Egy univerzális szlovák hős gyanús halála

Rendkívül érdekes előadást tartott a szlovák történettudományi intézet fiatal kutatója, Michal Ksinan (ejtsd: Ksinyán) a hétvégi budapesti konferencián, amelyen a kelet-közép-európai hőskultuszokról tanácskoztak francia, magyar, szlovák, lengyel szakértők. (A konferencia más előadásairól korábbi cikkünkben számoltunk be.)

Ksinan Csehszlovákia három alapító atyja közül a tragikus sorsú Milan Rastislav Stefánik halálának megítéléséről szólt. (A felvidéki szlovák születésű Stefánik a gimnáziumi éveit Pozsonyban, Sopronban és Szarvason töltötte, majd a prágai egyetemen Tomás Garrigue Masaryk professzornál Eduard Benessel együtt tanult – vagyis a csehszlovák „alapító atyák” innen ismerik egymást.)

Tragikus halál

Ksinan szerint Stefánik halálának körülményeiről máig nem lehet száz százalékos biztonsággal nyilatkozni, a pozsonyi kutató éppen ezért a különböző indíttatású hőskultuszokat elemezte, amelyek Stefánik körül Szlovákiában kialakultak. Stefánik a szlovák politikai irányzatok mindegyike számára elfogadható hős – erről Ksinan előadása után beszélt a hvg.hu-nak.

Stefánik repülőbaleset áldozata lett Pozsonyivánkánál, 1919. május 4-én. Ekkoriban – mint azt Dusán Kovác Szlovákia története című 2001-es kiadású könyvében olvashatjuk – nem volt egyszerű a politikai helyzet, hiszen Csehszlovákia épp a „magyar bolsevikokkal” vívott harcot. Stefánik halála után pár nappal indult meg ugyanis a magyar Tanácsköztársaság, illetve a magyar Vörös Hadsereg sikeres északi hadjárata, amelynek eredményeként júniusban kikiáltották Eperjesen a rövid életű Szlovák Tanácsköztársaságot.

Szlovák és csehszlovák verziók

Stefánik halálának zavaros körülményei miatt mindig is voltak ellenőrizhetetlen teóriák a légi katasztrófa okait illetően. Az egyik ilyen elmélet szerint Stefánikot Eduard Benes utasítására végezték ki, egy másik szerint pedig a csehszlovák hadsereg katonái tévedésből lőtték le olasz felségjelzésű gépét. A tévedés ez utóbbi szerint azért történhetett, mert a piros-fehér-zöld színek miatt magyarnak nézték Stefánik repülőjét.

E verziók közül a szlovák nacionalista és csehszlovakista verziókat tekintette át Ksinan. Szerinte a csehszlovakizmus képviselői mindig is csökkenteni akarták a konfliktus jelentőségét a cseh Benes és a szlovák Stefánik között Csehszlovákia megalakításakor.

Ezzel szemben a szlovák nacionalisták cseh- és magyarellenes összeesküvés-elméleteket gyártottak és gyártanak ma is Stefánik halálával kapcsolatban, attól függően, kit tekintenek célpontjuknak. Ksinan a hvg.hu kérdésére ugyanakkor többször is hangsúlyozta: nem lehet eldönteni a történeti kutatások jelenlegi állása alapján, hogyan halt meg Stefánik.

Stefánik, a csehszlovák bélyegek univerzális hőse

A keleti nyelvekkel és civilizációkkal foglalkozó párizsi Inalco-intézet kutatója, Étienne Boisserie egy különleges területet vizsgált előadásában: a két világháború közötti csehszlovák bélyegeket tekintette át. Megkímélve az olvasókat Masaryk és Benes csehszlovák elnökök arcképes-propagandájától, most csak azt emeljük ki, hogy Stefánik itt is különleges szerepet játszott: az ő arcképét a háború után sem vonta vissza sokáig a csehszlovák – immár kommunista – posta, mert Stefánik nagyon fontos szimbóluma volt a csehszlovakizmusnak.

A csehekkel közös államért sokat tevő Stefánik abból szempontból is kiváló propagandaeszköznek bizonyult – mind a két világháború között, mind pedig a világháború utáni pár évben –, hogy viszonylag rövid volt az aktív politikai pályafutása a csehszlovák államban, 1918-19 között, így nem nagyon fűződnek a nevéhez negatív jelenségek.

