Törvénytelen gyermek volt, kiskorát dologházakban és nevelőszülőknél töltötte, de korántsem olyan szörnyű körülmények közt, mint ezt később állította. 15 évesen kivándorolt Amerikába, ahol volt katona a polgárháborúban, tengerész és újságíró a Vadnyugaton, 1869-től külföldi csataterekről tudósította a New York Heraldot. Lapja 1869-ben bízta meg – a példányszám fellendítésének reményében – az Afrikában, a Nílus forrásának kutatása közben eltűnt brit David Livingstone felkutatásával.

Stanley és Livingstone találkozása Afrika mélyén. Meghozta a hírnevet

Wikipedia

Stanley 1871 márciusában kerekedett fel Zanzibárból, és céltudatosan hatolt előre a vad vidéken Livingstone utolsó ismert tartózkodási helye felé. November 10-én a Tanganyika-tó partján rátalált az idős és beteg utazóra, akit angolos kimértséggel így üdvözölt: Ugyebár Dr. Livingstone-hoz van szerencsém? (A mondat elhangzása idején rajtuk kívül több száz mérföldes körzetben nem volt fehér ember.) Stanley néhány kutatással töltött hónap után visszaindult, Livingstone azonban Zambiában maradt, ott is halt meg 1873-ban.

Stanley hazatérve könyvet írt expedíciójáról, amely világszerte hatalmas feltűnést keltett, Angliában pedig még nagyobb vihart kavart, ott csak nehezen törődtek bele, hogy egy névtelen amerikai zsurnalisztának sikerült az, ami a briteknek hosszú évek alatt sem.

Stanley teljes vadászfelszerelésben fegyverhordozójával. Semmitől nem rettent vissza

Wikipedia

Stanley frissen jött hírnevét kihasználva nagyszabású expedícióra indult, vetélytársaival és a természeti körülményekkel is elkeseredett küzdelmet folytatva teherhordóit pisztollyal bírta gyorsabb iramra, olykor szabályszerűen háborúzott a bennszülöttekkel. Útján sikerült bebizonyítania, hogy a Nílus a Viktória-tóból ered, s a fekete kontinens utolsó nagy rejtélyét megoldva végigkövette a Kongó folyó útját.

Az angolokat – legnagyobb megrökönyödésére – nem izgatta különösebben felfedezése, annál jobban érdeklődött II. Lipót belga király. Az általa alapított, tudományosnak álcázott gazdasági társaság Stanley-t kérte fel, hogy vigye el Kongóba a civilizáció áldásait és terjessze a keresztény hitet (magyarul gyarmatosítsa a vidéket). Az imponáló gyorsasággal megvalósított vállalkozás során Stanley utat és vasutat épített, a törzsektől csalással vagy erőszakkal szerezte meg a földet. Rá is ragadt a Bula Matari, vagyis a Sziklatörő név. (Kongó Szabadállam aztán két évtizedig II. Lipót magántulajdonát képezte.)

Stanley 1887-ben a mahdi felkelés által a külvilágtól elvágott Szudán egyik kormányzója, Emin pasa megmentésére indult, útja során felfedezte a Ptolemaiosz által a Hold hegyeinek nevezett Ruwenzori-hegységet, s végképp tisztázta a Nílus eredetét. Az expedícióról azonban botrányos beszámolók láttak napvilágot, így tekintélye megrendült. Ezután már csöndes életet élt: megnősült, brit parlamenti képviselő lett s 1899-ben lovaggá ütötték. 1900-ban visszavonult a közélettől és vidéki birtokán élt 1904. május 10-én bekövetkezett haláláig.

Stanley sokáig hősnek számított, de hírneve gyorsan megkopott. Bizonyítékok kerültek elő brutalitásáról a bennszülöttekkel szemben, lódításairól, sőt hazugságairól. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy energikus és tehetséges ember volt, aki jelentősen hozzájárult Afrika titkainak megfejtéséhez.

Stanley és Livingstone afrikai kalandozásai. Messzire mentek

Wikipedia