Az N900 ránézésre egyértelműen üzleti telefonnak készült: zömök, viszonylag nagy, nehéz, és beépített billentyűzete is van az érintőképernyő mellett. Utóbbit oldalra csúsztatva használhatjuk. A készülék amúgy remekül van összerakva, az elcsúsztatáshoz elég egy finom mozdulat, de magától nem ugrik szét, ha véletlenül rosszul érünk hozzá.
Ez az a készülék, amelynél egyértelműen nem véletlenül került a kijelző szélesebbik felére a Nokia felirat, ugyanis jobb, ha szokjuk, hogy az N900 bizony elsősorban fekvő nézetben használható. Mit ne mondjunk… nem ez az egyetlen dolog, amit meg kell szoknunk a használatához…

Ennek örömére most fekvő nézetből (ahogy általában tartani érdemes) soroljuk fel a részeit: a felső részen találjuk a bekapcsoláshoz, hangerő-szabályozáshoz és fotózáshoz szükséges gombokat, mellettük egy infraporttal (no, ilyet ritkán látni mostanság).
Jobb oldalon található egy hangszóró, egy elhúzható billentyűzár, illetve a képernyő feloldó gomb, alatta a füles csatlakozó (3,5 mm), amellett a mikrofon „rése”. Bal oldalra pedig a másik beépített hangszóró és egy Micro USB port került.

Hátul az 5 megapixeles fényképezőgép objektívjét találjuk, elhúzható fedéllel, amelynek a keretét valamilyen furcsa ötlettől vezérelve ki is lehet hajtani. Ez elvileg megtámasztja az N900-at az asztalon egy bizonyos szögben, hogy kényelmesebben nézhessünk, mondjuk filmet. Hát, tudja a fene. De van rajta ilyen is.

Számítógép a tenyérben
Manapság az okostelefonok némelyike szinte apró számítógépként is használható: internetezhetünk, levelezhetünk, közösségi oldalakon ténykedhetünk, irodai munkát végezhetünk velük, és persze játszani is remekül lehet sokkal közülük.

A Maemo alapképernyője

Az N900 Maemo névre keresztelt (Linux alapú) rendszere minderre tökéletesen használható, kiváló mobil platform a maga módján, egyelőre nem nagyszámú, de kellő mennyiségű letölthető szoftverrel a háta mögött (mondjuk a jövőképe nem túl rózsás, hiszen a Nokia a Symbiant is igyekszik közben életben tartani, és egyéb mobil rendszeren is dolgoznak, de ez már más kérdés).
A rendszer használatát szokni kell, merthogy kicsit másként működik, mint a többi mobil OS. Persze itt is van egy virtuális asztal, ahová kipakolhatunk widgeteket (médialejátszó, RSS olvasó, naptár stb.), linkeket, névjegyeket. Ez négy asztallapot jelent, amelyek között kényelmesen mozoghatunk, laza ujjmozdulattal, ráadásul akár körbe is „tekerhetjük” őket.

Sok előre telepített alkalmazás

A bal felső sarokban találjuk a menü gombot, amely, ha úgy vesszük, többfunkciós. Alapjáraton a programkezelőt hívja be, ahol a megszokott módon, egy ikont megérintve indítható el az adott alkalmazás. De ha már vannak háttérben futó programjaink, akkor első érintésre a menü gomb először a folyamatkezelőt dobja fel, ahol választhatunk a futó programok között, majd újabb érintésre juthatunk el a telepített alkalmazások ikonjaihoz.

Multitask

Egyszerűbb amúgy, mint ahogyan hangzik, de az igazi egyszerűsítés az, amit a Maemo a programok, ablakok háttérbe küldésénél művel: elég megérinteni bárhol a képernyő egy üres részét, hogy az adott programot háttérbe küldjük (bezáráshoz általában van bezárás gomb a jobb felső sarokban). Ez a szabad hely megérintős dolog mindenhol működik, de sok programnál van visszafelé mutató nyíl is a háttérbe küldéshez. Nem igazán tudjuk megmondani, hogy jó-e vagy sem, mindenesetre szokatlan.
A programok menüi is kicsit másként néznek ki, mint a konkurens rendszereknél.

