Az egyiptomi régészeti hatóság mindenható főnöke, Zahi Havasz is bukásra áll, miután a Mubarak-rendszer az összeomlás szélére került Egyiptomban. Miközben az utcákon tüntetők kikövetelték az államelnök lemondását, addig a főrégész sem érezheti már biztonságosnak a pozícióját.
Egyiptomban kutató régészek tudják, hogy a páratlan archeológiai kincsekkel rendelkező országban a kutatási engedélyek, koncessziók megadásában kulcsszerepet játszott az elmúlt években Zahi Hawass. (Havász, Havvász, Havasz néven is emlegetik őt.) Az egyiptomi főrégész szívesen szerepel szinte minden tudományos és régészeti felfedezés bejelentésénél, az egyiptomi leletekhez kötődő összes PR-eseményen igyekszik megjelenni.
Most azonban az államelnök, Hoszni Mubarak bukásával Hawass is elveszítheti pozícióját. Ugyanis már ellene is tüntetnek a német sajtó beszámolói szerint. A berlini lapok azért kísérik különleges figyelemmel Hawass sorsát, mert régóta vitázik a németekkel a Nofretete-szoborról.
Napokban több százan tüntettek az egyiptomi régészeti hatóság előtt: az alkalmazottak és az archeológiát tanuló diákok Hawass ellen demonstráltak. A hivatal központja előtti tüntetéseken ugyanúgy a „Tűnj el” jelszót skandálják, skandálták, mint a Tahrír téren, a város központjában összegyűlt százezrek, akik Mubarak távozását kényszerítették ki korában – írja a német zeit.de oldal. A tüntetők szerint Zahi Hawass egy médiabohóccá vált, aki keresi a feltűnési alkalmakat, és nem azon dolgozik, hogy a régészhallgatóknak elhelyezkedési lehetőségeket teremtsen, illetve megfelelő fizetést kapjanak a hivatal alkalmazottai.
Tudott a fosztogatásról?
Hawass pozícióit tovább gyengítette, hogy a Mubarak elleni lázongások kezdetén együtt mutatkozott az államelnökkel, mint frissen kinevezett miniszter, aki az ókori emlékekért felelős. Közben a híres Egyiptomi Múzeum fosztogatásába kezdett a tömeg. Hawass gyorsan közölte médiával: semmi sem tűnt el az értéktárból, miközben azóta az is nyilvánvaló: ezt rosszul tudta a főrégész. Valójában ugyanis pótolhatatlan kiállítási tárgyak tűntek el, többek között két aranyozott Tutanhamon-szobor. Most azt is Hawass szemére vetik, hogy tudott a lopásról, fosztogatásról, de azért titkolta el azokat, hogy ne gyengítse tovább a Mubarak-rezsimet.
Csak két héttel később, az elnök bukása után vallotta be ugyanis az eltűnéseket. És persze csak ekkor adták ki a körözést is, miközben a tolvajok már rég messze jártak. Jelenlegi adatok szerint 18 kiállítási tárgy tűnt el, de a Die Zeit szerint ennél több is lehet a kár.
Érdemei is voltak
A német lap azt írja: Hawass bukása közeleghet, bár voltak eredményei is a főrégésznek. Az elmúlt években számos egyiptológust képeztek ki az arab országban. Ennek azonban hátránya is van: százak vannak az utcán most közülük, és nemcsak képletesen, hanem a valóságban is. Nincs munkájuk, az egyiptomi állam nem tudja foglalkoztatni őket.
Szintén Hawass eredménye, hogy Luxor mellett, a Királyok Völgyében időközben zajlik az első, tisztán egyiptomi szakemberek által végzett ásatás. (Ezt a régészeti kutatást nem más vezette, mint: Zahi Hawass.) Hawass érdeme az is, hogy rendet teremtett a kutatási koncessziók körül, és számos ásatást leállított, illetve a korábbinál hatékonyabban kezdte el védeni az egyiptomi műemlékeket. A korrupt, fellengzős és önkényes bürokráciát felszámolta az engedélyek kiadásánál, és szakavatott irányítást hozott létre a régészeti hivatalban. Regionális és központi múzeumhálózatot alakított ki a Nílus mentén, és népszerűvé tette a fáraók korszakát az egyiptomi lakosság előtt is.
A helyi múzeumlátogatók aránya mindössze két százalék volt 2002-ben, amikor Hawass átvette a régészeti hatóság irányítását, mára ez az arány 10 százalékra emelkedett. Hawass bukása lehet, hogy gyorsabb lesz a felemelkedésénél: könyveit és saját, személyes tárgyait már elszállíttatta hivatalából, ő maga pedig a tüntetések idején a hátsó kapun távozott az épületből.
Német-egyiptomi vita Nofretetéről
1912-ben fedezte fel a német régész, Ludwig Borchardt az a mellszobrot, amely Nofretetét ábrázolta. Más tárgyakat is találtak, de Tell el-Amarnában ez volt talán a legfontosabb akkor felbukkant régészeti kincs. Az akkori szokások szerint a leleteket megosztották: egy év múlva a mellszobor Németországba került.
Először akkor kérte vissza a szobrot Egyiptom, amikor a berlini Neues Museumban 1924-ben kiállították. Az ezredforduló óta újra felparázslott a vita. 2006-ban is kérte Egyiptom a szobrot, aztán egy év múlva maga Zahi Hawass akarta kiállítani. Mindkétszer csak kölcsönbe kérte volna Egyiptom Nofretetét. Azóta Zahi Hawass megkérdőjelete az 1913-as dokumentumok valódiságát is, szerinte Borchardt leértékelte a szobor valódi jelentőségét, és illegálisan vitte ki az országból.
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
