A világégést lezáró versailles-i békeszerződés tetemes jóvátételre kötelezte Németországot, amely a II. világháború idején beszüntette a törlesztést - írta a Bild című német tömeglap. Németország 1952-ig közel 1,5 milliárd márka jóvátételt törlesztett, egy évvel később azonban egy londoni döntés alapján felfüggesztették a kamatkövetelést, azzal a kitétellel, hogy Németországnak esetleges újraegyesülése után újra meg kell kezdenie a fizetést.
Az egységes Németország 1996. október 3-án kezdte meg a törlesztést, az utolsó részlet éppen most esedékes. Ha megtörtént a lehívás, az ország - legalábbis pénzügyi tekintetben - maga mögött tudhatja a háborút - írja a Bild, amely azt is kiderítette, hogy a költségvetésben 2.1.1.6 pont alatt szerepel a világháborús tétel - minderről az MTI számolt be.
Az adósság pontos története
A hvg.hu korábban már írt arról, hogy 2010. október 3-án Németország költségvetéséből eltűnik az utolsó olyan tétel is, amely az első világháborús jóvátétellel függ össze. A németek nem pontosan az adósságot törlesztik ezzel, hanem különböző utólagos szerződéseknek megfelelően járnak el. A versailles-i szerződésben Németország 1918-ban nemcsak vereségét ismerte el az első világháborúban, hanem pénzügyi jóvátételre is kötelezték. Az egyezmény ezt az összeget nem maximálta, hanem egy jóvátételi bizottságra bízta az ügyet. Persze már a versailles-i szerződés is kirótt 20 milliárd aranymárka fizetési kötelezettséget Németországra, ami akkor hétezer tonna arany árának felelt meg. Ez azonban csak a kezdet volt.
1920-ban, a boulogne-i tanácskozáson 269 milliárd aranymárkát követeltek a győztesek. Ez az összeg később folyamatosan csökkent. Ahogyan azt Németh István írja a Németország története című könyvében, a győztes hatalmak végül Párizsban, 1921. január 29-én Berlint 226 milliárd aranymárka jóvátételre kötelezték, amit 42 év alatt kellett volna visszafizetniük a németeknek.
Németország azonban az első világháború után hatalmas gazdasági válságot élt át, így folyamatosan csökkent az esélye annak, hogy vissza tudja fizetni az adósságokat. 1921 április-májusában a második londoni konferencia már „csak” 132 milliárd aranymárkát követelt Berlintől Németh szerint. Végül 1924-ben és 1930-ban az USA közbelépett, és a Dawes- és a Young-tervek révén jelentős összegeket hitelezett Németországnak, hogy az tudja törleszteni a főleg a franciáknak járó jóvátételt. Némileg csökkentették a németek által fizetendő összeg éves nagyságát is az 1924-es Dawes-tervben, de még ekkor sem szabtak végleges határidőt a visszafizetésre.
1930: a Young-terv
1929-30-ban viszont előkerült a második amerikai akció, a Young-terv, amely 1930-ben lépett életbe, méghozzá visszamenőleges, 1929-es hatállyal. Ez a terv végre megállapította a jóvátétel határidejét: 59 évre szabták ezt, tehát 1988-ig kellett volna törlesztenie Berlinnek. Összesen 112 milliárd aranymárkát követeltek ekkor Németországtól. A Young-terv azonban már születésekor „halálra volt ítélve”, hiszen éppen ekkoriban, 1929-ben tört ki a gazdasági világválság, és Németország egyre kevésbé tudott megint törleszteni.
Németország idén, 2010-ben lejáró adósságai ezekkel az 1924-es és 1930-as amerikai beavatkozásokkal függenek össze. A Die Zeit magazin 2003-ban írt arról, hogy valóban szerepelnek még ma is tételek a német költségvetésben, amelyek az 1924-es és 1930-as egyezményekkel függenek össze. A második világháború után ugyanis Németország megint vesztesként írta alá a londoni adósságtörlesztési egyezményt. Ez az adósságok felét elengedte. Viszont a németek Hitler idején nem fizették azokat az adósságokat, amelyeket az első világháború után vállalt Berlin, ezért ez a szerződés is szabályozott néhány meg nem oldott kérdést. A londoni egyezményben szerepelt két tétel, amely két államkötvényre vonatkozott. E kötvényeket Németország még 1924-ben és 1930-ban bocsátotta ki. (A kötvény kibocsátója pénzt kap az értékpapírért, cserébe vállalja a kötvény összegének visszafizetését.) Ezeket a kötvényeket a Dawes- és a Young-tervek értelmében az első világháborús törlesztés miatt bocsátották ki, de ezeket sem fizették a náci uralom idején. A Német Szövetségi Köztársaság, az NSZK végül 1983-ig kiegyenlítette ezeket a kötvényadósságokat, és ezzel a Die Zeit szerint véget is érhetett volna a történet.
1990: az újraegyesítés hatása
Ám mégsem volt ilyen egyszerű a helyzet: ugyanezeknek a kötvényeknek az 1945 és 1952 közötti időszakra esedékes törlesztését úgy állapították meg, hogy azokat csak Németország újraegyesítése után kell fizetni – ez a rendelkezés szintén Londonban, 1953-ban született. És amikor 1990-ben ez esedékessé vált, rögtön felmerült egy 251 millió márkás tétel. Ennek kiegyenlítésére a német kormány újból kötvényeket bocsátott ki, és ezek járnak le idén október 3-án. Vagyis elmondta, hogy 92 évvel az első világháború után, hamarosan Németország minden jóvátétellel kapcsolatos kötelezettségét – kamat- és tőketörlesztést egyaránt - teljesíteni fogja.