Navigáció

És ha ez még nem volt elég, akkor ismerkedjünk meg a rendszer Flash tartalmak lejátszására is alkalmas böngészőjével, amelyben nagyítani például úgy tudunk, ha nekilátunk apró, körkörös mozdulatokkal „masszírozni” a kijelzőt, vagy ha ez nem nyert, akkor használhatjuk a hangerő-szabályozót is e célra. Ezt leszámítva egyébként remek kis böngészőről van szó.
A módszer amúgy képnézegetésnél is működik.

A Flash tartalom is megvan a böngészőben

Internetezni és képeket nézegetni egyébként remekül lehet a 800x480 pixel felbontású, szép képet adó kijelzőn, kár, hogy rezisztív panelt kapott. Ennek ellenére a legtöbb funkció jól használható ujjal is, csak nagyon ritkán van szükség a műanyag ceruza előkaparására a készülék oldalából.

Beállítások

Összességében a Maemo 5 egy remek kis rendszer (nagyon Linux, speciel még X Terminal ablakot is egy mozdulattal előhívhat, akinek az hiányzik), de a használatát nagyon szokni kell, azt meg végképp, hogy javarészt fektetve használható csak minden vele. Üdítő kivételt képez ez alól például a tárcsázó, amely azért a telefonoktól megszokott módon, álló helyzetben is használható (ha nincs nyitva a beépített billentyűzet).

A tárcsázás megy fektetve és állítva is

Igaz is, beépített QWERTY billentyűzet: na, azt szintén szokni kell. A Space az N97-hez hasonlóan elcsúszott jobbra és a Z-től a M-ig minden egy vonalban van vele, ennek köszönhetően az első pár alkalommal  kifejezetten nehézkes a használata, pedig amúgy technikailag teljesen rendben van a dolog, tökéletes nyomáspont, kiváló anyagminőség.
Magyar ékezet bevitelére alkalmatlan, sőt ezt a szoftveres billentyűzet is csak külön telepített kiegészítővel tudja produkálni.

A billentyűzetet nagyon szokni kell...

Az N900 rengeteg előre telepített - ráadásul egészen kényelmesen használható és sokat tudó - programmal és widgettel emelhető ki a dobozából, de az App Manager alkalmazással továbbiakkal is felruházhatjuk. Még 3D-s játékoknak sincs híján, hiszen a készülék hardvere grafikus gyorsításra is felkészült.
De van például Angry Birds is, hogy népszerű címet említsünk.

A N900 hardveres eszköztárára sem lehet panaszunk, hiszen van GPS (hozzá a Nokia térképe, ami olyan, amilyen), van Bluetooth, wifi (802.11g), infra és a Maemo által tökéletesen kihasznált gyors processzor. A 32 GB tárhely pedig bőven elegendő, hogy magunkkal vigyük kedvenc filmjeinket, dalainkat, fotóinkat, meg amire még szükségünk van útközben. De ha nem lenne elég, microSDHC kártyát is használhatunk! Van vibra funkció és a videotelefonáláshoz másodlagos kamera is.

Zenék, videók, online rádiók

Mondjuk mindehhez az akku teljesítményét egy kicsit alábecsülte a Nokia, egy 1320 mAh-s aksi egy elsősorban multimédiára és internetezésre hivatott készülékben kissé kevésnek tűnik.
Fotózni is tudunk természetesen. Az 5 megapixeles, autofókuszos  kamerához rögtön két darab LED ad fényt, ha kell. A képminőség nem kimagasló, de mobil vonalon a jobbak közé tartozik, egészen addig, amíg megfelelő fényviszonyok között fotózunk vele.

A kamera szoftvere

Fotók szerkesztése

Sötétebb helyeken láthatóan nő a zajszint, és ezen a két LED sem segít túl sokat. Viszont geotagging lehetőség is van, és találunk néhány beállítást segítő kameramódot is. Videót 848x480 pixeles felbontásban rögzíthetünk vele, szintén mobiltól elvárható minőségben (a teszt során készült fotók és videók letölthetők innen).

Összességében az egész készülék inkább emlékeztet használat közben egy mini-számítógépre, mint egy mobiltelefonra. A Maemo megbízhatóan fut és multitask tekintetében is szépen teljesít. A használatát szokni kell, de nincs minden logika nélkül.

Őszintén szólva, mi konkrétan okostelefonnak (az iPhone-hoz és mondjuk a Samsung Galaxy S-hez hasonlítva) nem vennénk N900-at. Ám ha valakinek egy zsebben hordható mini-számtógépre van szüksége, telefonfunkciókkal kiegészítve, akkor érdemes lehet elgondolkodni a dolgon.