Hogy ez a gond mennyire „nagy”, az persze felhasználótól függ; aki azonban kényes saját adatainak biztonságára és a névtelen webezést részesíti előnyben, annak nem biztos, hogy a Chrome a legjobb megoldás. Miért is? Nos, a Chrome híres arról, hogy rengeteg infót közöl rólunk és netezési szokásainkról a Google felé – tekintve persze, hogy ez a Google böngészője, tulajdonképpen ez érthető is.

Kliens azonosító
Az első, és legvitatottabb ilyen funkció, az ún. „client ID”, azaz a kliens-azonosító kreálása. A Chrome minden netezési session első lépéseként készít egy ilyen azonosítót. Tény, hogy ennek eredeti célja nem a felhasználó nyomon követése, inkább egyfajta kényelmi funkció. Így derül ki például, hogy miket keresgetünk, és így kapunk később csak nekünk szánt hirdetéseket, illetve az URL mezőbe íráskor „ajánlatokat” (suggestions) stb.

A híres RLZ csomag - vajh mi lehetett benne?

Ennek ellenére elméletben lehetséges, hogy a Chrome felhasználót „visszakövessék”, éppen azért, mert rendelkezik ilyen azonosítóval. További Chrome-funkciók, melyek nem biztos, hogy a mi érdekünkben kerültek a gépre:

Timestamp
A böngésző másodpercre pontosan emlékszik, hogy mikor telepítettünk.

Alternate Error Pages
Alternatív hibalapok. Attól függően, hogy van beállítva böngészőnk, előfordulhat, hogy ha elgépelünk egy címet, akkor nem a hagyományos hiba oldalakat kapjuk (pl. 404), hanem a Google szervereiről töltődik le egy hibaüzenet oldal. Értelemszerűen igen valószínű, hogy ennek az az értelme, hogy eltárolják/statisztikát készítenek a félregépelt/nem működő oldalak címeiből, és persze, hogy ki- és hol, mikor óhajtotta felkeresni azokat.

RLZ-Tracking (csak régi verziók)
Szintén egy vitatott Chrome-funkció (volt): a böngésző kódolt (tehát valójában nem is tudjuk, mi van benne, csak sejtjük) adatokat küld a Google-nak. Ha még mindig látjuk az RLZ-t a címsorban keresések után, akkor frissítsük a Chrome-ot: a legújabb verziókból már kivették ezt a funkciót (vagy benne maradt, csak nem látjuk…) Ha ragaszkodunk jelenlegi Chrome-verziónkhoz, de nem szeretjük, ha kémkednek utánuk, könnyen kiüthetjük ezt a funkciót. Csak navigáljunk el a C:\Program Files\Google\Chrome\Application\Chrome-verziószám könyvtárba, és nevezzük át az RLZ.DLL fájlt valami másra. Látni fogjuk, hogy pl. keresések esetében az „RLZ” paraméter eltűnt a címsorból.

RLZ - szerencsére az újabb Chrome verziókból már kikerült

A Chrome-ban található „anonim böngészés” ugyanakkor nem közli teljesen világosan, hogy bekapcsoláskor a fenti funkciókból melyek szűnnek meg és melyek nem.

De miért is soroltuk fel a Chrome legvitatottabb funkcióit? Természetesen azért, hogy rögtön kínáljunk is egy megoldást ezek kikerülésére/kiiktatására. A megoldásra „Rushkid” nevű kedves olvasónk hívta fel figyelmünket – létezik ugyanis egy, a nyílt forráskódú Chromium alapjaira készült böngésző, az SRWare Iron,  ami tulajdonképpen ugyanaz, mint a Chrome, csak éppen az előbb felsorolt „kémkedős” funkciók nélkül. 

Első ránézásre ugyanaz mint a Chrome...

A telepítés után ne lepődjünk meg, nem rontottunk el semmit: az SRWare valóban úgy néz ki, mint a Chrome, és nem is igazán tud többet. A fejlesztők jelen esetben nem azzal foglalkoztak, hogy további extrákat tegyenek bele, sokkal inkább kivettek ezt-azt a kódból. (Igaz, az SRWare-ban van egy Adblocker funkció is, ami a Chrome-ban alapból nincs, de ez INI fájl beállítgatással konfigurálható, és elég fapados, jobban járunk egy Adblocker kiegészítővel.)

... másodikra is. A lényeg a motorháztető alatt lesz.

Az SRWare letölthető innen, természetesen ingyenes. Egy próbát megér, főleg ha szeretjük a Chrome-ot, de ugyanakkor szeretjük a névtelenséget is.