Egy-egy szerep kedvéért bármelyik hollywoodi színész hajlandó komoly arccal eljátszani, hogy mostanáig egész életét számítógépes rendszerek és hálózatok tanulmányozásával töltötte, hogy hihetetlen sebességgel képes vakon gépelni, hogy egy leütéssel 6-8 gombos makróparancsokat ad ki, vagy megpróbálja elhitetni, hogy az amerikai biztonsági hivatal zárt rendszerébe néhány egérkattintással (!) be lehet törni.
A látványos animáció, a tökéletes színészi alakítás olykor kevésnek bizonyul: nem minden – egyébként élvezhető – filmben sikerül elhitetni a nézőkkel, hogy most éppen valódi hackelés történik. Erről azok a bizonyos „szakértők” tehetnek, akik megálmodják, milyen is lehet ma egy számítógépes bűntény. Nézzük néhány elrettentő példát!
Kezdetnek mindjárt vegyük az egyik klasszikust, Sandra Bullockot, a Hálózat csapdájában: rendszert feltörni úgy, hogy egy fájlt egérrel rádobunk egy ikonra, miközben lenyomva tartjuk a Ctrl és a Shift gombokat? Na, ne! Ugyanebben a filmben a feltört PC IP-je 23.75.345.200, amikor 255-nél nagyobb szám nem szerepelhet a címben.
Itt van azután Harrison Ford, akinek bizony jobban állt a korbács, mint a hackerkedés. A Tűzfal című filmben például egy iPod és egy szkenner segítségével 100 millió dollárral csapolja meg a zsaroló bankszámláját.
De jól példázza Hollywood hozzá nem értését a Jurassic Park, ahol egy tízéves gyerek egy bétás, FSN (File System Navigator) 3D-s fájlkezelő segítségével tör fel egy komoly biztonsági rendszert – nem egészen egyetlen perc alatt. Lehet, hogy erősebb védelemre lett volna szükség?
A Függetlenség napjában pedig egy hajszálon múlik a föld sorsa.
Szerencsére éppen jókor van jó helyen Jeff Goldblum, aki egy Apple Powerbook 5300-as gép segítségével, vezeték nélküli hálózaton fertőzi meg az idegenek hajójának védelmi rendszerét. Mekkora szerencse ez az emberiségnek!
