Robert Shadwick, a kanadai British Columbia Egyetem kutatója és kollégái a bálnák hátára rögzített apró digitális mérőeszközök által gyűjtött adatokat elemezték. Miután az állat merülése közben megmérték a sebességét, a merülés mélységét, elhelyezkedését és farokcsapásai számát, az eszközök leoldódnak, és felúsznak a felszínre. A kapott adatokat a biológusok múzeumi példányok állkapcsának méretével vetették össze, és ennek alapján képet alkottak a merülés során tapasztalható ellenállásról.

A bálna mintegy 63 ezer kilojoule energiát használ fel minden egyes merüléskor - írták a kutatók a The Journal of Experimental Biology című szaklapban. Eközben 1260 kilogramm krillt is elfogyasztanak - számolták ki az állatok által lenyelt nyolcvan tonna tengervíz átlagos krilltartalma alapján. Ez pedig százszor annyi energiával látja el a bálnákat, mint amennyi szükséges a rákocskák elkapásához.

A kék bálnának azért kell ennyi energia, mert élete igen csekély részét tölti csak evéssel - fűzte hozzá a cikkhez a független Ann Pabst, az Észak-Karolinai Egyetem morfológusa a Science magazin hírportálja szerint. Ugyanis hónapok telnek el a táplálkozóhelyek közötti vándorlással vagy szaporodással, ilyenkor pedig a zsírtartalékaikból kell megélniük.

A kutatók remélik, hogy munkájuk segíti majd a természetvédelmet. A kék bálna egyedszáma mindössze három százaléka az 1800-as évekének, részben a krill egyre növekvő emberi hasznosításának tulajdoníthatóan. Az adatok segítségével a természetvédők eggyel több érvet hozhatnak fel a krillállományok megóvására.