Lengyelországban két ismert politikus lett az elmúlt hat-hét évtizedben légi baleset áldozata. Mindkettőjükről szó esett – igaz, csupán mellékesen – a hétvégi konferencián. A lengyel Michel Maslowski professzor, a Sorbonne tanára Pilsudski marsall kultuszáról beszélve említette Lech Kaczynski elnök idei halálát és temetésének körülményeit. A vita hozzászólói pedig Sikorski tábornok 1943-as halálát elevenítették fel.

Maslowski előadásában kiemelte, hogy a lengyel állam első világháború utáni újraalakításában kulcsszerepet játszó, a varsói csatában 1920-ban az országot az orosz-bolsevik támadástól megvédő Pilsudski kultuszában rendkívüli módon keverednek a különböző kulturális elemek. Hiszen Pilsudski szocialista párti politikus is volt, tehát baloldalinak is tarthatnánk, de szovjet-oroszellenessége és 1926-os puccsa után 1935-ig kiépített tekintélyuralmi állama nem igazán baloldali értékek manapság. Az 1920-as győzelmes varsói csata, a bolsevik támadás megállításakor viszont állítólag megjelent Szűz Mária a csatamezőn. Ezt az elemet ma már annyira komolyan veszik Lengyelországban, hogy ez a nap lett a lengyel hadsereg napja is az 1990-es években.

Pilsudski és Kaczynski temetése

Maslowski ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy a két világháború közötti lengyel vezető kultuszát több hagyományos, a lengyel történelemben gyökerező szokásra, és hagyományra építették fel. Pilsudski 1935-ös temetése magán hordozta például a korábbi újratemetés, a nagy költő, Mickiewicz földi maradványainak 1890-es hazahozatalakor kialakított jegyeket, mintákat. Pilsudski temetése így a lengyel nép egyik meghatározó közös élményévé vált, és hatása érezhető volt a repülőbalesetben elhunyt Lech Kaczynski lengyel elnök 2010-es temetésén is.

Az előadáson szó esett arról is, hogy Kaczynski halála összekapcsolódott a katyni mészárlás, a sztálini Szovjetunió által lengyel tisztek ellen elkövetett háborús bűnökkel is. A tisztekről megemlékezni kívánó Kaczynski Szmolenszk környéki, oroszországi lezuhanása így szimbólummá vált a legutóbbi hónapok lengyel politikájában.

Viták a végső nyughelyről, a Wawelről

Külön vitát váltott ki az is, hogy Kaczynskit a legnagyobb lengyel hősök mellé temették a krakkói Wawelbe. Ez korábban Pilsudskinak és Mickiewicznek is megadatott, minthogy őket szinte „királyként” a lengyel uralkodók ősi nyugvóhelyére temették. De itt nyugszik a 18. század végi lengyel felkelés vezetője, Tadeusz Kosciuszko is. Sőt, a másik nagy 19. századi költőt, Mickiewicz kortársát, Juliusz Slowackit is ide temették 1927-ben – Pilsudski vitatott döntése nyomán.

Ma már a Wawelben nyugszik egy szintén rejtélyes repülőbaleset áldozata, az 1993-ban újratemetett Wladyslaw Sikorski is. Ő 1943-ban zuhant le Gibraltár közelében, és bár az elmúlt két évben is exhumálták holttestét, és ismét megállapították, hogy nem gyilkosság áldozata lett, máig tartják magukat a legendák arról, kinek lehetett érdeke a lengyel tábornok és politikus meggyilkolása. (A budapesti konferencián a szakértő közönség soraiban ülő lengyel hozzászólók leginkább Churchill nevét – akit az alábbi YouTube-összeállításban is láthatunk Sikorskival együtt – emlegették, természetesen ezt nem tekinthetjük megalapozott bizonyítéknak.)

Ki mindenkinek volt kellemetlen Sikorski?

Az angoloknak biztosan, hiszen az emigráns lengyel kabinet vezetőjeként a katyni szovjet mészárlás részleteit feszegette. Márpedig a briteknek 1943-ban a németek legyőzése volt a legfontosabb, nem a pár évvel korábban meggyilkolt lengyel tisztek halálának tisztázása. Ezen kívül Sztálin is éppen 1943-ban, Sikorski halála évében szakította meg a lengyel tábornok által vezetett emigráns kabinettel a diplomáciai kapcsolatot, Sikorski ugyanis azt akarta, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt vizsgálja meg a katyni sírokat.

Az 1943-ban elhunyt tábornoknak egyébként az 1935-ben meghalt Pilsudskival sem volt jó a viszonya a húszas évek második felétől kezdve, de bizonyíték – hangsúlyozzuk – nincs arra, hogy szándékosan idézte volna elő bárki is a halálát.