafok és Nagytétény területén eddig meglehetősen gyér információi voltak a limesútról, annak pontos nyomvonaláról. A városi környezetben sem légi fotó, sem terepbejárás nem segíthetett az ókori út nyomvonalának tisztázásában, ezért is örvendetes az M0 körgyűrű Növény utcai lehajtójánál jelenleg is zajló feltárások pozitív eredménye, amely már most fontos új adatokat szolgáltat a mintegy 2000 éve épült úttal kapcsolatban.

A Dunához közeli területen egy késő avar (Kr.u. VII-VIII. századi) település földbe mélyített házaiból álló teleprészletre és a települést nyugatról határoló, többszörösen megújított hatalmas árokrendszer maradványaira bukkantak. A cölöpökön nyugvó nyeregtetővel fedett veremházakat az oldalukba kialakított lépcsőn lehetett megközelíteni. Fűtésüket az oldalfalba vájt vagy kőlapokból épített kemencék biztosították, méghozzá úgy, hogy a tűzterükben lévő forró parázsra dunai görgeteg kavicsokat helyeztek.